Hogy tudnam ellenőrizni a lanyomnak a telóját hogy ő netudjon róla ?(nagyon sokat telózik)

Babrafax!

Ha az én anyám ilyet tett volna velem, akkor örökre elásta volna magát előttem, a budos életben meg nem bíztam volna benne többet

A válaszom a kérdezőnek is szól és az egyik Anon hozzászólónak is, köszi.

"Csak azt érte el, hogy amikor 17 évesen megerőszakoltak, akkor nem mondtam el neki, mert nem bíztam benne, amiért minden levelemet és chatemet, smsemet elolvasta."

Kedves Anon, ezt írtad egy kommentben. Ebből, ne haragudj, de arra következtetek, hogy a bűncselekmény felderítetlenül, a tettes vagy tettesek pedig büntetlenül maradtak.

Ne haragudj, de ez nem túl jó üzenet a hasonló traumát átélt lányok felé, hogy hasonló helyzetben ők is hallgassanak és fojtsák magukba a traumájukat.

Ha feljelentést tettél volna, mivel akkor 18 év alatti voltál, nyilván bevonta volna a hatóság a szüleidet is, tehát édesanyád megtudta volna. Lehetséges, hogy az ettől való félelmed - és édesanyád önigazolása, hogy na, ugye megmondtam milyen veszélyben vagy - tartott vissza attól, hogy feljelentést tegyél és a tettesek elnyerjék a büntetésüket.

És ezért most is édesanyádat okolod, nem beszélsz vele, mert "egy kontrollmániás idióta".

Pedig lehet, hogy csak szeretett. A maga módján. Nem szeretünk egyformán. És nem is kommunikálunk egyformán. A "kontrollmániás idiótákkal" is meg kell próbálni beszélni. Meg lehet próbálni megértetni a saját álláspontodat.

Elmondani például neki, hogy hiába ellenőrzi az összes üzenetedet, ha előtte mindig kitörlöd azokat, amik szerinted nem tartoznak rá.

Tehát magyarán nem ellenőriz semmi olyat, amitől félt téged, hiszen tudomására sem jut, hiszen miután elolvastad azonnal törlöd, hogy édesanyád még csak ne is lássa.

Ha belegondol, ezt talán saját logikával is meg tudná érteni, kisakkozni, hogy ha mindent ellenőrizni akar, akkor semmit nem fog ellenőrizni, hiszen mindent ki fog a gyereke törölni, mielőtt látná.

Végül mind azt hisszük, hogy mi majd jobb szülők leszünk, mint a saját szüleink voltak, lazábbak, empatikusabbak, akiben feltétlen megbízik a gyereke. De aztán rájövünk, hogy ez nem biztos, hogy így van.

Lehet, hogy anyukád is küzd a démonaival, mint ahogy most Te is.

Szerintem próbálj meg beszélni vele. Anya csak egy van.

Nekem már nincs, én nem tudok beszélni többé vele.

Kitartás! És a legjobbakat!

Oh, látom nem privátban beszélgetünk, akkor megírom itt is.

Nem kérek az áldozathibáztató szar dumádból (rossz üzenet a fiatal lányok felé, meg én álltam rosszul az anyámhoz). Az első feléről lószart nem tudsz, ha tudnál, nem mondanál ilyeneket. Anyámról meg még ennyit se, hiszen csak azt az aspektusát írtam le, hogy kontrollmániás.

"Nem kérek az áldozathibáztató szar dumádból"

Kedves Anon, nem bántottalak, de ha 17 évesen megerőszakoltak és szerinted az a helyes, hogy nem tettél feljelentést, akkor a véleményem továbbra is az, hogy rossz üzenetet közvetítesz más lányok felé.

Az indulatos közlésedből azt veszem le, hogy nagyon mély, elfojtott traumák dolgoznak benned. Szakemberhez kellene fordulnod a saját érdekedben, mert láthatóan küzdesz a lelkeddel.

