Miért van ez? (bővebben lent)

Leültem vele beszélgetni már, akkor teljesen értelmesen megbeszéltünk mindent, aztán utána mintha egy más ember állna előttünk. Egyszerűen már nagyon elegem van belőlük. Ha én kérek tőle valamit, hogy mondjuk csináljon enni, nekem nem csinál, azzal jön, hogy hány éves vagyok, bezzeg ha az élettársa kéri, akkor neki ugrik. Neki tálcán viszi be, nekem meg szól, hogy ne morzsáljak... Szerintem ez is annyira nonszensz dolog.

Tesómmal ő eddig nem szívta meg, amikor például éjszakás volt, akkor itt aludt nálunk 4 barátnője, mondanom sem kell, hogy fél 3-kor feküdtek le és én voltam a rossz, amiért átjártam megnézni, hogy mit csinálnak...

A másik az, hogy anyám folyamatosan azzal jön, hogy el lehet költözni. Nekem hiába mondja, hogy nagyon sok mindenben hasonlítok rá, szerintem már egyáltalán nem, szerintem ő változott meg. A családban szerinte mindenki hibás, ő nem mondja, hogy ő jó, de akkor mégis miért ilyen?

Egyébként nem bánom, nyerje meg tesómat, ha így elkapatta... Én kértem, hogy a két szoba közt ne függöny legyen, hanem minimális költségen tegyünk valamilyen falat ide (gipszkarton), aztán az lett a vége, hogy én nem értem meg, hogy mennyi pénzből kell megélni. Tesóm meg naphosszat szobakutyákat néz a neten, hogy milyet vegyen... Ez hol normális??? Egyszerűen a családban is azt mondják, hogy anyámra hallgatni kell, de így??? Nem azért, de ameddig suli volt, addig nem ezeket kellett elviselni, hanem "lefoglalt" az, hogy tanulni kell...

Ki lehet valahogy bírni, ameddig másik szobában voltam, akkor jobban ki lehetett bírni, de most már nehezebb, hogy szinte közös a szoba. Barát nem sok van, ide nem jön fel miatta senki, mert mindenkinek olyat szól, ami nem szalonképes, ha lemegyek sétálni, akkor folyamatosan anyámat hívja, hogy én őt itthon hagyom, nincs, aki vigyázzon rá, stb., stb., stb.

Arra, hogy pofon... nem tudom, mit írjak... :D Van, hogy elkezd ütögetni, ordít meg vinnyog, és olyankor visszaadom neki, aztán én vagyok a hibás, aki bántja a kisebbet, holott ő kezdi... Volt, hogy magában ordítozott, csapdosta, verte magát, hogy ott legyen a nyoma, meg hallják a szomszédok, szerintem nagyon rafinált, szerintem ez már undorító dolog.

El fogok költözni, rokonnál fogok lakni, nem bejárós leszek, így általában csak hétvégére fogok hazajönni.

Szia!

Köszi, jól hangzik amit leírtál, de már próbáltam ezerszer beszélni vele, valahogy sosem tudtam rá hatni. Ő nem engedi, hogy például a gépét megcsináljam, de folyamatosan velem ordít, hogy lassú a gépe... :/ Akkor az is idegesít, hogy például sehova nem tudok menni a lakásban, mert folyamatosan magát fényképezgeti (tükör, vagy pózolgat), smár egyszerűen idegesítő... Anyával felesleges beszélnem, ha meg is érti, 1-2 óra múlva megint máshogyan viselkedik és szerinte én nem érdemlem meg azt, hogy kedves legyen velem, vagy hogy elém tegye az ételt... Sajnálom, hogy ilyen lett, rég nem nézem már annyiba (ilyenek miatt), amennyibe korábban, rég nem úgy gondolok rájuk... Amennyit lehet majd, más városban fogok tölteni, keveset velük és amint befejeztem a tanulmányaim, szerintem itt hagyom őket és nem mondom meg, hogy hova megyek... Ez azért korrekt lenne hosszabb távú ilyen viselkedés mellett, nem? Egyébként tesóm mindig el volt kényeztetve, mert ő a "kicsi", de ezt mondtam anyának, hogy helytelen, ő csak "kisebb" lehet, mivel már valaki 6 éves kora után már nem kicsi... :/