Mit tennétek, hogy dolgoznátok fel, ha a kamasz gyereketek kerekesszékbe kerülne?

Az egyik gyermekünket 3 hetes korában rohammentő vitte kórházba, majd mikor kiengedtek, 2 nap után újra. Ott voltam frissen műtve, és marhára nem érdekelt sem a hegem, sem az elromlott lift és az intenzív az ötödiken. Mentem hozzá, beköltöztem mellé és teljesen mellékes volt, hogy velem mi van.

Azt hiszem, ugyanígy lenne ilyen helyzetben is. A kamaszt kell segíteni, hogy feldolgozhassa a saját balesetét és annak következményeit. Ha ő és a testvérei rendben vannak, akkor jövünk mi a férjemmel.

Erősítem az első válaszoló véleményét. Igaza van.

Pozitívnak kell lenni és nem mutatni a fájdalmat,legyen mindenki mellette és támogassa,adjon reményt a felépülésre. Ha a srác bízik a legjobbakban az mindenkire pozitív hatással lesz.

Igen bizonyára fájdalmas és én is mint szülő nem tudom hogyan dolgoznám fel,de biztos hogy nem mutatnám a fájdalmam előtte hanem bíztatnám és éreztetném vele hogy ugyanugy értékes,fontos a számunkra és támogatnám a felépülésében.

Sajnos ez egy sorsdöntő változás ami lehet eredményes.

Meg kell találni azt a szakmát,elfoglaltságot,továbbtanulási lehetőséget amivel a fiatal gazdálkodni tud vagy szeretne.

Jó lenne,ha tudna társalogni azokkal akik szintén kerekesszékben vannak!

Remélem az állapota nem végleges és abban is bízom,hogy talpra fog állni,ha nem fizikálisan,de szellemileg igen. A sors kompenzálja azokat az adottságokat amelyek hiányoznak belőlünk,de azt is amit útközben elveszítettük.

Mielőbbi gyógyúlást kívánok neki!