Felelőtlen rossz szülők vagyunk a kialakult anyagi helyzet miatt?

Oké. Tudom, eső után köpönyeg. Van bennetek némi pénzügyi tudatosság, de azért lenne mit fejleszteni. A kiszamolo.hu blogot ismered? Ha nem, ajánlom:

[link]

Az alapelv, amit nem tartottatok be (vagy igen?), hogy mindig legyen hathavi megélhetésre való tartalék félretéve. Azt nem nyaraljuk el, bármennyire is csábító Bulgária, meg élményt akarsz adni a gyereknek. Ez a pénz arra kell, hogy ha valamelyikőtök tartósan kiesik a munkából, akkor ne kerüljetek bajba akkor se, ha elromlik a hűtő. És persze lehet szűkösen venni, hathavi megélhetésről van szó, nyilván ilyen esetben kicsit visszaveszi az ember a kiadásait.

A másik, hogy ha jól értem, fiatalok vagytok. Öregkorotokban miből szeretnétek megélni? Gondolom nem az állami nyugdíjból. Ilyen szempontból is gondoskodnotok kell magatokról, erre félretenni valamilyen formában. Ebből a szempontból a ház is egy befektetés (adott esetben el is lehet adni), de most már nem a házba megy a pénz, szóval ki kéne számolni, mennyi nyugdíjból akartok élni, és ahhoz mennyit kell félretenni. (Persze ha van nyugdíjmegtakarításotok, csak ahhoz nem lehet vagy nem akartok hozzányúlni, az más.)

Nem rosszból, de számomra elfogadhatatlan indok, hogy keveset fizet egy lehetőség, és azért inkább addig sem csinál semmit a férjed.

Ha hónapokig nem lesz semmi jobban fizető, akkor addig otthon lesz?

Biztos degradáló, de családapaként már nem lehet ezt a luxust megengedni magának, hogy otthon várja a nagy ajánlatot.

Hú kérdező. Épp jókor olvastam az írásodat. 16 evvel ezelőtt épp ezen vesztünk össze a férjemmel, hogy nem fér bele két gyerek. Pedig akkor még nem kerestünk rosszul, és már csak pár évünk volt hátra a hitelből.

Én csak egy gyereket mertem vállalni, a férjem szeretett volna még egyet. Őszintén szólva én is. De én már akkor is annyira féltem, hogy mi lesz, ha az anyagi helyzetünk rosszabb lesz, hogy mondunk nemet a gyerekeknek?

Így hogy egy van, szerencsére nem kell nemet mondani. Viszont azt én is nagyon sajnálom hogy nincs tesója.

Sajnos ez egy ilyen ország, hogy két becsületesen dolgozó átlagos szülő örül, ha egy gyereket felnevel és útnak indít.

"szerintem mi nem egy bolygón élünk. Sajnos. Egy ismerősömnek sincs és soha nem is volt 6 havi megtakarítása, mert nincs is miből"

Ne haragudj, de ez a gondolkodásmód igenis gàz. Én is szegény családból jövök, a férjem átlagosból, de anyagilag nem "indították" el, ráadásul pont a gazdasági válság kezdetén, 2008-ban kezdtük el a felnőtt életünket, és mégsem éltünk ilyen kifogásokkal, hogy hát, az ismerőseimnek sosem volt megtakarítása, minek akkor nekünk is. Durva, tényleg, ha tört3nik valami komolyabb, akkor majd éheznek a gyerekek? .

Én 19 évesen már albérletben laktam, de elmentem munka mellett hétvégén tanulni, és mikor sz*r volt, mindketten (!) kimentünk külföldre, évekig dolgoztunk két munkahelyen és spóroltubk, hogy megteremtsük a gyerekvállalás feltételeit itthon, és mindvégig mindig (!!!) volt félrerakva nemhogy hatvhavi, hanem 1 évnyi tartalékunk, amit úgy kezelünk, mintha nem létezne.

És gyereket is így vállaltunk, annyit, amennyi mellett belefér havonta X összeget félrerakni. Minden hó elején megy, és a maradékból élünk, ha nem nyaralunk, akkor nem, de tartalék akkor is van.

Bocsi, de igen, felelőtlenek vagytok anyagilag és erre nem kifogás, hogy más is az.