Mit tegyek, hogyha nem tudom elengedni a bántásokat, beszólásokat, és stresszelek, mert holnap iskolába kell menni?

Talán gondold végig, miért olyan fontos neked pont ennek a pár embernek a véleménye. Kik ők? Náluk van a Bölcsek Köve, aminek a segítségével eldönthető ki a rendes ember és ki nem? Akit ők nem találnak méltónak a barátságukra, az már elveszett? Sose lesz normális élete? Dehogy.

Tanulj, legyél azokkal, akik fontosak neked, és ne azt lesd, hogy mit csinál éppen az a pár ember, aki valószínűleg neked se szimpatikus.

Ha meg nincs kivel beszélgetned, mert téged mindenki utál (bár nem ezt írtad), fogj egy jó könyvet, és olvass kicsöngetéstől becsengetésig. Órán lehetőleg ne, vagy legyen nálad tartalék olvasnivaló, ha az aktuális könyvedet elvenné a tanár...

Tököt kell növeszteni nincs mese.

Nem kell velük kiabálni, veszekedni, verekedni pláne, de látják rajtad hogy magadra veszed, és érdekel.

Fapofa fel, nézd meg te is őket jó alaposan, kuncogj is a semmin, hadd gondolkozzanak hogy mi baj lehet velük. Olyan szinten magasról kell leszarni őket, hogy az felér egy láthatatlan középső ujj felmutatással.

Ha a barátnődet előtted bántják, nyugodtan jegyezd meg, hogy ennél unalmasabb kínlódást még nem hallottál, és hagy ott őket.

Ha téged bántanak dőlj hátra és élvezd, mert ez nem ellened és neked szól hanem azért hogy ők érezzék magukat nagyobbnak, jobbnak. Próbáld ilyankor meglátni, hogy ilyenkor ők maguk alázzák meg saját magukat és ha egy felnőtt hallaná őket a fejét fogná hogy lehet valaki ennyire gyerekes, és szánalmas.

Mikor ezt csinálják mindig az jusson eszedbe erről, ha most kamerák vennék őket MINDENKI azt gondolná ők a rosszak és senki se állna melléjük.

Néha egy egy kedvesebb megértő megjegyzés, ami egyben vélemény nyilvánítás is nyugodtan mehet, pl: fárasztó lehet mindig ennyire rosszindulatúnak lenni, sajnállak.

Ne sírj előttük, egyenes gerinc, nyugalom, támaszkodj a barátaidra, és ők is rád (látod, már működik az oszd meg és uralkodj stratégia), ne gondolkozz rajtuk, nevess sokat. Magabiztos, boldog embert sokkal nehezebb lehúzni. Tanulj, azért vagy ott.

És soha ne felejtsd el, az iskola véget ér, kikerültök a nagyvilágba, felnőttök és ezek a problémák jelentéktelenek lesznek.

Szerinted érdekelt engem, hogy az egyik fiú évekig basztatott, amikor a gyerekem intenzíven volt?

Nem érdekel, nem kesergek. Buta kisgyerek volt. Ne ők határozák már meg milyen a kedved.

Komolyan, ennyi a bajod, hogy néznek, meg sutyorognak? Hadd csinálják, te meg foglald le magad, és fel se fog tûnni. Ezt meg nem is értem, hogy "többször előttem beszélték ki, én meg nem mondtam semmit". Ekkor a barátnôd is ott volt, vagy honnan tudja? Mert ha ott volt, akkor védje csak meg saját magát, ha meg nem volt ott, akkor honnan tudja? Nem kell neki elmondani, hogy "jaj a Gizi azt mondta rólad hogy...", és akkor ô se fogja felhúzni magát. Eleve ha te visszamondod másnak, hogy mit beszélnek, akkor te is ugyanazt csinálod amit ôk, róluk sutyorogsz.

Hagyd ôket a csudába, ne figyelj rájuk és ne beszélj róluk.