Melyik lánynak adnátok igazat? 13 évesek. Annak amelyik provokálta a másikat, vagy azt amelyik megdobta könyvvel?

Mind a kettő hibás. A szolgálatosnak simán szólni kellett volna egy tanárnak, hogy valaki (nevet mondani nem szükséges) folyamatosan összekrétázza a táblát miután letörölte. A többi a tanár dolga, nyilván meg tudja keresni a felelőst.

Az iskolán kívül ezt önbíráskodásnak hívják és a törvény bünteti. A feljelentés vagy rendőr hívása a megoldás, mindenki másnak tilos az erőszak.

Kár, h nem tört el az orra, abból tanult volna igazán. Az ilyenek csak ebből értenek.

Én mondjuk egyből felnyomtam volna a tanárnak - plusz vagy megkértem volna valakit h mossa ki a szivacsot míg én törlöm a táblát, vagy őrizze a táblát amíg én mosom a szivacsot. Nem csak a kiskancsó firkagép a hibás, hanem az osztály többi fele is, aki nem zár össze a bully ellen.

Miért kéne bárkinek is igazat adni egy olyan kérdésben, amiben senkinek nincs igaza?

Alapból ez a szituáció több sebből vérzik, ha a realitásokat nézem meg.

Én általános iskolában láttam már módszeres bsztatást, tapasztaltam is saját bőrön is, de egy barátom is volt áldozat. Az összes esetben az történt, ha nem verekedés volt(bár fiúk esetén néha akkor is, ha nem volt látható sérülés), hogy ha szólsz a tanárnak, akkor el fognak intézni annyival, hogy ne árulkodj, esetleg még te kerülsz a nagyobb bajba az árulkodásért. Ha visszagondolok általános iskolás éveimre egy ilyen táblaösszefirkálós eset pont ilyen lenne, hogy elintéznek egy ne árulkodj mondattal.

Annak a barátomnak az anyja karakánabb volt, mint az enyém, és ő be is ment azért, dumálni a tanárokkal, mert a módszeres bsztatással a kedves tanárok semmit nem kezdtek, csak mindig mondták neki, hogy ne árulkodjon. Azon kívűl, hogy szerencsétlen srácnak utána még néhány tanár is beszólt, hogy nem anyucit kéne behívni, hanem önlóan megoldani, amit annyi idősen nem is tudna megoldani.

Ez így kb olyan, mintha lenne egy sggfej ismerősöm felnőttként, aki bűnöket követ el úgy, hogy aztán én legyek szankcionálva helyette, majd vagy elfogadom, hogy engem szankcionálnak, vagy megyek feljelentést tenni, és a rendőr elhajt, hogy ne árulkodjak, esetleg még engem büntet meg. Felnőttként ilyen helyzetbe nem igazán kerülsz, ez csak gyerekként van a suliban. Egyszerűen sok tanár maximum azzal a problémával hajlandó foglalkozni érdemben, ami olyan, hogy ha nem foglalkozna vele, akkor őt megrángatnák, mert egyszerűen az a baj, hogy egyrészt olyan tanárhiány van, hogy nincs megfelelő alkalmassági szűrés, másrészt amúgy kevés a tanárok joga ehhez.

Másrészt én alapvetően azzal nem értek egyet, hogy ha nincs letörölve a tábla, akkor miért a hetest/akárkit kell büntetni? Feltételezem ez nem egy fiatal tanárnál van, azok jellemzően nem tárolnak karót életvitelszerűen az ánuszukban. Több ideje a pályán lévő tanárként meg tudni kéne, hogy milyenek a gyerekek. Egyszerűen ha rábízol valakire egy felelősséget, akkor az a többinek nem érdeke, hogy rendben legyen, tehát bárki kbszhat akár következmények nélkül, azzal, akinek a felelőssége. Ha nagyon fétisem lenne a tiszta tábla, meg kimosott szivacs, akkor azt mondanám, hogy legyen tiszta a tábla, legyen kimosva a szivacs, különben MINDENKIT érint a következmény. Máris nem lenne senki, aki viccből firkálgatna, mert akkor őt (is) érinti a következmény.

