Kamasz lányommal való viselkedésemmel vannak kétségeim. Mindent jól akarok csinálni, de hát tudjuk, hogy ezt nem lehet. Ki mit tud tanácsolni, aki benne van nyakig a kamaszkorba?

Sajnos pedig ez a megoldás, hiaba érdekel mi van vele, ez már nem a te dolgod. Akkor fog veled magától beszélgetni ha nem macerálod meg kontrollálod, és lesz igénye rá. Talán. Talán nem. Kezd felnőni, teljesen normális, hogy önállóságra törekszik, hagyni kell neki.

Ha érdekel is mi van vele, várj míg ő nyit feléd, akkor viszont oda kell tedd magad, mutasd ki felé, hogy tényleg érdekel, legyél jókedvü, ha olyat is mesél, hogy nem sikerült a dolgozat, akkor se ripakodj rá, hanem biztasd, hogy legközelebb jobb lesz, meg segítesz tanulni ha szeretné.

Tehát hagyj neki teret, de amikor nyit feléd, légy válaszkész.

Az én lányom is 14 éves. A tanulással úgy vagyok, hogy elmondtam neki, hogy bármiben kell segítség, szóljon. Arról, hogy mi a házi, milyen beadandók vannak, fogalmam sincs,azt sem tudom, miből mit tanulnak. Kitűnő tanuló, de online oktatás alatt sikerült pár rossz jegyet szereznie, mert pl elfelejtette beadni a rajzot, vagy a német házi fele lemaradt, vagy nem értett valamit és nem is kérdezett. De ez az ő felelőssége. Jövőre gimibe megy, ott már végképp nem fogok tudni segíteni neki.

Az este 7 órát én sem értem, nálunk csak suliidőben van megbeszélésük. Heti 3-szor a lányomnak este 7-kor edzése van, ha akarna sem tudna semmilyen fontos értekezlethez csatlakozni.

Az otthoni segítség, dolgai intézése az nagyon változó. Van, hogy szívesen segít, kitakarít magától (ez a ritkább), van hogy napokig kell könyörögni, hogy csináljon meg valamit. Már (többször) megfogadtam, hogy juszt sem csinálok meg semmit helyette. Ha ő nem csinálja meg, így járt. Pl piszkos lett a cipője. Kb 10-szer szóltam, hogy takarítsa ki. Hagyjam már békén, majd megcsinálja. Mikor ment volna valahova és kellett volna, nem tudta felvenni, így járt... Legközelebb már csak 5-ször kellett szólnom, hogy csinálja meg. :) Nagyon nem egyszerű ez a kor, remélem, hamar vége lesz...

Én is egyedül nevelem őket (van egy öccse), ráadásul a lányom nagyon apás és apa az isten, akit bármit megenged, mikor heti 1 napot ott töltenek.

Szóval sokszor a hajam tépem, de azért reménykedem, hogy a végén az derül ki, hogy jól lett(ek) nevelve. :)

(Négyes vagyok)

Ha szeretnéd tudni, mi újság vele, azt beszélgetéssel kéne elérni, nem úgy, hogy figyeled a naplót állandóan. Ez engem tuti feszélyezne :D.

Tinédzser, lehet csomó minden van a fejébe (még ha másnak nem is tűnik nagy dolognak), ülj le vele beszélni.

Ha van rá lehetőség (bár vírus alatt nehézkes), segíthetnél keresni neki egy tanárt, ha valamelyik tantárgy nem ment volna neki. Én nagyon örültem volna neki, ha legalább ennyivel segítenek a szüleim.

Sokan elfelejtik, hogy a megoldás ott van, ahol a probléma, a gyereknél. Tőle kell megtudnod mi baja van.

Csak kérlek ne olyan legyél, mint sok szülő, ne kezdj el vele üvöltözni, veszekedni, ha megnyílik, és később se használd fel egy veszekedésnél, ha elmond valamit. (Saját és baráti tapasztalatok alapján írom ezt most)

Mióta le van írva az online oktatás háziredjében hogy a szülő felelőssége hogy a gyerek beadja időre a feladatát, jobban odafigyelek rá.

Amúgy 14 éves fiú. Egyre kevesebbszer kell emlékeztetnem határidőre. Ő beszél velem, ha van élménye, elmeséli...

Szerencsére nálunk bevált ez az ellenőrzés, még idáig.

Az én lányom 13 éves. Nem ellenőrzigetem, önállóan megoldja a dolgait. Néha ránézek a temas-re meg a krétára, hogy nagyjából képben legyek, de igazából mindegy, mert ő mindent megcsinál. Ha valamit nem ért, vagy bármilyen segítségre van szüksége, szól. Mikor felsős lett, azt az évet rászántuk az önállósodásra iskola terén, így egyre jobban megy. Elmondtam neki, hogy az ő napi iskolai dolgait én már nem tudom és nem is akarom fejben tartani. Neki ez a dolga, figyeljen oda, írja le..stb. Természetesen ha bárhol elakad szóljon.

A többi dolgait meg elmeséli beszélgetés keretein belül. Szerencsére nagyon jó a viszonyunk. Persze ő is kamaszodik, feszegeti a határait,de igyekszem neki teret adni.

Az öcsém ugyanez volt!

Elképesztő kiáll hazátlan kamasz volt és mindent anyukám tartott fejben, minden figyelmet ő kapott, mert “neki szüksége volt rá” én meg “olyan ügyes önálló voltam...”. Persze teljesen megertem, se azért nagyon bosszantó volt nézni, hogy anyukám kikészíti neki a dolgokat másnapra, mint egy hatevesnek és cetlire írja a feladatait. Meg erettsegikor is. És ő meg úgy beszélt anyaval mintha legalabbis a személyzete lenne. Pedig aranyos kisgyerek volt. Nem értem. Egyébként a katasztrofis pár év után meghökkentően normális felnőtt lett belőle, a szuleimmel és velem és a családommal is jó a viszonya, lett egy szuper felesege, ami semmit se készít ki neki és hagy posztiteket, szerintem jól működik :). Szóval sajnálom, kisgyerekes szulokent nagyon szorongok, hogy ilyen lesz a kamaszkor, pedig azt hittem, ha lányom van megúszom...