Rosszul neveltem a gyerekemet? Rossz az értékrendje?

Kérdező, de te most nagyon ferdíted a dolgokat.

A fiad nem azt mondta a nagyapjára, hogy megdöglött, szimplán megkérdezte az apjától, hogy akkor ennyi erővel a nagyapjára is mondhatná ugyanezt?

Nem mondta, csak visszakérdezett. Nyilván megbántva és dühösen, mert fájt neki a férjed megnyilvánulása - amiből kb. az jött le, a férjed örül, hogy megszabadult a kutyától végre -, ez nem azt jelenti, hogy ettől még egy kutyát egy szintre helyezne egy emberrel. Én sem mondanám sose a macskámra, hogy megdöglött és ha valaki ezt mondaná előttem, lehet, hogy kijavítanám, hogy nem megdöglött, hanem meghalt, de ettől még tudom, hogy az egyik ember, a másik állat. Ennyi.

Túl sokat látsz bele az egészbe. Amúgy meg nem tudom, milyen kapcsolatban volt a fiad a nagyapjával, lehet, hogy semmilyenben, akkor meg azon sem lehet csodálkozni, hogy a kutyát jobban szereti. Nyilván én is jobban kötődök a macskámhoz, mint olyan rokonokhoz, akiket egy évben kétszer látok.

Szerintem abban sincs semmi rossz, ha valaki jobban gyászolja a kutyáját, mint a nagyapját. A szeretet és a fájdalom sose volt és lesz logikus, és még semmilyen nevelési, fegyelmezési mód, diktatúra, trükk stb. nem tudta a világtörténelemben ezt befolyásolni, legfeljebb látszólag. Az autómat is szerethetem jobban az anyámnál. Nyilván azért annak a hátterében van valami, de akkor is.

De most erről itt nincs szó, ahogy az előző kommentelő írta, példának, párhuzamnak hozta a nagyapát. És ahogy én korabban írtam, nem csak a szóhasználat, hanem a közlés tartalma is gáz.

Pont a kamaszkorban a szülőt hiteltelenné tevő közlés igazán nem szerencsés. Főleg ha a párod valóban úgy viselkedett mint aki gyászolja a kutyát, majd utána a gyerek hata mögött a telefonban olyan mondatott mondott,.ami ezzel nem fer össze egy gyermek logikája szerint.

Megjegyzem, egy felnőtt logikája szerint sem, de valóban, mi a kertrendezést vagy bármit (amit lehet hozni) látjuk, ha az van a teendőlistán, a kutya tegnapi halálát meg a tegnaphoz soroltuk, mert sajnos megtanultuk ezt a fajta érzelmi működést, hogy mindent azonnal le kell zárni és lapozni mert ott a következő feladat.

Én is ilyen alkat vagyok, nagyon sok hátránya van, de én sem tudok jól elgyászolni semmit, hanem úgy teszek, mintha nem fájna és megyek tovább és így persze nem jól tudok kapcsolódni az érzelgősebb emberekhez,.ellenben tovább szenvedek mint ők.

Ezt csak azért írom, hogy én értem a férjed DE egy kamasz ezt 0 százalèkban érti, főleg magyarázat nélkül, mert az életkori sajátossága minden érzés fokozottabb megélése és a hangulatingadozás ahogy az indulatosság is.

Itt ő nem csak a szón akadt ki, hanem az azon, hogy az apja egy mondattal hiteltelenné vált számára és ez ebben a korban akkora feszültséget kelt, amit a kis hormonális és idegrendszeri okból ingatag lénye így fejezett ki, mellesleg azért is provokált, mert tudat alatt azt remélte, hogy megnyugtató választ kap ami helyreallítja benne a világot.

Durva szülői melléfogás erre válaszul fegyelmezni, mert a végletekig mélyíti benne a szakadékot és a megnemértettség érzését. Ebből ebben a korosztályban nagy baj lehet, főleg ha más hasonló élményei is vannak.

Ha amúgy az apját hitelesnek tartja és harmonikus a kapcsolat, akkor egy őszinte, megértő szülői odafordulás és magyarázat be fogja gyógyítani a sebet.

Mivel érzi, hogy ő is megbántotta az apját, ezért a kapcsolódás és a megnyugvasa UTÁN elő lehet és kell is hozni,.hogy az apukat is fájdalmasan érintette a vita, és hogy nem az az idealis módja a nemtetszés kifejezésének, ahogy ő tette.

"Bár nagyon lehet kötődni egy vér szerinti családtaghoz, itt azért egy kutyáról van szó."

Fordítva is ugyanúgy igaz.

Én 27 éves vagyok és azt gondolom nektek kellene a fiatoktól tanulnotok.

Ahogy olvastam én inkább a férjed kijelentésén döbbentem meg.

Ne aggódj az értékrendjéért. Szerintem tiszta a lelke és helyén van az esze. Kevés ilyen gyerek van ma már.

Nekem van egy kis tacskóm, aki a házban lakik velem, még azt is megengedem neki, hogy a kanapéra üljön, illetve szilveszterkor, ha hangos a tüzijáték, együtt szokott aludni velem. Úgyhogy én aztán tényleg kötődöm hozzá, úgy van tartva nálunk, mint valami kis báró.:D

DE!

Ha elpusztulna, és egy ismerősöm felhívna azzal a mondattal, hogy "Hallottam megdöglött a kutyád", hát felszaladna rendesen a szemöldököm. Valószínűleg el is sírnám magam és ideges lennék. Kijavítanám őt, megkérném, hogy ne használja ezt a szót, aztán később megnyugodnék.

Ha viszont meghalna a nagymamám/anyukám/bátyám (azért ők, mert hozzájuk kötődöm a legjobban), és felhívna valaki azzal a mondattal, hogy "Hallottam tegnap megdöglött a bátyád", hát minimum magamból kikelve ordítoznék, küldeném el melegebb éghajlatra az illetőt, aztán soha többet nem állnék szóba vele, még az utcán se köszönnék neki.

A fiadra büszke lehetsz egyébként, hiszen látszik mennyire érzőszívű, empatikus és nagy az igazságtudata. Viszont veled értek egyet abban, hogy annál, aki nem látja a különbséget a két mondat közt, hogy "Megdöglött a kutyád" vs. "Megdöglött a nagyapa", ott hatalmas baj van a fejekben, még akkor is, ha csak példának szánta a fiad a mondatot.

Valaki írta, hogy "50évesen is hiányozni fog a gyereknek a kutya". Hát nem. Valószínűleg vesz majd a család egy másik kutyát, akit ugyanúgy fog majd szeretni, mint az elsőt. Én embert évtizedekig kutyát gyászolni még nem láttam. Ellenben egy ember elvesztése valóban hagyhat olyan űrt, aminek a megemésztéséhez évtizedek kellenek.

Hagyd, hogy lecsillapodjon a gyerek, ez az incidens megtörtént, nem tudsz vele mit csinálni, de ha később is úgy látod, hogy a felnőtté válás folyamán nem tudja ezeket a dolgokat helyén kezelni, akkor egy őszinte szemtől-szemben beszélgetés biztos használ. Csak próbáld az ő szempontját is megérteni.