Miért ciki a gyerekeimnek, hogy az apjuk 67 éves apjuk, és még a bátyjuk életkoráról is hazudnak?

Az en anyukam 39, apam 40 eves volt, amikor szulettem. A batyam nalam kozel 15 evvel idosebb. Talan veletlen gyerek vagyok, bar az is igaz, h akartak engem, de mar nem biztak benne, h anyam teherbe esik ennyi idosen, mert sokaig nem sikerult neki. Szerintem meglepodtek a szuleim, h vegul megis megfogantam, es megszulettem.

Sajnos nem tudom olyan modon megfogalmazni azt az erzest, amit en ereztem gyerekkoromban a kerdeseddel kapcsolatban, h ez masok szamara is biztosan ertheto legyen. Leginkabb csak azt tudom hatarozottan megerositeni, h a gyerekek kozul sokan szegyellik a szulok magasabb eletkorat, es en is koztuk voltam. Amire emlekszem, h nagyon, de nagyon kozre jatszott ebben, az az volt, h mar ovodatol kezdve mindenhol megkerdeztek, h anyam az anyam e vagy a nagymamam. Apammal kapcsolatban nem emlekszem soha ilyen kerdesre, o egy rendkivul sportos, jo alaku es tiszta barna haju ember volt akkor. De anyam elegge osz volt mar negyven korul, es nem akarta festetni a hajat. A kisgyerekek valoszinuleg ezt azzal tettek egyenlove, h o mar oreg, o a nagymamam. Es amikor sokan jonnek ilyen kerdessel, a gyerek ugy erzi, h valami nem stimmel vele. O egy negativ kivetel.

Az altalanos iskolai osztalyomban minden gyereknek szamomra irigylesre meltoan fiatal szulei voltak, alig volt rajtam kivul a nagy letszamu osztalyban olyan, akinek hasonlo koru szulei voltak, mint nekem. Emlekszem milyen megnyugvassal allapitottam meg, h nem vagyok egyedul, amikor talaltam meg ket vagy harom kesei gyereket. De azert nagyon xar volt ez igy is nekem. Nehez megmagyarazni, hiszen felnott fejjel az ember teljesen maskent latja az egeszet. Mar latom, h az anyam az atlag szulonel kozel husz evvel idosebben sokkal csinosabb volt, jobban tartotta magat, mint az osztalytarsaim szulei kozul nagyon sokan. Nagyon fiatalos volt. Apamrol nem is szolva. Es tudom, h rendkivul turelmesek es fiatalos, halado gondolkodasuak voltak velem. Halas vagyok erte ma mar.

Azt tapasztalom, h most ebbol sokan divatot csinalnak, h eloszor karrier, utana gyerek. Tudom, vannak, akiknek sajnos egyszeruen nem jon ossze a kivant idoben a baba, de akik csak ugy halogatjak a gyerekvallalast, mert ugy erzik, h boven raernek, meg sokaig "elni" akarnak, azokkal sajnos a sajat keseru tapasztalataim miatt nem tudok teljesen egyeterteni. Termeszetesen vannak, lehetnek elonyei is a kesoi gyerekvallalasnak, (stabilabb anyagiak, turelmesebb szulok, stb.) de az en gyerekkori tapasztalatom alapjan tobb a hatranya. Viszont ha ez a kesoi gyerekvallalas termeszetesse valik, (a jelenseg mar jol tapasztalhato) akkor nem annyira lesz a gyereknek mit szegyellnie, hiszen sokan lesznek idosebb szulok gyerekei korulotte, es nem erzi magat a sorbol kilogonak. Ezen a kerdesen en nem szeretnek senkivel vitatkozni, mindenki maga donti el, ha van ra lehetosege donteni, h mikor vallal babat. En a kesei gyerekekkel egyutterzek. Akkor is ha nem kellene. (Ezt en ertem, erzem. es kesz.)

