Mit tennétek a helyünkben?
A szakember akkor tud segíteni, ha együttműködő.
Ha már túlvagytok azon, hogy normális hangnemben elmondjátok, mit éreztek, miért akarjátok, hogy szakorvoshoz menjen (nagyon szeretitek, és azt szeretnétek, hogy jobban legyen), és ő továbbra is ellenáll, egy kicsit hagyjatok neki időt. Talán nehéz megemésztenie, hogy ő már orvosi eset lett. Sajnos a társadalom még mindig megbélyegzi azokat, akik segítséget kérnek a pszichés problémákhoz.
Ne egyfajta büntetésnek élje meg, hogy oda kéne mennie. Nem mindegy, a család hogy áll ehhez.
Próbáljatok arról beszélni vele, mit gondol, hogyan tovább. Iskolaváltást szeretne-e esetleg?
Az iskolaváltást nagyon ellenzi, mert magát az iskolát szereti, tanárok is jók, csak a gyerekekkel nem tud mit kezdeni, de ez máshol is így lenne.
A pszichológussal mi már beszéltünk, vele elvileg együttműködő volt eddig, de félek, hogy ez a mai után megborul (ma mondta neki a pszichiátert). Arra, hogy együtt elmenjünk egy ülésre nem látok esélyt, teljesen kizár minket, azt se akarta végighallgatni, hogy mi mit beszeltünk a pszichológussal
Volt kivizsgálva egyéb dologra is? pl autizmus,figyelemzavar, stbstbstb.
Saját példám.
Egy szorongó, nem barátkozó,szétszórt, mások szerint depi/lusta/buta gyerek és tini voltam,tiniként öngyilkossági gondolatokkal.Mindig azt kaptam, hogy velem van a baj, mert azért vagyok ilyen "nyomi" mert nem barátkozom,és lusta és figyelmetlen szétszórt vagyok, és velem is ezért nem barátkoznak.
így éltem le a fél életemet(40 évet),mikor is gyerekem született, és 2 évesen belekerültünk a gyerek miatt az autista kivizsgálásokba.És rengeteget olvastam.És akkor világosodott meg, hogy bizony én is rajta vagyok a spektrumon, és súlyos ADHD-m is van.
És azzal,hogy mindenki a barátkozást nyomatta(hogy mennyire fontos), belekerültem egy ilyen végtelen spirálba, és nem tudtam kijutni belőle,és el is hittem, hogy velem van a baj.És igen, utáltam az osztályközösséget,mindig azt éreztem, hogy kiközösítenek, pedig dehogy.Csak egyszerűen nem volt igényem más gyerekre magam köré.
És hatalmas megkönnyebbülés, komolyan felnőttként elsírtam magam, hogy nem, nem az én hibám volt, semmit sem csináltam rosszul,csak máshogy működik az agyam, más módszerekre van szükségem szinte mindenbe,és igenis, kedves,barátságos,tanulékony,hatékony tudok lenni.És nem,attól nem vagyok egy büdös bunkó antiszoc,ha képes vagyok meghúzni a határaim,és kimondani, hogy meddig engedek be valakit az életembe.
A legtöbb "depis" tininek, csak nem jó a "doboz" amibe bele akarják kényszeríteni.(nem feltétlen a szülők, hanem az oktatási és társadalmi rendszerünk).
Én elvinném mediátorhoz,kineziológushoz,Accsess Bars terápiára is.
Nem tagadom, hogy súlyos baj van a lányoddal, de nem biztos ,hogy az irány az jó ahol keresitek ezt.
(illetve lehet egy endokrinológiai kivizsgálás sem árthat,hihetetlen,hogy milyen érzelmi zavart tudnak okozni a hormonváltozások,erről is van saját tapasztalatom, és extrém módon megdöbbentő)
"Én elvinném mediátorhoz,kineziológushoz,Accsess Bars terápiára is."
A jósnő és a kézrátéttel gyógyító kimaradt... 🤦♀️🤦♀️🤦♀️
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!