Lázadozó kamasznak, aki egyre pofátlanabb, miként lehet értelmesen megmagyarázni, nincs pénzünk az elképzeléseire, nálatok mindezt, miként élitek meg?

#11

Neked sincs gyereked! Ha pedig mégis, akkor jókora arcod van okoskodáshoz.

Régen úgy mondták, nem a szülő, hanem az MTV neveli a gyerekeket, később ez a szöveg változott internetre. A szülő kiskorában terelgetheti, taníthatja a gyerekét, majd jön a kamaszkor, mintha nyomnának rajta egy Reset gombot és onnantól az internet, a haverok, a divat, a menőség, a zene, a filmek, a pornó válik a tanítójává.

A gyermekkor egyszerűsége, biztonsága elszáll és a fiatalt új érzések érik, új behatások, melyeket nem tud még kezelni, így kész káosznak érzi a világot. Mindez mellett a hormonok is dolgoznak.

Nem részletezném, mert annyira sokrétű, hogy ezekből könyveket szoktak írni, de még azok sem adnak választ mindenre.

Ezt az életkort túl kell élni a fiatalnak és a szülőknek is.

Azt javaslom a szülőknek, nyeljenek, számoljanak tízig, mielőtt mondanak valamit. Újra és újra elmondják higgadtan az okosságot, de ne vitázzanak. Ha úgy is tesz a fiatal, mint aki nem hallja, akit nem érdekel, hallja ő, meg is jegyzi. De csak később fogja fel igazán, amikor már kevésbé lázad. (Azt a leghülyébb ember is megérti, a nincsből nem lehet adni. Ha nincs pénz, akkor nincs.)

Szerezni kell számára egy jó kis kubikus munkát építkezéseken vagy valami hasonló kemény melót. Avval levezeti a fizikai energiáját és megtanulja mennyit kell dolgozni a kis pénzért. Gyorsbüfé meg szellemi munka semmit nem ér, ott csak járatja az agyát a marhaságokon. (Régen a sorkatonaság nagyon jó volt erre, hogy a tesztoszteron-huszárok kicsit le legyenek fárasztva, összemérjék a túlzott energiájukat egymással.) Még nagyon jó megoldás a kemény sport is! Azon aktív mozgások, melyeknél igen sok energia, erő szükséges. A kondizás nem jó, mert az passzív mozgás, szellemileg nem aktív tevékenység. Azok a jók, melyek az agyat is lefoglalják. (persze, pimasz kamaszon már nehéz rávenni a fiatalt, hogy kezdjen sportot, ha előtte nem járt. Trükk: nem a szülőknek kell rávenniük, hanem haveroknak, akkor menni fog.)

Nővérem a hetvenes években lelkesen jött haza a suliból, újságolta, lehet menni az iskola szervezésében Moszkvába és csak X összegbe kerül. (vagyis egy havi bérnek megfelelő összegbe) Szüleink nemet mondtak. Nővérem elhordta őket mindennek, hogy lehetnek ilyen szemetek, ennyire bunkók vele, mit fognak szólni az osztálytársai, miért született ő ilyen csóró családba...

Másnap este, nagyon hallgatott vacsoránál. Megkérdezték szüleink, mi van az utazással. Erre nővérem: Ja, csak ketten jelentkeztek. Milyen hülyék! Azt képzelik, bárkit is érdekel az ilyen marhaság? Kinek van erre pénze, és mi értelme lenne? Különben is, még csak nyolcadikosok vagyunk, hogy képzelhetik, hogy szülők nélkül ilyen messzire elmehetnénk? Milyen marhák! Mindenki röhögött azokon, akik jelentkeztek, a két hülye elkényeztetett gazdag gyerek...

Ez régen is így volt, most sincs másképp. Négy gyermekem közül kettő nem volt problémás, kettő tipikus lázadozó kamasz dolgokat produkált. Nem vagyunk egyformák, ki így, ki úgy éli meg a kamaszkort. Ettől még nem szabad elítélni a szülőket, de még a kamaszt sem.

Elküldeném diákmunkára hogy megkeresse az árát annak amit meg akar venni.

Én is ugyanilyen hülye kamasz voltam. 11. után ott akartam hagyni a gimit mert világmegváltó céljaim voltak. Apám azt mondta hogy rendben. Egy hónapra berakott a kőműves haverjához nyáron segédmunkásnak. Szép fizetést kaptam de aztán a meló nekem nehéz volt és visszamentem a gimibe.