Mit tegyek, hogyan védjem meg a lányom? Súlyos önértékelési problémái vannak.
19 éves, egyetemista. Próbálok rövidíteni: hatodik osztályban új iskolába kerültek a gyerekeim, és a lányomat elég csúnyán kikezdték az osztálytársai, amiről mi sokáig nem is tudtunk. Újabb iskolaváltás és pszichológushoz járás, de ezeken a sérelmeken a mai napig nem tudott tovább jutni, és az önértékelése a romokban van. 3-4 évig jól volt, de aztán a folyamatos kudarcok miatt megint rosszban van önmagával (volt 2 fiú, aki játszott az érzésével, hitegette, majd átvágta.
Azóta nem rak ki semmit, minden képet leszedett magáról, a barátai képen lesatírozza magát, vagy hangulatjelet tesz oda. Nyilván az se tesz jót a lelki világának, hogy a barátnőinek, barátainak már mind van párkapcsolata, és többször megkapta már, hogy neki kell változnia: csinosan öltözködés, sminkelés, ami még jobban dühíti. Vékony, szép lány, jó alakja van, és nem a legújabb divat szerint öltözik, bő pólókba, kapucnis pulóverekbe jár, strand és rövid nadrág tavaly nyár óta szóba se jöhet.
Ez is aggasztja, hogy azt mondják stílusilag neki kellene változtatni, de közben meg hallja azt a szöveget, hogy "jön majd egy szőke herceg, aki elfogad úgy, ahogy vagy". 18 éves korában hagyta abba a pszichológushoz jarast, és nem akar többet menni.
A barátok, akik szerint a stílusán kellene változtatni, őket kéne ott hagynia. Mivel még ők sem fogadják el ezek szerint.
Ha a pszichológus nem használt, az valószínűleg azért volt mert nem a megfelelő pszichológus volt. Többen vannak, és ez is olyan hogy ki kell tapasztalni ki passzol hozzá. Vagy ha olyan személyiség aki hisz dolgokban menjen kineziologushoz.
Viszont neki is akarnia kell, nem csak neked. Te csak állj mellette. Dicsérd meg néha, hogy de szép ez a felső, vagy jól áll ez a haj. Ma valahogy jobb a kisugárzása. Stb.
Azt kellett volna megtanítani neki, hogy sok ember van, aki nem épp az empátiáról híres és ez nem az ő hibája. Próbáld vele ezt megértetni. Még vannak kincset érő emberek szerencsére. De vannak selejtek is akármennyire is fáj ezt leírni.
kemenyen ir a 3as de igaza van.
kicsit ugy olvasom mint en anno.
en kulfoldon jartam suliba mindig cikiztek en voltam a csunya magyar lany (pedig nem voltam csunya kislany...olyan nincs is...teljesen atlagos aranyos kislany voltam) aztan 12 evesen vissza koltoztunk pestre itt jartam suliba, gimibe.
Az aranylag ok volt de akkoris ezek a cikizesek belem egtek, mindig szegyeltem magam, pedig elegge kedvelt voltam aztan gimiben plane. de mindig megjatszottam. valojaban etkezesi zavarba csusztam, boldogtalan voltam, onbizalom hiany..minden bajom volt.
a mai napig neha kisertenek a dolgok de idovel kinottem.
34 vagyok most. es kicsit vigasztal neha hogy az elet azert jol gondolja a vegen mert en elvegeztem 2 egyetemet mig a regi osztalytarsaim akik cikiztek most pesten vmi kis munkaban güriznek es boldogtalanok
De amúgy igazatok van, csak nem tudok nem elvonatkoztatni attól, hogy nekem is van ebben felelősségem, hogy így látja magát és rohadtul fáj, amikor úgy beszél magáról, mint egy darab kakiról. Mert értelmes és értékes, rendkívül okos, szerethető, nagyon tud szeretni, és én is nagyon szeretem, a barátai is imádják. Értékes ember, és nem azért mert a lányom, hanem amiket tesz, amiket csinál, amilyen elveket vall, ahogy az életét éli, ahogy a munkához viszonyul, ahogy az emberekkel bánik, ahogy a testvereinek segít...
Borzasztó ezt anyaként látni, hogy így bánik magával, és ennyire tartja magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!