Mit tegyünk még? Milyen lehetőségeink vannak?

11: "Mindenhol elmondták, hogy az anyja okozta a traumát, de megoldást sehol nem kaptunk rá."

Sajnos ez akkora trauma, hogy a legjobb szakember is csak enyhíteni tudja.

Mint amikor leszakad egy balesetben a lábad és helyette jobbnál jobb műlábakat ajánlanak. Persze jobbak lesznek, mintha semmi nem lenne. De az igazival egyik sem fog felérni.

Kívánom, hogy az iskolapszichológus érjen el áttörést, de sajnos amíg saját maga nem akarja és terápiában nem dolgozza meg, nem tud eljutni vele kapcsolatban egy megfelelő tudatossági szintre, amg nem tanulja meg felismerni és kezelni az érzéseinek a gyökerét, addig ez "örök probléma" lesz, amire rengeteg minden épül és amelyet rengeteg minden triggerel.

Ti annyit tehettek, hogy mellette vagytok, és támogatjátok. 15 évesen nem fog megváltozni - épp a hormonrobbanás és kamaszkor kellős közepén -, de a változásra való igény alapjait letehetitek.

Azért valljuk be, 15 éves korban az ember még nem felelősséggel keresi leendő feleségét, gyermekei édesanyját.

Szóval én nem látok ebben olyan nagy problémát. Igen, cipel egy nehéz terhet, amit édesapja, nevelőanyja (a kérdező), az iskolapszichológus és mások próbálnak könnyíteni.

De 15 évesen mindkét nemtől teljesen rendben levő lenne, hogy szédíti a másik nem tagjait, élvezi a hódítását stb.

Ettől még 4-5 év múlva lehet nagyon becsületes, hűséges a párkapcsolatában.