Emlekszem, en is letagadtam a testveremet, mindig csak azt mondtam, h egy rokonom. A gyerek nem latja at, nem erti meg jol ezeket a dolgokat, h o veletlenul szuletett, vagy nehezen jott ossze, es ezert ilyen nagy a korkulonbseg. Nem is lehet megmagyarazni neki. Amikor a kedvenc ovistarsam anyukaja babat vart, en is koveteltem otthon a kistestvert. Csak amikor mar felnott voltam, akkor tudta nekem megmagyarazni anyam, h amikor szulettem, utana megmondtak neki, h tobbet mar nem szulhet egeszsegugyi okokbol. Az en szuletesembe is majdnem belehalt. Nekem kis koromban csak az jott le az egeszbol, h azert nem lesz kistestverem, mert az anyam mar nagyon idos.

Kozepiskolas koromban en meg mindig nem voltam eleg erett ahhoz, h igazat mondjak, h igen, a szuleim x evesek, keson szulettem. Szerintem mindenki szamara egyertelmu volt, h idosebbek, de megis en is mindig elsunnyogtam par evet, amikor kerdeztek. Gondoltam, oke, h idosebbek, mint az atlag, de azert nem annyira idosek, ha en azt mondom :D Nagyon sokara jutottam el odaig, h nyiltan kimondjam, igen, az en szuleim engem keson kaptak az elettol, ennyi es annyi evesek voltak. Ehhez az kellett, h az egyetemen tobb ilyen "sorstarssal" talalkozzam, es lassam, h bennuk mar nincsen gatlas ezzel kapcsolatban. Meg az is jol esett, h voltak koztuk olyanok, akiknek sokkal idosebbek voltak a szulei, mint nekem, mikozben mi egyidosek voltunk. Radobbentem, letezik az en helyzetemnel "rosszabb" is.

Azt tudom tanacsolni Neked, h varj meg par evet, es megerik bennuk ez a dolog. At fogjak latni jobban. Es vegul azt is belatjak, h teljesen felesleges loditani. A lenyeg az, h minel tobbet egyutt legyunk szulok es gyerekek, ez pedig nem annyira az eletkortol fugg, hanem az egeszsegtol es a szerencsetol.

Erdekessegkeppen meg leirom, h nemreg az egyik ismerosomnek mutattam egy fenykepet, ahol anyam oleben ulok, kb. ket evesen. A srac azt mondta, nagyon fiatalos volt a nagymamad. Nem szoltam ra semmit, mar egyaltalan nem bantanak az ilyen megjegyzesek. Ehhez sajnos fel kell noni agyilag, es tapasztalni kell sokat, h aterezzuk, az idos szulokert (is) nagyon halasnak kell lenni, nem pedig szegyenkezni miattuk. Ket idos szulo hatalmas kincs, ugyanugy, mint az elet, amit nekunk adtak.

Remelem kaptal egy kis remenyt.

A kisebbik öcsém meg köztem 16 év van.Ovis korában volt 1 év amikor valamelyik csoporttársa kitalálta hogy én vagyok az anyukája és ő erről szentül meg is volt győzve 😂.Anyu 32 évesen szülte szóval bőven fiatal volt.

Tiniként szerintem minden gyerek gáznak tartja egy ideig a családját, akármennyi idősek.Legalabbis nálunk volt ilyen, nem csak nálam hanem ocseimnel is.Ez független a kortól meg mindentől.

Ne sértődj meg ezen. Én is ködösítettem a suliban anno mert csak nekem voltak ötvenes szüleim. Nem konkrétan hazudtam, hanem mikor német órán németül volt egy feladat ami a számokról szólt az egyiknél az volt hogy írjam le hány éves vagyok én és hány évesek a szüleim. Mikor kihagytam, a tanár azt hitte hogy a német számok okoznak gondot és segíteni akart, én meg azt hazudtam, nem tudom hány évesek. Szóval odatippeltünk egy negyvenötöt a tanárral.

Nagyon szeretem a szüleim de féltem hogy kicikiznek. Mindenkinek 30-40-es szülei voltak. Általános suli után már lekakkantottam ki mit hisz.

