Vajon utál az anyám?
lehet hogy egy kicsit más vagyok, mivel a húgom is érettebb nálam.Nem igazán érdekel a divat, olyan ruhákat hordok ami éppen aznap tetszik nekem.
Nem fiúzom, mivel még nem érdekelnek a párkapcsolatok, sőt undorodom tőle.(Valószínűleg azért mert anyum társfüggő, s emiatt undorodom tőlük.Elég sok rossz férfi példát láttam már egész kisiskolás korom óta, amióta apám megcsalta anyámat. Amikor anyumék elváltak, utána anyum párt keresett, de valamiért tudat alatt mindig idegesített, ha férfi volt anyám körül mert féltem hogy kihasználják, vagy elveszik tőlem.(Tudom elég gáz, de amit apámtól láttam,azt gondoltam hogy a nők csak eszközök a férfiak kielégítése érdekében.Elég furának tartom, ezt mivel kicsi korban még nem kellett volna ilyen dolgokon gondolkodnom.)
Na mindegy, annyi a lényeg hogy anyum pár éve összejött egy olyan palival akivel végül házasodtak is, de úgy érzem, hogy őt jobban szereti, mint engem, mivel folyamatosan megjegyzéseket kapok tőle, hogy milyen szarul nézek ki, amivel még inkább leépíti az önbecsülésem, mivel én magam is tudom, hogy csúnya vagyok, tele aknékkal, és szar a stílusom, nem sminkelem magam, csak akné elleni krémeket használok.Megdicsérni nem szokott a jó jegyeim miatt,hogyha valami bajom van me tudjuk nomálisan megbeszélni, mert ordibál velem, fogyatékosnak nevez, idegesítőnek talál, és már egyszer azt is megkaptam tőle, hogy miért élek.
Már nem nagyon merek tőle semmit se kérni, mert csak az van hozzávágva a fejemhez hogy sokba kerülök.
(Szemüveges vagyok, ezért évente el kell mennünk szemészetre, hogy megvizsgálják a szemem, amiért a védőnő szólt is, majd kiderült hogy romlott a látásom, ezért megint egy rakás pénzt kellett költenie rám, amiért kaptam is egy jó adag mártírkodást.Az a baj hogy vissza is feleseltem egy ehhez hasonló mondatot: "Nem tehetek arról, hogy hibás gyereket szültél." Amit nem kellett volna.
Tanfolyamra járok ami szintén pénz, és mellette még mostanában volt egy pár sérülésem, ami, bár nem került pénzbe, de így is időigényes volt az egész ami miatt anyum szintén ideges volt, és megkaptam, hogy velem csak a baj van.
Idegesít, hogy anyám boldogan kiszolgálja a szeretett férjét, mint, főz neki, ha fáj valamije rögtön ugrik, szeretgeti, és ez az ember meg szó szerint hétvégente, egész nap csak, fekszik, nem csinálhatunk semmit se körülötte, mert ha felkeltjük ordibál, durcizik, és hazamegy a szüleihez.Amikor bezzeg vendégek jönnek át úgy csinál mintha egy hú de szorgos ember lenne.
Bár ezen kívül normális, de hétvégente, elég morcos, és ilyesztő még akkor is ha nem bánt csak ordibál.(hozzáteszem, nem fogyaszt alkoholt).
Elegem van abból is, hogy anyum elviszi a tesómat ruhákat venni, meg a nagyimhoz, én meg itthon vagyok, mert hogy ízléstelen az öltözékem, és így nem lép ki velem a házból mert "mit gondolnak a szomszédok?" hozzáálása van.
Tesóm sokszor meg is véd, hogy "egy szülőnek azért nem kellene ilyet mondania a saját gyerekére!"
Még azt is mondta, hogy nem normális, hogy nem pasizom, mert, hogy a korombeli lányoknak már a fiúkon jár az esze, és a húgomnak is. Nincsenek fiú haverjaim, mivel ha egy szót is váltok egy fiúval, már kombinál, hogy együtt vagyunk-e mert neki olyan nem létezik hogy "haver". Mivel csak lány barátaim vannak, már azt is kitalálta hogy leszbikus vagyok. Kész röhej.😭
Fogyatékosnak tart, mert még nem vagyok olyan érett mint mások, és el vagyok a szintén gyerekes haverjaimmal akiket imádok, de még őket is kritizálja.Az a vicces az egészben, hogy felnőttként még a kamaszokat is vetélytársnak nézi, és néha kiröhögi őket ha valamiben jobbak nála.(pl.: volt egy lány aki nagyon jól táncolt, és anyum kiröhögte mert egy kicsit ducibb.Szeeintem irigy volt, mivel anyum gyerekként szintén ducibb volt, viszont ő attól még hogy lefogyott nem tud olyan jól táncolni, mint ő.
