Miért csak az a jó anya, aki üti-vágja a gyerekét?

Lehet,hogy csak elfogult az anyósod a lánya gyermekeivel szemben,meg ők az első unokái:)

Szerintem az a jó szülő,aki ha valamiben nem értenek egyet a gyermekkel le tudnak ülni és normálisan megbeszélni.Meghallgatják,megbeszélik az érveket,ellevérveket és elgondolkozni ezeken.Pofonok,étkészlet dobálás és ordibálás nélkül.

15/L (nálunk ez hiányzik.)

Szerencsére hazánkban ez elvileg lefutott kör (mármint a törvényekben), inkább az angolszász országok vannak kissé leragadva az ,,angolszász történelmi tradíciónál'':

[link]

mi ,,zöldek vagyunk'' svéd mintára, mint Európa nagy része, Dél-Amerika, Izrael, sőt nálunk, akárcsak a svédeknél, a pofon is bele van értve a teljes tilalomba (egyes országok azt kiveszik, de mi meg a svédek nem).

Az angolszász országokban is a tilalom mellett vannak a gyerekekhez értő tudósok (gyerekgyógyászok, pszichológusok), de ott a sok ,,konzervatív'' választó torkán nehéz ezt lenyomni, így ott megmaradt a sok múltból ittmaradt hagyományos marhaság. Kicsit hátborzongató olvasgatni a törvényeiket, főleg az amerikai, kanadai törvényeket, szemtelen nyíltsággal leírják, hogy meg van engedve ilyen, olyan pálca (vagy csak puszta kéz), ilyen meg olyan testrészre, ilyen és olyan kor között... Európai szemmel kissé morbid olvasni őket, bár tulajdonképp sokáig nálunk is ez volt, csak nem volt ilyen nyíltan leírva.

Sztem a pofon olyan, mint levágni az aranytojást tojó tyúkot: látszólag van egy azonnali nyereség (a szülőnek), de hosszú, sőt közép távon sztem a veszteség a meghatározó, részben, mert mert elvész a bizalom egy része, részben, mert amúgy is valahogy meghal ilyenkor valami.

Nemrég az volt a kérdés itt a GYK-n, hogy érdemes-e pofomt adni egy olyan kislánynak, aki meztelen képeket küldözget magáról egy fiúnak. Sztem ez épp arra a legkiválóbb példa, ahol végképp veszélyes a pofon. Mert akkor legközelebb nem fogja a gyerek félelem nélkül elmesélni az efféle ,,baleseteket'', és mire a szülő megtudja, addigra már annyira szétterjednek a képek a neten, hogy ügyvéddel sem lehet már semmit sem tenni. Míg ha eleve nincs ez a pofozkodás, és a gyerek azonnal nyugodtan el meri mondani szüleinek a bajait, akkor pár óra leforgása alatt egyszerű ügyvédi felszólítással teljesen töröltetni lehet a képeket pár ezresért a netről, ha idejében derül ki. Én már töröltettem képet így a csibefaszról valakinek (még csak nem is ismertem, kinek, de az meglepett, hogy jobban megbízott bennem, vadidegenben, mint a saját szüleiben). Szóval a pofon itt végképp csak arra jó, hogy titokban maradjanak a dolgok, olyan sokáig, amikor már nem is lehet segíteni a dolgon.

Nem tudom, mit tennék személyesen az Általad leírt helyzetben, részben, mert én magam is nehezen döntök a legapróbb dolgokban is, részben, mert nem tudom beleélni magam a részletekbe, nem ismerve az egyes emberek kisugárzását. Lehet beszélni a párod feleségével? Van valaki, akiben megbízik, és aki tud rá hatni? Vagy ha nem, jó ötlet lehetne, hogy kiküldetni neki a gyámhatósággal egy figyelmeztető levelet? Persze néhány ember erre biztos dühös lenne, de ki tudja, néhány embernél akár be is jöhet dolog (pl. az én apámnál és anyámál bejött volna).

Én is szemtelen voltam (bár a tanárokkal nem). Szerintem részben pont a pofonoktól voltam ,,szemtelen'' (pontosaban: NEUROTIKUS), másrészt meg attól, hogy a szüleim eleve is labilis lelkű emberek voltak (volt ott állandó alkoholizmus is meg bűncselekmények is).

Te pedig valószínűleg stabilis alkatú és jó kisugárzású ember lehetsz, aki már csak a kisugárzása alapján is többre képes (bizalom, szeretet), mint egy labilis alkatú ember pofonokkal (ami meg több kárt csinál, mint hasznot).

Szerintem a pofon mögött sokszor nagy belső labilitás van a szülőben, szóval ez inkább a labilis emberek ,,betegsége''.