Nem tudom, mit nem értesz rajta. A te koroddal nincs gond, nyilván azért titkolják, mert szégyellik, hogy ennyire kilógtok a sorból. Nem, nem feltétlen a cikizés miatt, saját maguk miatt is. Emlékszem suliban én is szégyelltem a szüleim(más miatt), pedig sosem csúfoltak érte, egyszerűen az én értékrendbe nem fért bele. Nekik nem fér bele az, hogy egy bácsika az apukájuk(kor szerint mindenképp az, akármennyire "fiatalos is", amin nem tudom miért csodálkozol, hiszen 50esként lett apa már bőven nagypapa kor a társadalomban. Láthatod te is, a tiédet nem tagadják, mert az átlagos. Annakidején én is hazudtam, pedig senki sem szólt bele, és nem azért titkoltam, mert jajj nehogy kinevessenek, hanem mert szerintem volt rossz dolog.

Persze ettől simán csúfolhatják is őket, nem lehet kizárni, nem tudhatod az indokot. Meg kell kérdezni tőlük, hogy miért. Ha azt mondják, hogy "ne cikizzenek", akkor nekik ez teljesen rendben van, ha azt mondják, hogy azért, mert "ciki, hogy apa nagypapa korú" vagy csak simán "mert ciki", akkor meg nekik nem fér bele. Bár sanszos, hogy nem merik előtted felvállalni, mert tudják, hogy ütközik a te értékrendeddel, és ezzel lenéznek téged és az értékrended, amit ugye gyerek-szülő kapcsolatban nem lehet vállalni.. én sem mondtam el soha a szüleimnek az igazat, mit gondolok, a szüleimnek sosem lehetett elmondani, nem volt szoros kapcsolatunk.

A gyerekeid szinte felnőttek, ez nem az a kor, amikor arról kell beszélgetni, hogyan kezeljék a cikizést, ha az a gond. Hagyd őket. Az biztos, hogy szégyen vagy félelem áll mögötte. Vagy az értékrendjük miatt nem fér bele, vagy félnek, hogy cikizni fogják őket. Egyikkel sem tudsz mit kezdeni.

Amúgy én is cikiztem fiút az apja kora miatt. Egész egyszerűen idős volt és mivel először találkoztam ilyennel(biztosan tudod te is, hogy nem átlagos, ha valaki 50esként lesz apa) nem tudtam túljutni rajta könnyen, hetekig téma volt, hogy lehet egy nagypapának gyereke. Ez a korkülönbséges gyerekvállalásos téma tiniként meg ugye újra előjön, majd huszonévesként..

Emlékszem randiztam egy sráccal úgy 5 éve, akinek akkor halt meg párhónapja a 80 éves apja, a srác meg majdnem 30 volt, és mondta, hogy "élhetett volna még", én meg nem értettem, hogy hova, hiszen a 80 év már eleve elképesztő, pláne ebben az országban, pláne férfiak körében, és tudom, hogy ezt ő is tudta, csak nem akarta elfogadni, hogy 30 sincs és így marad apa nélkül, mikor még gyerekei sincsenek.

Na szóval ne csodálkozz, hisz ez szokatlan, tudhatod, hogy nem mindenkinek ilyen az értékrendje. Akár ők nem fogadják el, akár mások, a gyerekek nagyok, nem tudsz rajta változtatni, és őszintén ők már jócskán nagyok. Nem tudsz ilyenben segíteni nekik, csak meghallgathatod őket, de nem biztos, hogy ezt veled szeretnék kitárgyalni.

Most vettem észre, hogy amikor születtek, akkor te harminchat voltál, az apjuk meg 50 feletti. A nagy korkülönbség is ciki! Nem is értem, eddig hogy nem vettem észre..

Most, hogy idősebb vagy, nem látod, mennyire "fiatalok" a nálad több, mint 15 évvel fiatalabbak? Nem tartod furcsának 54 évesen, hogy egy korodbeli egy 35-40 közöttit lelki társnak tartson? Nem érzed úgy, hogy az egy másik világ?

