20-30 év körüliek! Milyen volt a 2000es évek végén, illetve a 2010es évek elején kamasznak lenni? :)

Uhh,dettó így vagyok ezzel:)

Szerintem sokkal jobb volt akkoriban kamasznak lenni

21 vagyok, azért annyi különbség a 2010-es években nem volt. Szerintem.

Mi kamaszként is még kint bandáztunk játszótereken. Az aktuális baromságok megvoltak mint a peonza vagy egyebek.

Vicces belegondolni, hogy azért en nem vagyok olyan régi fiatal, közben meg emlékszem mikor az őskövület telefonok voltak a menők, és minden álmom egy kinyithatós telefon volt. (Amim sose lett én, érintőssel kezdtem.) Még díszt is vettem rá.

Mi is együtt sorozatoztunk barátokkal, telente szánkóztunk, nyaranta kint ténferegtünk. Az aktuális nagymenő színeszekkel és bandákkal plakátoltuk ki a szobáinkat. Én pl a Bűbájos boszorkákkal :D Selenával, Demivel. Csak rájuk emlekszem.

Iszonyú menőnek számítottunk, ha a rotringunkon volt dísz, vagy a karunkon nyakunkban ezek a saját készítésű gumi izék.

Hmm mi volt még.

Nem sok mindent tudok mondani, ezek ma is mind megvannak csak peonza helyett a gyerekek es tinik is ezzek a gumi nyomogathatós micsodaval játszanak, mi a neve. Meg a többi. A videójátékok régen is mentek, ma max több meg jobb a kínálat.

Bandák, színészek változtak de ugyanugy van.

Tényleg nem hiszem, hogy sok különbség lett volna.

Egyszerűen ma könnyebb bekuckózni haverokkal sorozatozni, régebben, csak pár csatorna volt.

Ja meg ahogy most is mi is ültünk es bámultuk a dismeyt amit akkor jetixnek hívtak vagy ilyesmi.

Napközben néztük a minimaxot (tiniként is) ejjel az animaxot.

Drámaztunk a családon a szerelmeken, a barátokon és nagyon menőnek akartunk tűnni.

A szokásos.

De tényleg nem sok különbség van szerintem.

Aki akar ma is társaságban tölti az idejét, aki nem régen is talált indokot otthon ülni.

Még annyi változás, hogy már nem telefonálgatunk esténként a barátnőkkel hanem sokkal halkabban megtudjuk oldaniy aminek örül a család, mert még itthon élek.

A '90-es végén, 2000-es elején volt jó. Nem volt fb, nem voltak hd kamerás mobilok, egyáltalán mobil se sokaknak.

El tudtal úgy menni bulizni, hogy teljesen elengedhetted magad. Nem kellett attól tartani, hogy másnap megtalálod a neten, hogy hogyan csaptad szét magad fotóval, videóval bizonyítva...

Jó volt, mert még nem a neten éltünk közösségi életet. Mondjuk pont ezért nagyon magányos is tudott lenni.

Nem kell úgy tenni, mintha tök más világ lett volna, azért nem vagyunk annyira őskövületek :D

Nem volt sokkal másabb, mint most.

Jó..suli után rendszerint beültünk egy üdítőre vagy a mekibe, beszélgettünk, majd hazamentünk, tanulás után meg folytattuk a beszélgetést MSn-en :-D Kéthetente ottalvós buliban beszéltük ki a pasikat, sokszor álnéven írtunk rájuk hogy kipuhatoljuk mit éreznek irántunk. Sokszor mentünk biciklizni, nyaranta egymás nagymamájához is lementünk 1-1 hétvégére vidékre, segítettünk a ház körül, szüretnél épp ami volt, cserébe házi szörpöt ittunk, szalonnát sütöttünk nyárson, és sátorban aludtunk. (4en voltunk/vagyunk gyerekkori barátnők)

Akkor volt divat a Bravo, Popcorn stb újság, mindenki vett egyet és cserélgettük.

Én a 2000es évek közepén voltam kamasz.

30 éves vagyok. Ami a legjobban hiányzik, hogy a barátságért meg kellett küzdeni, nem volt olyan, hogy “ráírok, hogy találkozzunk.” Sokkal erősebb barátságok voltak ezek.

Mi messze laktunk a várostól, úgyhogy a szeptember 1 egyenlő volt azzal, hogy 2 hónap után végre láthatom a barátaimat.

Kedves emlékek:

- Postán leveleztem egy sráccal és igazolványképet küldtünk egymásnak, hogy tudjuk hogy néz ki a másik.

- Sokaknak volt már nyomógombos telefonja, nekem még nem, úgyhogy a buszon egy játék telefonnal játszottam el, mintha lenne…

- Számítógép híján a játék tényleg játék volt. Az utca végén volt egy erdő, ott futkostunk a testvéreimmel Gyűrűk Urásat játszva.

- A szerelem nálunk ez volt: kézenfogva elkísért a srác a buszpályaudvarig, ahol búcsú csók talán volt, de csak egy pillanatnyi puszi és másnapig vagy hétfőig nem is beszéltetek.. 😄 De én (lányként) egész este vagy ha ez péntek volt akkor hétvégén végig azon agyaltam, hogy gondol-e rám és hogy hiányzom-e neki… 😄

- Aztán jött a nyomógombos telefon időszak. És egymást csörgettük - ez volt a jelzése annak, hogy gondolsz rá. Minél több nem fogadott hívásod volt, annál nagyobb menő voltál.

Istenem de visszamennék….