Milyen iskolai választásunk van?

Mire gondolsz? Állami, egyházi iskolák vannak, meg waldorf, meg magániskolák. A magánban általában más szemlélettel tanítanak, és persze jó drága, általában minimum 120 ezer/hó (egész évben)

Azért elég sok múlik a tanítón is, főleg alsóban egy jó tanítóval fényévekkel elviselhetőbbé válik az iskola mint egy kevésbé jóval. Később meg úgyis te döntöd el hogy milyen irányban mentek tovább - 8 osztályos gimi, vagy később más, az is hogy mire fektesse a hangsúlyt.

Illetve még azért az is elég nagy különbség az iskolás között hogy van ami napköziotthonos, tehát egész napra elszórva vannak a tanórák, nem csak reggeltől mondjuk 2-ig, illetve van ahol azért lassabban haladnak a tananyaggal - tehát nem kell feltétlen karácsonyra olvasni tudnia a gyereknek. De végül úgyis minden gyerek ugyanabból a tananyagból fog érettségizni..

Illetve még az lehet egy megkülönböztető tényező hogy hány fős az osztálylétszám - van ahol 30 és van ahol 18.

Az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének van egy listája itt: [link]

A térképes kereső szerintem elég elavult, a letölthető jegyzék talán jobb… persze itt csak a tagjaik vannak fenn, és hát nem minden suli az.

A következőkben a saját és ismerőseim tapasztalatát írom le, biztos van, aki tök másképp éli meg az egész iskolakérdést, az ne vegye magára.

Szóval nekem egy már kamasz gyerek mellett szerzett tapasztalataim alapján az a véleményem, hogy az egész „rendszerrel” van gond. Alsóban egy jó tanítónő még valóban remekül tudja kompenzálni a tananyag esetleges marhaságait – ha találsz jó tanítónőt.

Nekünk sajnos nem sikerült, két kiégett és gonosz nő szivatta a gyerekeket négy éven át (közben kiderült, a suli alapkoncepciójába illően, és ennek köszönhetően fél osztályok távoztak).

Nem a tanulással volt gond, egy jó képességű gyerek az alsós tananyagot simán veszi, viszont lelkileg tették tönkre a gyereket, plusz igyekeztek a kíváncsiságot is kiölni belőle (ne kérdezzen, ne legyen önálló gondolatai, ne segítsen a társainak, stb.), és betörni (ez a szó sokszor elhangzott tanítónőink szájából).

De tisztában vagyok vele, hogy van, akinek ez tök rendben van (úgy láttam, általában az „engem is így tanítottak anno, a gyerek is ki fogja bírni, tanulja csak, mi az élet”–alapon gondolkodó szülőknek), és sok olyan suli, tanítónő is lehet, ahol nem ilyen a helyzet.

Úgy látom, a nagyobb gondok általában felső tagozaton kezdődnek, és főképp a tanárok miatt. A tanárok zöme eléggé kivan attól, ahogy rángatja őket a Klik (vagy hívják bárminek), valamint az ennek nyaló igazgatók, és tudjuk, hogy nem igaz, hogy többet keresnek, ráadásul a szülőkkel és sok gyerekkel sem könnyű, szóval igen sokan elhagyják a pályát. Csak én három olyan jó fej tanárt ismerek, aki több évtizedes tanítás után otthagyta a pályát (általában elmennem magántanárnak inkább), és a természettudományos tanárokat már most lasszóval kell fogni, de úgy 5 éven belül még a maradéknak kb. a negyede is nyugdíjba megy… szóval a tanár ismerőseim szerint elég nagy gázok lesznek az oktatásban (visszatér a képesítés nélküliek kora, mint a kommunizmusban). Persze lehet, hogy ez a Bp-nél kisebb településeken nem igaz, mert aki ott lakik és dolgozik, azt megbecsülik az iskolában, nem tudom.

Milyen lehetőségeid vannak?

Ha vallásosak vagytok, akkor egyházi iskolába pl. érdemes lehet íratni a gyereket azért, mert az állam önti beléjük a pénzt, és egyékbént is sokkal nagyobb szabadságuk van, mint az állami iskoláknak.

