Mennyibe kerül egy pszchihológus? Kell neki pszchihológus?

1. Bizonyos időközönként mindenkire ráférne egy beszélgetés a pszichológussal véleményem szerint.

2. Rád is, mert néhol az jön le, hogy alapból nem tudod kezelni a gyereked, kommunikálni vele. —> Leszidod valamiért, ha kérdezi az okát az a válasz, hogy “mert azt mondtam”? Ha tényleg így van nekem ebből az jön le, hogy te lebszod, aztán ha meg akarja beszélni mi a probléma te nem vagy hajlandó leülni és megbeszélni. Inkább hagyod, hogy megkérdezze 10x, akkor meg azért bszod le, mert idegesít a dolog. Nekem amúgy ez elképzelhetetlen, a hároméves gyerekemnek megmagyarázom, hogy éppen mi a bajom vele. Mi lenne ha legközelebb leülnél vele és megbeszélnétek ahelyett, hogy letudod a “mert azt mondtam”mal? Nem ovis, akár ha házimunka elvégzésről van szó is meg lehet beszélni. “Kislányom, az a bajom, hogy megint nem mosogattál el, pedig megbeszéltük, hogy délutánonként/ma/stb ez a te feladatod lenne. Kérlek, ha szeretnéd, hogy úgy kezeljünk, mint egy érett lányt, aki alkalmas arra, hogy koliban lakjon egyedül, akkor a rád szabott néhány feladatot végezd el.” Mindenre van egy ilyen megoldás. Az hogy pl ilyenekre rákérdez, hogy miért szidod le, nálam nem számít a határok feszegetésének, egy teljesen normális reakció, én is tudni szeretném az okokat ilyen esetben. Határok feszegetése, ha heti egyszer van kimenője, “ellőtte” az adott héten, aztán megbeszélés nélkül kimarad otthonról és elmegy a haverokkal, vagy ha nem tartja magát a kimenő alatt a határidőkhöz, stb. Nekem amúgy az írásból több helyen is az jön le, hogy nem partnerként kezeled a gyereket, ami ebben az amúgy is nehéz korban általában sok konfliktushoz vezet. Itt van pl. a koli kérdés. Leültetek akár már családilag megbeszélni, hogy mit gondol erről ő, és mit gondoltok erről ti? Talán ha itt is az lenne, hogy mindkét fél előadja a véleményét, akkor kitisztulna a helyzet, közelítenének a vélemények, vagy kiderülnének olyan dolgok, amik miatt neki vagy nektek megváltozik a véleményetek a kérdésben.

3. Kérdezd meg szeretne-e beszélgetni pszichológussal, mondd el neki, hogy aggaszt, hogy gyakran látod rosszkedvűnek, ezért úgy gondolod jót tenne neki. A pszichológussal őszintén beszélgethet és nem fogja továbbadni a hallottakat, ezt is nyugodtan megmondhatod neki, mivel tiniknél ez elég sarkalatos pont, hogy ki tudja meg a gondolataikat es hogy az tovább lesz-e adva.

Csak annyival egészíteném ki a fenti profi leírásokat, hogy az én szüleim is sokat mondták ezt az "én is azt csináltam, de az más volt" kifogást. Ez nem egy érv. Neked is okod volt, neki is oka van. Annyira fojtóan viselkedsz a gyerekkel, hogy menekülne tőled. Figyelj rá végre. Persze, hisztis, mert egy kamasz, de ez teljesen normális, ettől nincs elrontva. Vedd figyelembe a véleményét, adj neki felelősséget. Miért akarod elvenni az álmát? Nem prostituált akar lenni, nem értem.

Pszichológushoz szerintem akkor vidd, ha ő is szeretné. Ezt nem lehet erőltetni. Amúgy lehet, hogy tudja, hogy miért sír, csak nem akarja elmondani.

Gondolom, hogy nincs benned rossz szándék és csak jót akarsz neki, de már nem olyan kicsi, próbáld nem ennyire kordában tartani. Szerintem.

Elveszettnek tűnik, mert bármerre nyitna a személyisége, letöröd. Az azt mondtam, nem érv. Ne azt tanítsd neki, hogy ész nélkül alávesse magát az autoritásnak, mert ebből nem tanul semmit, csak legfeljebb megcsinálja. Ha elmondod neki, hogy miért fontos pl. minden este elmosogatni, hogyan hat a tisztaságérzet a környezetére, miért fontos a napi rutin kiakakítása, akkor talán szívesebben megcsinálja az adott dolgot a gyerek most is, később is, mert értelmet talál benne.

Ez olyan, mintha egy kisgyerek megkérdezné, hogy anya miért nő a fű? És erre te azt mondanád, hogy csak nő, akkor menj inkább homokozni. Fejleszd és tanítsd a gyereked, ne rázd le, ha kérdez tőled.