Lányos anyukák, valakinek tapasztalat? 12 éves a lányom és zavarja, hogy már szőrös a hónalja, ezért egész nap kardigán van rajta a rovidujju felett és nem hajlando levenni.

Hogyhogy ilyen szégyenlős? Én is az voltam, de azért kozmetikushoz elmentem anyukámmal, apámnak nem mertem elmondani, előtte “ciki” volt. Pedig a kozmetikus lenne a legjobb ötlet, aztán a borotva. Az is elég, ha veszel neki szerintem, használja csak, ha nem akarja veled megbeszélni. Esetleg ha nem nagyon zárkózik el, akkor mondd el neki, hogy szinte minden tinédzser lány és felnőtt nő szokott szőrteleníteni valahogy, ez egy teljesen általános dolog, nincs mit szégyellni rajta.

Nekem anno anyukam adott egy kis csomagot borotvaval, szortelenito kremmel, vekony gyanta csikokkal hogy barmikor amikor szeretnem hasznaljam es ha van kerdesem szivesen segit. Igy nem volt semmi kinos szituacioban reszem.

Ne csesztesd már. Ha ő nem akarja levágni, akkor nem vágja le. Miért mondasz neki ilyeneket, hogy mindenki ki fogja röhögni, meg hogy hülyén néz ki? Ezzel lehet faszán szorongóssá tenni a gyereket, aki egész életében azon fog rettegni, hogy mit gondolnak róla mások...

Ettől még nem biztos, hogy szeretne szőrteleníteni. Én pl. szintén korán érő típus voltam ebből a szempontból, 12 évesen már nekem is szőrös volt a hónaljam, lábam stb., de engem nem zavart, nem szégyelltem, nem éreztem cikinek és talán az a legkifejezőbb, ha azt mondom nem érdekelt. Én 12 évesen még gyerek voltam és alapból kevésbé lányos lány, így engem annyi idősen még abszolút nem foglalkoztattak az ilyen dolgok. Viszont voltak olyanok az osztályban, akik velem ellentétben már másképp gondolkoztak és engem elkezdtek csúfolni miatta, kinevettek stb. Na onnantól kezdve már szégyelltem és én is takargattam, inkább hosszú cuccokban jártam stb., mert tudtam, hogy be fognak szólogatni, csúfolnak stb. Viszont engem továbbra sem érdekelt, nem akartam szőrteleníteni. Nem a szőr zavart, hanem az ahogyan velem bántak miatta.