Az unokahúgomnak olvasási nehézségei vannak, hogy tudok neki segíteni, rászoktatni az olvasásra?

Ha nem szeret olvasni, az erőltetés csak ártani fog. Én első osztályban dícséretet kaptam olvasásból. Igazából már oviban felolvastam mesekönyvből, amikor az óvónőt telefonhoz hívták foglalkozás közben, és kiközösítésem alapja is ez lett. Rossz volt úgy felnőni, hogy sokan még 8.-ban is szótagolva olvasnak körülöttem, mikor nekem már elsőben folyékonyan ment. Én sem szeretek szépirodalmat olvasni, a műszaki dolgok érdekelnek, pl elektronika, és azok miatt tanultam meg már 6-7 éves koromban olvasni. Nem vagyok egy művelt ember. Magyarórákon a tanárok "kedvence" voltam középiskolában is. Olyan, akiért nem kár, egy hulladékember, ki lehet csinálni mentálisan, ki lehet tölteni a dühüket rajta, meg lehet fingatni. Sűrűn alkalmazták a közösség előtti megszégyenítést, ha hibáztam pl a versmondásban. Emiatt ma gyűlöletet érzek a humán dolgok iránt. Ha mondjuk matekból álltam rosszul, ott csak elmondták, mi fog ebből következni, és mik a lehetőségeim a javításra, segítő szándékúak voltak a reál tanárok. De magyarból! Az osztály szégyene, a világ szégyene, M.o. szégyene, szégyellhetik a szüleim is magukat miattam, mert ilyet nem tudni, az szentségtörés és megbocsájthatatlan bűn. A tanár kedvenc költőjéből hibázni, máglyahalál, felnégyelés, izzó trónon elégetni szüleit gyerekeit, sóval beszántani a lebontott házuk helyét, f-szára 220-at kapcsolni, élve elásni, arccal lefelé temetni, kiírni, hogy itt fekszik, aki nem tudja Adyt, 30km-es tiltott zónát kijelölni, hogy más nehogy elkapja, stb, ezt már csak én képzeltem oda, de ezek tényleg szívből gyűlöltek, és nem örültek volna, ha javítok! 42 évesen is még rosszakat álmodom miattuk.

Első lépés nagyon erős korlátozás a mobiltelefon és internet használatára. A mai fiatalok jó nagy része ettől nem tanul. Ezek használata ajándék legyen, ha már megtanulta a napi tananyagot. És amit a mai szülők nagy része nem csinál, mert lusta rá, könnyebb arra hivatkozni, hogy fáradt, egész nap dolgozott - esténként kikérdezni napi gyakorisággal a másnapi tananyagot. Nagyon durrog ellene a gyerek, de megszokja, és látványosan javulnak a jegyei, az olvasása, számolása. A harmadik, a korához illő feladatokkal megterhelni, segítsen be a mindennapi háztartási feladatokba. Megtanulja, hogy vannak feladatai, amit nem kerülhet meg. Kis ügyességgel ebbe bele lehet csempészni az olvasást is. Én például dolgoztam a kertben, és a lányomnak napi feladata volt mellettem lenni a jó levegőn, (és nem a szobában nyomkodni a telóját) és felolvasni az újságból az érdekesebb cikkeket, mondván, hogy dolgoznom kell, és nekem azzal segít, ha elolvassa helyettem. A feleségem a szakácskönyvet olvastatta vele azzal az ürüggyel, hogy ez kell a főzéshez - és ezzel a receptek egy része is megmaradt a fejében. Aztán megkapta azt a feladatot, hogy neki kellett kikérdezni a 2 évvel fiatalabb kisöccsét, persze a jelenlétünkben, így átismételte a régen tanult anyagot.