Mellesleg elvárja, hogy érdeklődjünk ennyi idősen a fiúk után, de a tesómat egy hülye picsának nevezi mert egyszer volt egy barátja, akivel konkrétan csak annyi volt hogy megfogták egymás kezét, semmi több. Mellesleg a tesómnak nagyon csinos alakja van és szép arca, anyumnak is szép van, de mivel magát sm fogadja el, mindig azt hallgatjuk tőle hogy ő milyen csúnya, és ott tapos az önbizalmadba ahol csak tud.
16/l
Ha egy nőnek nem jött össze a párkapcsolat, akkor 2 lehetősége van:
1, kitart a gyerekei mellett, és egyedül marad
2, csúnyán bánik a gyerekeivel, és talál magának másik párt.
Nagyon ritkán lehet harmadik opció, miszerint a párral is kijön, meg a gyerekkel is, de ez extrém ritka.
Amit leírsz, nagyon ismerős, az én anyám is ilyen volt. Már nem él.
13 voltam, amikor elváltak, apu állította, hogy volt valakije, anyám állította, hogy apámnak volt valakije, mindegy, már soha nem tudom meg.
Én anyámmal mentem, és meg volt rám sértődve, mert nem segítettem neki haragudni apámra. Úton-útfélen mindenkinek őt szapulta. Én többször mondtam neki, hogy ez nekem rosszul esik, mert engem nem bántott, és nekem mégis az apukám. Erre azt mondta, hogy micsoda szemét vagyok, hogy mindenben apámat védem.
Anyu is férjhez ment másodszor is. Lett egy közös gyerekük is. Utána megmondta, hogy örüljek, ha megtűr, mert neki már van másik családja, és rám itt semmi szükség.
Sovány testalkatú gyerek voltam, mindig mindenkinek mondta, hogy milyen ronda vagyok, gyógyszereket íratott nekem, hogy többet egyek. Mondtam neki, hogy teljesen jó a testsúlyom, az orvos is azt mondta, hagyjon békén. Mindig kitűnő tanuló voltam, soha nem volt rám panasz, de soha meg se dicsért. Kollégiumban laktam, mert utáltam otthon élni. Egyetem után sokáig nem tudtam elköltözni, mert annyira rosszul kerestem, hogy egyedül nem tudtam volna albérletet fizetni. Mindenesetre a válás után egy csokit nem vett nekem, azt mondta, bármi kell, kérjek apámtól, neki nincs pénze.
Szóval sajnos vannak ilyen nők. És a poén az egészben, hogy ő meg volt róla győződve, hogy ő a tökéletes anya, mert ő mindent megtesz a gyerekeiért. Ja, a húgomért igen, értem? Nem mondhatnám.
Én 27 éves koromig nem tudtam elköltözni onnan, de egyébként folyamatosan beteg voltam, valami bajom mindig volt. Miután elköltöztem, utána lettem jobban. Szóval én is azt tanácsolnám, hogy menekülj, minél előbb, ha tudsz.
Később sem lett jobb a kapcsolatunk. Sajnos a kisfiam autista. Folyamatosan engem szapult, hogy semmi baja a gyereknek, csak én vagyok sz.aranya, meg nem tudok gyereket nevelni, meg alkalmatlan vagyok az anyaszerepre, hasonlók. Persze soha 10 percet nem volt hajlandó vigyázni rá, de nyilván nem is lepődtem meg ezen. "Jótanácsokat" bezzeg sokat adott. Azt is mondta nekem, hogy őszintén csodálja, hogy a férjem kitart mellettem, nem érti, hogy bírja. Halála előtt már nem is beszéltünk.
Én nagyon sokáig próbáltam megtalálni vele a hangot. Az embernek mégiscsak egy anyja van. De őt valahogy nem lehetett szeretni. Én valahol megértem őt is, ők 10-en voltak testvérek, és minden nap megkapta, hogy minek született a földre. Ezt vitte tovább ő is, őt sem szerette az anyja, ő sem tudott jó anya lenni.
Sajnálom, hogy ilyen anyukád van, megérdemelnél egy olyan anyukát, aki önzetlenül szeret!
Apukáddal milyen a kapcsolatod?
Nagyon jól ki tudod magad fejezni és felismerni a problémákat.
Van egy pár könyv a mérgező szülőkről, mérgező kapcsolatokról, érdemes lenne olvasnod a játszmákról, hogy ne tudjon anyukád konfliktust kezdeményezni.
Nagyon nehéz lehet átélni kamaszként mindezt, vívódva a saját belső világoddal, érzelmeiddel, pedig csak szeretetre lenne szükséged és hogy megbeszéld anyukáddal az érzéseidet, hogy átöleljen és elmondja nagyon szeret.
Az olvasottak alapján nem valószínűsítem, hogy ilyen valaha is lesz, úgy tűnik 16 évesen érettebb vagy mint a saját anyád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!