Biztos észrevetted, hogy a hazugságukban a korkülönbséget is csökkentették legalább tíz évvel! Azt is kellemetlennek érzik, hogy egy lányakorabeli nőt vett el az apjuk. 15-16 évvel simán lehetnél egy korai gyereke a párodnak. Gondolj bele, a gyerekek annyi idősek, mint köztetek a korkülönbség, biztos eszükbe jut, hogy talán most születik meg a leendő feleségük/férjük, és megborzonganak a gondolattól, annyira bizarrnak tartják(tök jogosan). Ehhez az sem kell, hogy cikizzék őket, annyira benne van a társadalomban, hogy a 10 feletti korkülönbség nincs rendben, és hát mivel annyi idősek, mint köztetek a korkülönbség, biztos elég mélyen érinti őket.

Az, aki meg 40 körül vált szülővé a mai világban, ne érezze kellemetlennek, az ovis csoport nagy részénél nálunk 35-45 közé esett a szülők életkora. A kérdezőnél az apa 50es férfi!, és 15nél több köztük a korkülönbség!

Ezzel itt egyik válaszoló sincs egy súlycsoportban, ők az extrém kivétel. Anyukának megfelelő, átlagos a kora a mai szülőkhöz képest, de az a hatalmas különbség és az apa kora rontja a dolgokat. A bátyó korát meg nyilván azért tagadják, mert kb az apjuk lehetne, ebből meg lehetne következtetni a valódi apjuk életkorára.

Baromi egyszerű. Azért, mert átlag középiskola végéig (18-19 éves kor) nagyon menő a szekálás. Ami azt jelenti, hogy te 54 évesen, meg a férjed 67 évesen egy baromi nagy táptalajt nyújtotok annak, hogy a gyerekeitek megkapják az iskolában a társaiktól, hogy "na mi van, itt van nagyanyád/nagyapád érted?, fel tud még kelni apád az ágyból?" és stb.

Ezt egyik gyerek sem szeretné magának és igazuk is van. Mire elkezdenék az egyetemet, vagy befejeznék a szakképzést, az apjuk lehet halott lesz. És nem balesetből adódóan...

Tudod nem feltétlenül kell 40 után gyereket vállalni (főleg férjed esete), mert ez lesz belőle.

Lelehet pontozni, de egy átlag 18 év alatti gondolatmenete ez. Az a problémájuk, hogy az ő apjuk 67 éves, nem 45, ahogy a legtöbb hasonló korú diáktársuké. Nem ugyanaz a generáció, szokások, neveltetés és főleg nem egy 45 éves fittsége a férjedé programozás tekintetében.

Szoba kerult itt a korkulonbseg a kapcsolatban. Ha jol szamolom, jelen esetben 13 evrol van szo. Altalaban azok nem fogadjak el a nagyobb korkulonbseget, mint mukodokepes tarsadalmi jelenseget, akik soha nem is probaltak megtapasztalni, vagy akiknek nem jott be. Furcsa lenne, h a 10 ev meg beleferne a kepzeletbeli sablonba, a 13, vagy 15 mar nem. Milyen alapon? En ezt nem latom be. Egyreszt sokszor nagyon nehez megallapitani kulsore, h 10 vagy 13 az a korkulonbseg, vagy egyaltalan akarmennyi is, hiszen van, amikor alig eszreveheto, masreszt meg szerintem az a tul nagy korkulonbseg, amit a kapcsolat nem bir el.

Nekem mar volt nalam joval fiatalabb (9 ev) es joval idosebb pasim (12, es 15 ev) is, de nem a korkulonbseg hatarozta meg, h tudott mukodni a kapcsolat, vagy nem. A vonzalom, a kozos celok, kozos ertekrend, kozos baratok, hasonlo erdeklodes, a szellemi erettseg, a fizikai eronlet, a fizikai megjelenes, stb. az, ami sokkal fontosabb, mint a tenyleges eletkor.

A kerdezo leirta, h hogyan tortent az egesz veluk. Eletuk kesobbi szakaszaban talalkoztak. Egyreszt lehet mondani, h igen, nem tul szerencses 50 felett gyereket vallalni (apakent), masreszt ugyanugy igaz, h nagy szerencse, h az elet megadta nekik ezt a boldogsagot. Igy alakult, es igy lett szep es teljes az eletuk. Kar lett volna kihagyni. Gondolom, h jol atgondolt dontes volt ez, hiszen hosszabb ideig probalkoztak.