Nálunk általánosban ilyen nem volt, de olyan, hogy a fekete meg a piros pontokat a padsorfelelős írta egész évben mindenkinek. És én padsorfelelősként jártam úgy, hogy voltam 12 éves hatodikos, vézna, csendes kislány, meg volt a 15 éves macsétás familys bukott "Lakatosh Dzsúlió Rikárdó" osztálytársam, és akkor nem egyszer volt olyan, hogy megfenyegetett, hogy megver susu után, ha beírom a feketepontot neki a házi hiányra. És akkor szólok a tanárnak, én állítok valamit, ő állít valamit, 1-1 ellen, "tanúskodni" senki nem fog, mert mindenki fél a kis Rikitől, tanár nem hisz nekem, és/vagy közli, hogy ne árulkodjak, én meg susu után rejtőzöm a lánymosdóba órákat, meg bevállalok random érdektelen szakköröket, hogy ne egyszerre végezzek a hlyegyerekkel, és addig Riki lelép unalmába és nem ver meg. Vagy nem "árulkodom", de akkor én kapok feketepontot/egyest/figyelmeztetőt a kis "szívességért".

Az ilyen eseteket elkerülendően, nem kellene olyan felelősséget adni egy diáknak, amivel a többiek meg tudják szivatni.

Másrészt meg ez kicsit off, de amúgy én jelenleg tanárszakos hallgató vagyok, már volt gyakorlatom iskolában, láttam más tanrt tanítani, én is tanítottam már. Annyiszor le kell törölni azt a kva táblát az órán, hogy az a plusz egy alkalom, nem értem, hogy mit számít. Amíg letörlök egy átlag, előző óra után úgymaradt táblát, az addig tart, amíg a gyerek kinyitja a füzetet/munkafüzetet a házinál.

Egyébként ha ki kellene térnem arra, hogy hogy kezelném a helyzetet, akkor elég érdekes lenne a válaszom. Ahogy kezdtem, igazat senkinek nem adnék semmilyen helyzetben, mert itt senkinek nincs igaza.

Tanárként én valszeg nem kerülnék ilyen helyzetbe, mert ha mindenképp tiszta táblát szeretnék, akkor az nem egy ember felelőssége lenne, hanem az egész osztályé.

Ha mégis van valami hasonló, akkor én mind a kettőt büntetném, talán picit jobban, aki a könyvet dobta, mert nálam nem lenne az, hogy ne árulkodj, hanem szólhatott volna, hogy ez van, lett volna eredménye. Viszont ha arra a tanárra gondolok, akinél felesleges szólni, mert leráz, az meg szintén a dobálósat büntetné(mondjuk az a típus szerintem csak a dobálósat), mert ugye ha annak nincs következménye, akkor a tanár üti meg a bokáját.

Szülőként meg attól függ. Ha a szivatós az én gyerekem, akkor lenne bünti, mert ez sehogy se indokolt. Ha dobálós az én gyerekem, akkor attól függ, hogy milyen a tanára az eddigi tapasztalatok alapján. Ha a firkálás jelentése valószínűsíthetően süket fülekre talált volna, esetleg még az én gyerekem ütötte volna meg a bokáját, ha szól, akkor én nem büntetném meg a gyerekem, letudnám annyival, hogy jó, a suliba megkaptad a szankciót, ha legközelebb ez van, akkor ne fejre célozz. Viszont ha olyan a tanár, hogy kezd is valamit az ilyen helyzettel, akkor megbüntetném a gyerekem.

Mármint az szép és jó, hogy én, mint (jövőbeli) tanár azt mondom, hogy ha gond van, szóljon a gyerek a tanárnak, aki én leszek, ha az én órámról van szó, de én az a típus vagyok, aki akkor is igyekszik kezelni a helyzetet, ha olyan dologról van szó, amivel épp le is rázhatnám a gyereket, és akkor velem semmi nem történne, ha így teszek.

De én, mint jövőbeli szülő, egykori bsztatott gyerek azt mondanám, hogy ha a tanár nem csinál semmit, akkor védd meg magad, ha kell, fizikailag is, mert egyszerűen a "ha nem figyelsz rá, akkor megunja, abbahagyja" soha semmilyen körülmények között nem működött nekem. Annak semmi értelme, hogy szól a tanárnak, az meg leszrja, aztán még azért is szívhat a kölök, hogy szólni mert.

Tehát nekem összegezve az a véleményem a "visszaütésről"(mondjuk egy verekedésnél), hogy tanárként azt mondanám, hogy ne csináld, szülőként meg azt mondanám, hogy csináld, de azért ne üsd ki a másik fogát/szemét, meg ne törd el semmijét.