A nővérem gyerekei Waldorfba járnak, de én is ódzkodtam tőle, főként az ezoterikus „körítés” miatt. Amit viszont látok rajtuk keresztül: nem drága a suli; a gyerekek szeretnek odajárni; nem szivatják őket; a tananyagot „életszerűen” tanulják, nem könyvből magolva, hanem kísérletezve, „megélve”, ami szerintem sokkal jobban megmarad a bebifllázott soroknál; egy évet rá kell majd húzniuk az érettségi előtt, ami érdekes dolog, mert ha belegondolunk, hogy egy év elég arra, hogy felkészüljenek, viszont cserébe nem szívatták őket 12 éven át, akkor máris nem tűnik olyan elvetemültnek az egész. Azt is látom továbbá, hogy az odajárók többsége magasról tesz az antropozófiára és egyéb huncutságokra, egyszerűen csak jó helyen akarják tudni a gyereküket; de azt is, hogy a Waldorf sem való mindenkinek, egyik unokaöcsém pl. tök jól érzi magát, a másik pedig egy kis matekzseni típus, aki viszont nem bír megülni a seggén – na neki a W-ban tanultak elég kevésnek bizonyulnak, azonban ott tudják kezelni az izgágaságát, míg egy sima suliban nagy eséllyel már rég rásütötték volna a „rossz” gyerek bélyeget, amitől nem szabadulhat (és még a kedvét is szegi a tanulásban).

Alapítványi sulik (a W-on kívül): ezek közt aztán mindenféle van, egyesek alternatív tanterv szerint működnek, mások a nat szerint, csak a tanítási módszerük alternatív. A gyerekem egy utóbbiba jár, neki nagyon jót tett, hogy emberként kezelik, hogy értékelik, hogy kérdez, gondolkodik, hogy a tananyagot több szempontból szemlélik, nem a biflázás a lényeg… de tény, hogy ez egy vakrepülés, kissé kaotikus is az egész, és nem kevés pénzt kell kinyögni érte. De Bp-en van állami alternatív suli is, és olyan is, ami „csak” 40 ezerbe kerül… egyre több ilyen iskola indul, mert nagyon nagy rájuk az igény, de azt érdemes szem előtt tartani, hogy az első évek mindenhol igen nehezek.

Tanulócsoportok: hát, mi kínunkban már ilyeneket is megnéztünk anno, de azt tapasztaltam, nagyon sok „problémás” gyerek jár ilyenbe. És nem a részképességzavarokra gondolok, hanem komolyabb viselkedésproblémákra. Persze nyilván ez sem igaz minden tanulócsoportra. Ráadásul ezek is jó drágát sajnos…

Mai eszemmel én azt csinálnám, hogy keresnék egy jó fej tanítót a gyereknek, és alsóban békén hagynám. Aztán, ha úgy érezném, valamiért nem jó számára az adott suli, 8 vagy 6 évfolyamos gimibe próbálnám vinni. De ez is tökre gyerekfüggő, mert ezekbe a gimikbe évről évre egyre többen jelentkeznek, így nagyon éles a verseny, és van olyan gyerek, aki simán felvételizik 4.-ben, de van, akinek kínszenvedés lenne. Tanár ismerőseim szerint a 6 évfolyamos sulik a legjobb rendszerűek (általában a „top” iskolák között is vannak tanulmányilag), és a jó tanárokat is jobban meg tudják tartani itt, no meg a „gyerekanyag” is motivált, jó képességű.

Bocs, hogy ilyen nagyon husszúra nyúltam.

Azért 8 osztályos gimibe átíratni a gyereket nem ugyanolyan mintha középiskolát kéne váltania később. A 8 osztályosba menő gyerekek nem egy már összeszokott közösségbe kerülnek, tehát könnyebb a dolguk, és manapság viszonylag több gyereket átíratnak 8 vagy 6 osztályosba egy osztályból, tehát akik maradnak azoknak sem lesz ugyanolyan, simán lehet h pont a legjobb barátjuk megy el, és ők is úgyis új tanárokat kapnak ötödiktől, és pont a rosszabb képességű tanulók maradnak, szóval én ettől nem zárkóznék el a helyedben.

De ennyire előre tényleg lehetetlen (és nem is lehet) tervezni. Ráadásul mivel felsőben már minden iskolában úgy van hogy majdnem minden tantárgyat más tanít, ezért bárhol kifoghat egy kevésbé jót. Sőt, az egyházi iskolákban sok helyen már elsőtől nem egy tanítójuk van, hanem ugyanúgy mint felsőben, minden tantárgyra más.