Van egy szülőnek "joga" ezzel piszkálni a gyerekét?

Mindenkinek van gondja, de attól még éli az életét. Vannak súlyosan sérült testvérrel élők, vannak akik segítenek pelenkázni a nagyszüleiket/felügyelni demens/beszámíthatatlan rokonaikat, vannak pszichég betegségben szenvedők(olyan is, ami tiniként jön ki) és gyógyszert szednek rá, van akinek akkortájt megy börtönbe családtagja, van, akinek a rokonai perelgetik és alázzák egymást naponta, verekedésig/késsel fenyegetésig örökségért, másnak kivették a fél veséjét hosszabb kórházi tartózkodás után, volt akit cisztákkal kezeltek a méhén, hogy lehessen majd még gyereke, mert túl nagyok voltak és túl sok volt, másnak az egyetlen szülője tüdőrákban halt meg 18 éves korában, hosszú haldoklás után, folyamatosan azt leste mikor hal meg.. volt, akit megerőszakoltak, volt, akit szexuálisan zaklatott rokona, majd együtt kellett vele élni stb.

Értem, nehéz volt, de sok másnak is az, attól még, hogy nem látszik rajtuk. Tipikus tini viselkedés, hogy azt hiszed csak neked nehéz, másoknak meg tökéletes az életük és apró problémáik vannak, hogy piszkálják őket a háziért.. Vannak ilyenek is, de ez a ritkább. Eltelt 5 év, ha tovább húzod félelemből, behozhathatatlanul sérülsz pszichésen is, erre kellene leginkább ráállnod, és ezen nincs semmi szégyellnivaló, ha nem megy, kérj segítséget. Egyébként akiket írtam mind tartottak fent baráti kapcsolatokat, és mind párhuzamosan alakítottak ki párkapcsolatszerűségeket is az évek alatt, a nehezebb időszakokban is. MINDENKINEK van gondja és mind súlyos más-más értelemben. Te cseréltél volna valamelyikkel? Mert szerintem sokan cseréltek volna veled, de ugye ezek nem összemérhető dolgok. A te idődben volt net, ha sokat is voltál kórházban, gondolom azért használtad. A lány, aki elvesztette a veséjét is tök sokat volt kórházban, szinte végig hiányzott suliból. Volt egy osztálytársam, neki nem tudom mi baja volt, de ő még nála is kevesebbet járt be egészségére hivatkozva, magántanuló volt, de tényleg szinte nem is láttuk, amikor meg igen, mindig nyúzott volt az arca, alig beszélt. Ő vesztette el leghamarabb a szüzességét egyébként a lányok közül, neki volt leghamarabb tartós barátja, a betegsége alatt is, egészen érettségiig kitartottak egymás mellett, 15 évesen jöttek össze.

Össze tudtad volna hozni, ha nem is akkor, akkor az elmúlt 5 évben, amikor már enyhült a bajod.. egyetemen is mindenkinek mindenféle baja van, volt, akinek a haja is kihullott 20 éves korára(nem rák, valami gyógyszermellékhatás volt, amit szednie kellett).

A szülő feladata, hogy talpraesett, önálló embert neveljen a gyerekéből, akit utána útjára enged. Egyesek nem tudják felfogni, hogy a szülő-gyerek az egyetlen olyan kapcsolat, aminek a végső célja az elengedés és még akkor is kisgyerekként próbálják védelmezni a gyereküket, amikor az már felnőtt.

Véleményem szerint nem normális, ha a szülő ilyen szinten, ráadásul kéretlenül belefolyik a felnőtt gyermeke életébe.

A 13asnak(nekem) egyáltalán nem célja lehúzni, egy szóval nem kicsinyítettem le a problémáit és nem is mondtam, hogy nem érezheti rosszul magát. Gyenge voltál szövegértésből vagy valami üldözési mániád van, amiért hátsószándékot vizionálsz? Csak megerősítem, hogy megreked egy bizonyos érési folyamatban, ez lehet teljesen független is a korábbi betegségétől, és rávilágítok, hogy nem ő az egyetlen, akiknek problémájuk van. Tipikus tini(élettani) viselkedés a saját problémákra beszűkülés, extrém mértékben, ha kihatással van kortárs kapcsolataira, a lelki éréses szerelmi folyamatokra, akkor segíteni kell neki, és ezt ellenőrözgetni teljesen normális TINIKÉNT, felnőttként meg ha látják a pszichés problémát, az a normális, ha az ember szerettei(egyéb híjján a szülei) segítenek neki. Sajnos manapság a netnek köszönhetően lehúzós kortársakra találna, akik megerősítik, hogy a pszichés baja normális, mert velük is ez van, segítségnyújtás helyett az ilyenek húzzák mélyebbre egymást..

Neked segítség kell és nem oké, hogy azzal takarózol, hogy x évvel ezelőtt volt egy súlyos betegséged, ezt a problémát a szüleid észlelik(korábban is észlelték) és a saját kis béna módjukon próbáltak/próbálnak segíteni. Nyugodtan lehetsz szomorú, depis, de ha ez hatással van az huzamosabb ideig az életed többi részére, akkor segítségre van szükséged, mert valami rosszul működik benned, és egyedül nem tudsz belőle kikecmeregni. Értem, hogy zavaró a szüleid módszere, de a szándék helyes, illetve helyes most is, csak a módszerük béna. Felnőtt pszichés betegen segíteni kell, és a huszonéves 0kapcsolatosak/randi/csók szüzek biztos jelei a pszichés betegségeknek, nincs olyan, hogy "csak így alakult". 10 évvel később kezded és ez a csúszás életed végéig el fog kísérni, ne akard tovább növelni, már így is hendikeppel indulsz.

Amiket írtam 13as kommentben csekkold magadon, az megadja a kezdeti lökést, ami után a személyiségeden múlik csak, hogy találsz-e valakit, akivel kölcsönösen szimpatikusak vagytok-e egymásnak. Tanuld a szociális kapcsolatokat, feküdj rá direkt, mert rengeteg tapasztalatot, viselkedésmintát kell elsajátítanod, felismerned, amit mások már mind ismernek, akiknek átlagos pszichés fejlődésük van(sokuknak a problémáik ellenére). Ez nem vicc, ne halogasd szorongásból(esélyes, hogy ez volt a bajod már korábban is), 30 éves szűzként fogod végezni, aki leizzad, ha egy csinos lánnyal/vagy fiúval kell beszélnie és azon kapja majd magát, hogy a kortársai házasok.. Így is késve vagy, MOST kezdj neki, mindenki csak segíteni akar neked, hogy kikecmeregj ebből a helyzetből, amiben már 10 éve benne vagy.

Baráti kapcsolataid azért vannak? Mármint valódi találkozós, nem netes!