Hogy kezeljük az ilyesmit tapintatosan?

Itt semmi rossz nem történt. Ezt kell vele megértetni, hogy ez csak egy hülye helyzet, nem bűn.

Nem az ő hibája, hogy felállt neki, és ez előfordulhat bárkivel, különösen kamaszként. (Ez várhatóan a jövőben is megesik.)

Te sem vétettél, mert ez mégiscsak privát dolog, és azt akartad, hogy az is maradjon. Csak a javasolt megoldásod volt vacak.

Akik nevettek, azok meg zavarukban nevettek. Ez egy privát dolog, pont mint a kakilás.

Jelezd neki, hogy ez egészséges és normális, de attól még privát dolog, igyekszünk leplezni, stb. Mint a pukizást. Az is természetes, mégsem csináljuk nyílt színen mások előtt.

Ha merevedése van, ne sétálgasson. Ha ül, úgy a legkönnyebb leplezni. Ha gondol valami másra, pl a szorzótáblára, elmúlik magától.

"Mondjuk ideje lenne felvilágosítani ennyi idősen," 13-as írta.

Mi az, hogy ennyi idősen? Anyámék elmesélése alapján nekem csecsemőkortól kezdve rendszeresen felállt a legváratlanabb helyeken és időben. És ezzel nem vagyok egyedül. Többeket ismerek, köztük a fiamat is, akinek egészen kicsi korától feláll.