Eltiltanád-e a 15 éves lányod a legjobb barátnőjétől, ha nem szimpatikus neked a lány? Részletek lent.

Befejezés -- Vissza a jelenbe

****

Sokáig tartottam még a kapcsolatot a barátnőmmel, aztán valahogy mégis szétváltak útjaink. Nem az eltiltás miatt, hanem mert mindketten sokat változtunk, más körökben forogtunk, új barátaink lettek, mások lettünk. De szeretettel gondolok vissza rá, azóta sem volt ilyen intenzív, rajongó barátságom senkivel. (Nyilván idősebb korban már másként alakulnak a barátságok.)

A barátnőm végül pár évvel érettségi után rájött, hogy mégis szeretne továbbtanulni, egyetemre ment, szereti a szak(má)ját, dolgozgat is mellette, építi a karrierjét. Pasizni csak huszonéves korában kezdett, voltak kapcsolatai, de még nem találta meg az igazit.

Én (az egykori gimis lány) itt vagyok 25 évesen, diplomát szereztem, doktori iskolát végeztem, szeretnék ledoktorálni a jövőben, és közben a másoddiplomámat csinálom. Futó kapcsolataim voltak, illetve hosszabb kapcsolatot csak olyanokkal tudtam kialakítani, akikről később kiderült, hogy valami nem stimmel velük lelkileg. "Jártam" például majdnem két évig egy nagyon zűrös pasival, akiről később kiderült, hogy valószínűleg homoszexuális.

Jómagam még mindig szűz vagyok, van ugyan némi tapasztalatom, de senkit nem mertem olyan közel engedni, hogy idáig eljussak vele. Társfüggő vagyok. Másfél éve pszichológushoz járok, azóta rohamosan fejlődöm. Nőiesebb lettem, nőiesen öltözködöm, ismerkedem, de még nem találkoztam az igazival.

A szüleimnek próbáltam megbocsátani egyetemista éveim elején, több-kevesebb sikerrel. Ezt a történetet soha senkinek nem meséltem el, az aktuális pasijaimnak sem, régi-új barátaimnak sem. Annyira szégyelltem, szégyellem, hogy engedtem, hogy ezt megtehessék velem. Volt időszak az életemben, amikor alig jártam haza, most már (hála a pszichológusnak) többet járok haza, és igyekszem jó kapcsolatot ápolni velük, és megérteni, hogy akkor, abban a helyzetben ők csak azt tették, amit jónak láttak. Vallom, hogy nincs értelme gyűlölködni, az nem visz előre.

Plusz adalék: azt még nem írtam, hogy van egy egy évvel idősebb nővérem, akiről sokáig azt hittem, hogy szintén a szüleim véleményén van, előtte is titkolóztam. Évekkel később mertem neki beszélni erről. A nővérem még mindig tanul, másfél éve pszichológushoz jár, pasija soha sem volt, és másfél éve nem áll szóba a szüleinkkel.

****

Nem sajnáltatni akartam magam azzal, hogy elmondtam, csak kíváncsi vagyok, hogy mások hogy látják ezt az egészet, és szülőként mit tennének hasonló szituációban. Ha én egyszer szülő leszek, és nem lesznek szimpatikusak a gyerekem barátai, nem tudom, mit tennék. Szerintem ez fontos kérdés, ezért is írtam meg.

Köszönöm annak, aki végigolvasta ezt a hosszú történetet, és azoknak is, akik reagáltak rá.

25/L

Nem volt egyértelmű, hogy kinek szól a kérdés, ezért nem kapcsoltam, hogy ez egy válasz a korábbi kérdésre.

Amúgy örülök, hogy Nektek megmaradt a barátságotok, és túlélte az eltiltásokat. A szüleitek egyébként mikor fogták fel, hogy hiába tiltanak, ti kitartotok egymás mellett?