Lelki tarsa pedig barki lehet az embernek, ez meg aztan tenyleg kortol fuggetlen. Olyankor a lelkek ertik meg egymast nagyon jol, azaz a gondolkodasuk, erzeseik, velemenyeik, tapasztalataik, stb. nagyon hasonloak az adott ket embernek. Ami lenyeges lenne, h sokaig eljenek boldogan es egeszsegesen a kerdezo es tarsa, ha meg ilyen fiatal kozos gyerekeik vannak. Tudjanak minel hosszabb ideig veluk maradni, en ezt kivanom. (Termeszetesen mindenki masnak is.)

Lathatjuk, h nem sorban az eletkorunk szerint tavozunk a foldi eletbol, tehat ez is egy erv lehet amellett, h vallalni mertek a kockazatot. A gyerekeknek most nehezebb, kesobb majd rajonnek ok is, hogy megis sokkal jobb igy, mint sehogy. Szinte biztos, h a tizeneves korukban, a legerzekenyebb idoszakukban ez a felismeres meg nem fog bekovetkezni. De egyszer elerkezik a megvilagosodas, az elfogadas, es ok is megnyugszanak, atertekelik az ezzel kapcsolatos eddigi gondolataikat. Nagyon nem konnyu dolog ez a sajat tapasztalataim szerint. (11-es voltam.)

Rosszul számolod utolsó!

Azt írja, amikor születtek. Ha az első gyerekét nézzük, a kérdező 36 volt, a párja már akkor is 50en túl! Az nem azt jelenti, hogy pont 50, hanem azt, hogy 50, vagy afelett!(matek)

Legkevesebb 14 év van köztük, de talán több is! És nem, nem furcsa, hogy van egy határ, mint a felnőttségnél is. Az nem azt jelenti, hogy elérkezik a bűvös éj és onnantól minden megváltozik. Olyan 7 év korkülönbségnél kezd az embereknek sok lenni, 8nál mégtöbb, 9nél elég sok, 10nél már rengeteg, 11nél már több a soknál, és ahogy növekszik, egyre kevésbé elfogadható. Egyébként én 31 vagyok, tehát nem a tizenévesek gondolkodásmódja van nálam, sőt, kifejezetten úgy gondoltam tiniként, hogy én "érettebb vagyok a koromnál, szóval teljesen jó összejönni egy 10 évvel idősebbel:)" mint a legtöbb kívülálló tini, én is így gondoltam. A valóban érettek(a többség) meg már akkor is tudta, hogy ez nem helyénvaló.

Nyilván jobb így, mint meg sem születni, így legalább élhetnek, de direkt ilyen helyzetbe hozni valakit.. ha véletlen esne meg, úgy teljesen oké, de erre készülni.

Szerintem(és a legtöbb ember szerint ez nincs rendben). Ahogy a nagypapakorú 50es férfiak sem újszülöttekkel, megjelenéstél függetlenül idősek, 2 generációnyi, talán több is a szakadék a gyerekeik közt, és hát hatalmas mázli kell ahhoz, hogy viszonylag ép testtel, viszonylag ép elmével megéljék a gyerekeik felnőtt korát. Nekem több ismerősöm is van, akik ugyan anyagilag jól élnek, de a szüleiket kell ápolniuk mikor saját gyerek még sehol nincs. Nem tehetnek róla a szülők, egyszerűen megöregedtek, beszűkült a gondolkodásmódjuk, önellátási képességük, félnek a haláltól, stb.. borzalmas. A srác is, akivel randiztam, pedig ő szerette a szüleit és nem tartotta kellemetlennek a korkülönbségüket meg az idős apját, de teljesen ki volt készülve a helyzettől..

45 felett a kapuzárásosok vállalnak gyereket.

Nem véletlen az sem, hogy mondjuk örökbefogadni sem lehet 45 felett babát(akár az apa, akár az anya több), illetve 40 felett is már erősen nézik az embereket..