Hullámzó a teljesítménye?

Szerintem az alapjáraton nem baj, ha a tanár a gyerek vagy az osztály előtt értékel (hiszen nem is lenne megvalósítható külön vonulni mindenkivel), de nagyon nem mindegy a hangnem, hogy letorkolja ("már megint", "te mindig") vagy bátorítja ("erre most nem figyeltél, de legközelebb menni fog"). Sajnos olyan is van, hogy különösebb indok nélkül egy gyerek nem jön ki jól a tanárával, valahogy nem szimpatikusak egymásnak - sok tanár van, akit az egyik osztály szeret, a másik utál vagy az egyik gyerek szeret, a másik utál. Akárcsak azért, mert hangosabb vagy távolságtartóbb vagy épp nem elég távolságtartó vagy hasonlít xy nénire...

Azt olvastam, hogy statisztikailag a lányok sokkal hajlamosabbak a pszichoszomatikus tünetekre iskolakezdéskor, mert nagyon meg akarnak felelni. Amíg a fiúk kiélik magukat a rosszalkodásban, lökdösődésben, órai izgágaságban, és otthon sóhajtozhat a szülő a magatartás-jegyeken, a jó kislányoknál jön a hasfájás és fejfájás. Így a magyar társadalomban ez az egyetlen életkorszak, amikor a férfiak egészsége jobb, mint a nőké.

Az enyém másodikos, nem írnak hetente felmérőket. Tán valahogy egy-egy kb. kéthetes hullám lehet nagyjából 2, 2 és fél havonta, amikor 2-3-at írnak hetente, így minden tantárgyat végigzongorázva. De emlékeim szerint elsőben ennél jóval kevesebb volt. És a gyerekek 90%-a tudtommal legalább 4 óráig napközis, aztán meg még a többségnek különórái vannak, úgyhogy nem hiszem, hogy hétköznap este még nekiállnak otthon gyakorolni, ahogy mi sem tesszük. Max. ha kedve van, ő olvas esti mesét a kistestvérének :)

Ne segíts neki, hogy úgy teljesítsen, ahogy elvárják.

Segíts neki, hogy önmaga legyen.

Egy súlyos félreértés a pedagógiában és magában a társadalomban, hogy

egy 7 éves gyerek elé állított teljesítménykényszer segíteni fogja későbbi működését.

Egy kisiskolás gyerek nem arra való, hogy a romlott és kaotikus felnőttvilágba dobjuk gyakorlatilag élete elején.

A tanító, akit említesz, annyit tesz, hogy megszégyeníti, egyformásítja és parancsszóra meghunyászkodóvá alakítja a lányod.

Kiöli a tanulásra vonatkozó bizalmát, és tőled is az elvárás alapú szeretetnyelvet fogja elsajátítani, ha hasonlóképpen jársz el, és tanárai mellé állsz.

Miért kellene kiegyensúlyozottan teljesítenie? Te mindig így teszel?

Miért kéne teljesítenie? Hogy bizonyítsa létjogosultságát? Vagy mégis miért?

Alattomos téveszmékkel fertőznek minket, és észre sem vesszük, hogy a gazdaság

és a század feneketlen mohósága már egész pici korban öli ki a lelkünket, tesz rabszolgává.

Szia, kisfiam teljesítménye is van amikor hullámzó. Nála is így van, hogy ír 100%ős, 98%-os dolgozatokat, aztán becsúszik egy rosszabb. Szerintem ez teljesen normális, ettől még a gyerekek szívesen tanul. Szerintem kislányodnak rosszul eshetett, hogy a tanítók kiemelték a gyengeségeit. Egy tanárnak dícsérni kell a gyereket, nem a hibát keresni benne. De nem lehet, hogy az történt, hogy csak figyelmeztetőket szólt rá? Mondjuk: Máskor tedd ki az ékezetet! Vagy nem tudom. Szerintem beszélj a kislányoddal, mondd el neki, hogy nagyon okos és nagyon ügyes és nagyon szép dolgozatokat ír, de légyen elkeseredve ha néha becsúszik egy-egy rosszabb dolgozat. Szerintem próbálj meg vele játékosan tanulni, hátha úgy visszajön a kedve.

Remélem tudtam segíteni.

Üdv. Ági

*de ne legyen elkeseredve

Utolsó vagyok.

Őszintén? Nézzetek körül más tanító után.

Ha már testi tüneteket okoz a szorongás, akkor azon te otthon nem tudsz segíteni.

Nekünk ezzel telt a tavalyi év (nagycsoport) második fél éve. Folyamatos hasfájás, betegeskedés, rossz kedv... és tudtuk, hogy nincs baj (illetve, hogy mi a baj, hiszen az iskolai beiratkozással kezdődött), de muszáj volt menni, kivizsgálni. Az első osztályt is még komoly testi tünetekkel (migrénes fejfájás heti többször) kezdte. De segített az, hogy új poedagógus kezei közé került, és kemény háromnegyed év (!) munkájával elérték azt, hogy végre jól érzi magát.

Nem a hullámzó teljesítmény és szigorú értékelés miatt aggódnék... ezt gyakorlással nem fogod tudni kiküszöbölni.