Egy ötödikes gyerektől online oktatásban elvárnád ezt?

Elvárnám. Természetesen nem rögtön, eleinte nyilván ott lennék vele, de ha már ismeri a rendszert, tudja mit hogy kell akkor elvárnám tőle.

Kislányom hatodikos, nálunk úgy ment ez az online dolog hogy esténként átnéztük az aznapi anyagot, megmutatta a házit és kész. Ha segítséget kért akkor segítettem, de amúgy önálló volt.

Alapvetően elvárhatónak tartom, de tudom, hogy erre én magam sem voltam képes ötödikesként (mármint hogy a normál iskolai tanítás mellett minden nap magamtól megírjam a leckét stb.). De a szüleim nem nagyon nyaggattak, ha nem csináltam meg valamit, így jártam.

Szerencsére elég jó képességű voltam, tehát így sem voltak katasztrofálisak a jegyeim, és úgy 7-8. osztályra jött össze az a szintű önállóság, hogy rendesen számon tartsam a leckéket és meg is csináljam. Valószínűleg nekem ezirányú részképességzavarom is van, néha akkor se voltam képes dekódolni az óra végén, hogy most mégis mi lett föladva, ha rettentően próbáltam figyelni az órán és fölírni. Egy fél percre elbambultam, és már le is maradtam az infóról. Távoktatásnál még nehezebb lett volna. És nem is voltam az a szociális alkat, aki utána megkérdezi a szomszédot. Nagyon nehezen tudtam kommunikálni az osztálytársaimmal. Sajnos ha gyerekem lesz, jó eséllyel ezt örökli.

"Tehát ha magától (sokszori figyelmeztetés nélkül) soha nem ír meg egy leckét sem, az már annyira nem oké?"

Természetesen nem oké, ilyenkor nyilván kell a szülői segítség.

Hát én azt várnám el, hogy legalább nyaggatásra megcsinálja

Viszont mégjobb lenne,ha nyaggatni sem kéne, mert legkésőbb határidőre elkészüljön mindennel, amit kiszabtak neki feladatba. Még ha nem is tökéletesen oldotta meg; akkoris legalább küldjön el egy értékelhető dolgot a tanárnak, amire legalább nem egyest kap. Szerintem ez a minimum, hogy nem egyest kap, ha valami beadandó van, amikor normális határidővel kapott feladatot, tehát nem hirtelen kell összedobni, hanem van rá még egy kis idő. Viszont,ha hirtelen kell összedobni, akkoris szerintem azt is meg kéne tudnia csinálni, legalább írjon valamit, amire a tanár legalább meg tud adni egy kettest. Hát én igazából valamikor korábban egyszer egy ilyet írtam , hogy én azt várnám el a gyerekemtől, hogy ne bukjon meg. Tehát lehet, hogyha pl te sem nyaggatnád, csak ennyit elmondanál neki, és akkor tehát mert tudod, akkor ha folyamatosan mondják neki, akkor érzi a nyomást; és akkor még később tudja majd rávenni magát, hogy megcsinálja. Érezze azt , hogy türelmes vagy vele, támogatod. Ja meg még tehát talán annyit, hogy elvárod, hogy azokat a feladatokat, amiket képességei szerint meg tud csinálni , azokra ne kapjon egyest. Meg még szóval a lényegibb, tehát szerintem csak ezt, ha elmondod neki egyszer; hogy amit elvársz tőle, az az, hogy ne bukjon meg; szerintem ezzel le tudnád venni a vállárol a terhet; vagy legalább annak egy részét. Mert ez egy tökre vállalható dolog, hogy te sem ráparancsolsz, hanem elmondod neki, hogy azt várod el tőle,hogy ne bukjon meg; és őneki is vállalható, mert ez egy vállalható dolog, hogy igen, kitűzi magának azt a célt,hogy nem bukik meg. És akkor ezzel tehát egyet fog érteni veled.