Szerinted áldozathibáztató vagyok. Nem gondolnám, hogy az lennék.

Szerintem aki megerőszakolt büntetést érdemelt volna, hogy esetlegesen távol tartsa a potenciálisan következő áldozataitól.

De lehet, hogy tévedek. Te pedig nagyon nem vagy túl semmin, mert továbbra is indulatból írsz.

Ugyanakkor tudom, hogy van olyan elkövető, akit soha, semmilyen büntetés nem tart távol semmitől. Egy barátnőmet (lány barátomat) egy olyan szexuális ragadozó ölte meg, aki előtte 10 évet börtönben volt hasonló cselekményért (nemi erőszak és gyilkossági kísérlet, élve temette el a nőt, akit bántalmazott és úgy hitte halott, de a nő túlélte...). A második (ismert) áldozata a lány barátom volt, ő nem élte túl.

A fickót elkapták és börtönben van, de nem tudom, hogy végül tényleges életfogytot kapott-e, vagy sem és 20-30 év múlva esetleg szabadulhat még mindig veszélyes 50-60 év körüli emberként, kvázi "sorozatgyilkosként". Kvázi, hiszen az első áldozata nem halt meg csak a második...

Attól, hogy túl vagyok rajta, attól még felidegesít, hogy leírod, hogy te nem vagy áldozathibáztató, aztán meg hogy kvázi én is hibás vagyok a barátnőd haláláért. Nem ezekkel a szavakkal, de gyakorlatilag ezt mondod.

Igazából pont azért idegesít fel, mert nekem 10 évembe telt ezt feldolgozni, te meg ideböfögöd, hogy szarul csináltam. Hát csináld utánam. Sok sikert.

"hogy kvázi én is hibás vagyok a barátnőd haláláért"

Semmi ilyesmit nem mondtam. Még más szavakkal sem.

Azért érezheted így, mert nem dolgoztál fel semmit. Szerinted mindenki áldozathibáztató, aki kérdést merészel feltenni neked, vagy véleményt formál kulturált formában.

Az szerinted szart se az egészből, csak ideböfög.

Sértegetsz ok nélkül, trágár szavakat használsz, pedig én nem bántottalak.

Te vagy világhibáztató. Mindenki hibás, az egész világ, aki véleményt merészel formálni egy témában.

Ugyanakkor a lényegről továbbra sem írsz: arról, hogy az elkövetőd megkapta-e a büntetését, vagy sem.

De mivel eltértünk a kérdés témájától megismétlem amit a kérdezőnek válaszoltam:

Ha belegondolsz, ezt talán saját logikával is meg tudnád érteni, kisakkozni, hogy ha mindent ellenőrizni akarsz, akkor semmit nem fogsz ellenőrizni, hiszen mindent ki fog a gyereked törölni, mielőtt látnád.

Ha pedig titkon akarod ellenőrizni a gyereked minden lépését, az olyan, mintha kémkednél utána, gondolj bele, ha a párod teszi ezt veled és kiderülne, hogyan fogadnád. A gyereked is pont így érezne.

"Nem, nem kapta meg a büntetését és ezért én vagyok a hibás, mert nem jelentettem fel. Most jó? Elégedett vagy?"

Látod, itt a gond, hogy nem érted miért írtam az első kommentemet.

Rögtön támadásnak élted meg. Pedig nem volt az.

Nem, nem vagyok elégedett. És akkor sem lennék elégedett, ha feljelentetted volna és megkapta volna érte a méltó büntetését.

Akkor lennék elégedett, ha meg sem történt volna az erőszak, ha eszébe sem jutna, hogy ilyet, vagy hasonlót tegyen bárkivel is.

És továbbra is sajnálom ami veled történt, de nem tudom meg nem történtté tenni. Csak erőt és megfelelő társat kívánok, hogy túl tudj rajta lépni!