Megbüntetnèd a verekedès miatt?

Ha amúgy nem verekedős, nem büntetném meg. Ha csak a tesóját védte, emiatt megdicsérném, viszont mindenképp elmondanám az összes gyerkőcömnek, hogy még ha védte is a testvérét, ne ököllel oldják meg a problémákat a jövőben, hanem próbálják elkerülni.

Azért ez attól is függ, hogy mit jelent ez a megverés? Mert ha mondjuk lekent neki egy pofont, amiért az öccsét megütötték, akkor nem büntetném meg, de azért megmondanám, hogy figyeljen oda, mert a világ nem így működik és Ő fogja megütni a bokáját. De ha mondjuk ököllel bevert neki vagy 3-4 ütést, akkor azért igencsak elkapnám a grabancát.

Nem!

Egyértelműen nem! Megmondanám, hogy nagyon büszke vagyok, hogy kiállt testvéréért, de megbeszélném velük, hogy a verekedés nem a megfelelő elintézési mód.

5# Így szerintem is rendben van. Megmutatta a harmadik srácnak, hogy amilyen a fogadjisten, olyan az adjonisten. Nem büntetném meg, de elbeszélgetnék mindkét saját gyerekkel arról, hogy mit gondolnak erről. Pl. miért ütötte meg a kisebbik fiút a másik? Ez sem mindegy.

Semmiképpen nem büntetném meg. Az elbeszélgetésbe a pro és kontrában kiemelném, hogy megvédte a testvérét, hogy arányos volt az erőszak amit alkalmazott, hogy hideg fejjel tudott maradni egy ilyen parázs szituban -mivel nem kezdte gépelni a földön fekvőt. Nagyon büszke lennék a nagyfiamra. A kontrában természetesen az erőszak alapvető helytelenségéről beszélnék. Hogy csak nagyon szűk körben az épp szükséges mértékben lehet használni, ezt kifejteni és elmenni hamburgerezni -vagy amit a nagy szeret, ki nem mondott dicséret. Mert kis hős volt, lássuk be.

Én megjutalmaznám, nem viccből verekedett, hanem megvédte a kisebbet.

Annyira rossz irányba megy el a világ. Sokan belenevelik a gyerekbe, hogy verekedni nem szabad, mert nem old meg semmit. Nos,szerintem ez egy fél igazság. Alapból nem szép dolog veszekedni, viszont önvédelemből, vagy a társa védelméért teszi valaki, az inkább dícsérendő. Nem viccből tette, legalábbis nekem nem az jött le....neha sajnos igenis kell, hogy adjanak egymásnak egyet kettőt a gyerekek, csak hogy meg tanulják, nem lehet akármit tenni a másikkal. Ha én anno elsőben lekevertem volna az engem zaklató (már messze túl ment a gyerekes piszkálódáson) kislánynak, akkor nem terorizált volna 8 éven keresztül. Nem kellett volna járnom pszichológushoz miatta, nem kellett volna rettegnem az iskolától. Nem kellett volna félni attól, hogy mit talál ki ellenem, mivel aláz meg. Én a helyedben ezért megdícsérném a fiadat, és megmondanám neki, hogy ha bántják a kistesót, meg lehet védeni, de ne a verekedés legyen az első lépés, hanem beszeéljék meg a dolgot, és ha nem hagyja békén a kocsit akkor se, akkor mehet egy két pofon, és akkor talán tanul belőle.