Mire értik azt, milyen konkrét eseteket tudnátok írni arra, hogy a kamaszok intellektuálisan felnőtt szintjén állnak, de érzelmileg nem elég érettek?

Intellektuálisan egy kamasz is meg tudja érteni a relativitáselméletet vagy a világgazdaság működését, simán felfogja a dolgot ha érdekli és energiát fektet bele, akárcsak egy felnőtt.

Érzelmileg meg mondjuk egy szakítást a helyén kezelni vagy egy csalódással megbirkózni nem biztos, hogy olyan jól fog menni 16 évesen mint 36 évesen. Nem egyszerű egyik életkorban sem, de azért felnőttként csomó dolog segíti a dolgot. Ez nem a kamasz hibája, egyrészt kamaszként a hormonok miatt gyakorlatilag minden érzelmet sokkal intenzívebben élnek át, mint felnőttként, másrészt meg azért a kevés valódi élettapasztalat, önismeret hiánya (16 évesen még bőven változik a személyiség, nem is lehet ismernie önmagát ilyenkor az embernek), a korábbi hasonló élményekből szerzett tudás hiánya mind nehezítő tényező a kérdésben. Intellektuálisan elég csak könyveket olvasni meg szakkörökre járni meg ilyesmi, de érzelmileg érni és tapasztalni kell, ami sokkal nehezebb és sokkal több idő is.

Hát most erre van egy jó példám. Egyszer megismertem egy kedves és nagyon intelligens leányzót, aki akkor 16 éves volt. Meg is lepődtem rajta, hogy a fiatal kora ellenére mennyire tájékozott, kiforrott véleménnyel rendelkezik a világról.

Na most mindezek ellenére sokan 16 éves lányhoz képest kínosan sokan felpróbálták már, mert a szülei eléggé elhanyagolták, és a szeretethiányaból fakadóan bárkivel összefeküdt aki szépeket mondott neki.

Na szóval szerintem erre értik amit leírtál.

Szerintem azt sem szabadna mondani, hogy intellektuálisan felnőtt szintjén állnak. Ezt ki mondja egyáltalán? Egy 5 éves iqja lehet magasabb, mint bármelyik felnőtté.

Egy 14 éves ismeretei meghaladhatják simán a felnőttekét.

Érzelmileg is vannak felnőttek a béka feneke alatt..

Szerintem amiben egy tini különbözik az egészséges, jó szociális közegből jött, képzett felnőttektől, az egészen megfoghatatlan, ez az "érettség", bölcsesség, amiben a felnőtt sincs toppon, mert soha senki sincs kész, csak a felnőtt előrébb jár az érési fokban, mint egy tini. A minimális érést pedig, ami önálló, kiegyensúlyozott élethez szükséges hívják "érett"nek.

Az, hogy helyén kezelje az érzelmeit, magát a világban, elegendő ismerete legyen a világ működéséről, tapasztalatai, ismeretei emberek, kapcsolati rendszerek működéséről, megtanulja kezelni, amikor fent és amikor lent van, ehhez is idő kell nekik bőven. Ne várjon túl sokat, ne adjon túl sokat, ne legyen könnyen megvezethető, érdekeljék a miértek, ki merjen állni magáért, de ne nyomjon el másokat.. a viselkedést, érzéseket, önmaguk helyét a világban rendkívül nehéz belőni, ehhez kell idő.. mindemellett rengeteg ismeretet kell elsajátítaniuk és megtalálniuk azt, amiben ki tudnak bontakozni, ezáltal is ismerjék magukat, és sok szociális tevékenység, haverság, barátság, osztálytárs, tanfolyamtárs, random emberek, párkapcsolat, szóval mindenféle szociális helyzetre szükségük van mindenféle emberrel, a világgal.

Én azt mondanám, hogy képben legyenek, megtanulják kezelni a valóságot, ebben a világban megtanulni a helyüket, szabályrendszereket, helyes következtetéseket vonhassanak le mindenféle helyzetről, önmagukról, másokról.. Na meg a kamaszkor a hormonbomba időszak, impulzívak, szélsőségesek gondolkodásban, érzelmekben, miközben iszonyú fáradtak vagy nagyon túlpörögnek.. és ez nem a személyiségük, ez az a rengeteg hormon, amit kapnak. Nehéz nekik, de jó kis időszak azért, az életet tanulják ilyenkor:)

Röviden: a világról alkotott ismeretei magasabbak, mint egy átlagos felnőtté. Azonban még nem élt át annyi mindent, labilis az érzelmi viszonya.

Pl. lehet, hogy kívülről fújja a világháború eseményeit, de még nem képes felfogni, hogy ez mekkora szívfájdalom volt családoknak.