Mi a véleményetek arról, amikor egy szülő azokat a hibákat kéri számon a fián/lányán, amelyeket maga is rendszerint elkövet?

A szulo se tokeletes. Nyugodtan mondhat nemet a gyereknek, azt gondolom. Miert kene azonnal ugrani es segiteni? :)

A tobbire csak annyit irnek, hogy egy bizonyos kor utan nem lehet mindenert a szuloket hibaztatni. Nem tudsz kiallni magadert? Hat akkor tanulj meg es ne sirj azon, hogy anyuci nem tanitotta meg. Mert egy ido utan nem lehet ezzel takarozni, hogy anyad elbaszta, ezert te mosod kezeidet, te nem vagy hibas, neked nem kell torkedni a jobbra.

Milyen hozzaallas ez? :D

Na mindegy.

5!

25 év alatt igencsak függő lett, így tisztában van annak minden káros hatásával. Szerintem evidens, hogy még akarja ettől óvni a gyerekét

6-os, tudod mi lenne ilyenkor a hiteles szülői magatartás?

Ez:

"Fiam, én is olyan lüke voltam fiatalon, hogy elkezdtem cigizni, most meg már hiába próbálok tőle megszabadulni, nem megy. Hidd el, jót akarok neked, ne kövesd az én utamat, ne menjen rá a te egészséged is úgy, mint az enyém."

Vagy ez:

"Igazad van fiam, nekem sem kéne cigizni. Kössünk egyezséget! Mától én is abbahagyom. És amíg én meg bírom állni, addig neked se szabad rágyújtani."

A tanulásban az ember igyekezzen segíteni, örülni kell neki, ha a gyerek segítséget kér. Főleg, ha még az ember tud is segíteni és nem kínai a matek :D

Az ebédet sajnos nem tudom annyi alkalommal feltálalni, ahányszor valakinek a családban épp megéhezik a pici pocija. Akkor van ebéd, amikor ebéd van. Plusz a családi ebéd egy közösségi dolog is. Ha csak picit eszik, nem baj, de együnk együtt. Ha oda kell viharzi 1000x szólni, az annyit jelent, hogy az első 999 jelzésre nem érkezett válasz, így az elégedetlenség jogos lehet.

Igen hát a notórius késés nem szép dolog. Olykor előfordul, hogy az ember nem tehet róla, de azért mindenhonnan elkésni, az azt is jelenti nekem, hogy annyira nem is fontos neki a dolog.

A homokozólapátos típusú helyzetek elég komplexek tudnak lenni, és a gyerekek rendszerint egész másképp látják őket, mint a felnőttek. Az agresszió egyik fél részéről sem elfogadható szerintem. A legtöbb szülő amúgy kifejezetten örül(ne), ha a gyereke kiáll(na) magáért. De nem tudom, hogy a kiállás alatt ugyanazt értjük-e.