Baba mellett hullámzó kedélyállapot?
10 hetes a kisfiam. Azt hiszem, nehezen viselem az "egyedüllétet" a négy fal közé zártságot. :( Hol tök jól elvagyok és leköt a háztartás és a baba, hol nagyon rossz, hogy nincs kihez szólni. A séta is unalmas az alvó babával, mindig ugyan azok az utcák... Egy kisvárosban élünk, az a baj, hogy a férjemmel nem vagyunk idevalósiak, nincsenek helyben barátaink, volt iskolatársak, stb. Volt már, hogy séta közben megismerkedtem másik kismamával, de nem annyira, hogy összejárjunk, keressük egymást. Sok "netes" babás barátnőm van, meg levelezek volt osztálytársakkal, de az nem ugyan az, mint összefutni a valóságban. Amíg dolgoztam, úgy éreztem, nagyon jó itt lakni, de babával úgy érzem, talán hiba volt kiköltözni. :( Számolom mindig a perceket, hogy mikor ér már haza a férjem, hogy hármasban legyünk.
Szívesen bejárnék a szomszédos nagyvárosba, de a nagy mózessel nem merek elindulni busszal. Ki mekkora babával tudott már "csavarogni", programot csinálni, amíg a férj dolgozik? Egyáltalán ki hogy élte meg ezt (vagy hasonló) a helyzetet? Nagyobb babával más lesz majd?
Jó a kérdés, nekem is hullámzik a kedélyállapotom. Éppen most hívtam fel bőgve a férjemet, mert nem bírtam a Stokkéra ráügyeskedni a hordozót és elbőgtem rajta magam, hogy de béna vagyok.:/
De itt a tavasz és nemsokára a nyár is!!! Nagy szerencse, hogy most szültünk, mert a D-vitamin és a sok kimenős idő, a hosszabb nappalok mind-mind gátjai a depinek!:)
Az én férjem csak heti két nap dolgozik, és olyankor én is le tudom az agyam kötni (ugyanaz a munkánk, segítek az övében), de azért nem egész napra. Kimegyek a kicsivel sétálni, és bármi mi Bp-en élünk, azért nem vándorlok el vele még olyan messzire (4 hetes a császáros sebem), így mindig ugyanazok az utcák nekem is. Bár én zenét hallgatok, és az alvó baba inkább jó, mint rossz.
Én, ha tömegközlekedéses távra megyek a babával mégis (pl. a héten voltam egy kiállításon a Várban), akkor mindig kenguruban teszem, sosem a babakocsival.
Te nem szeretnéd őt valamilyen módon hordozni?
Mi is hasonló cipőben vagyunk, Németországban élünk, messze a család és barátoktól.
A babám 10 hetes volt amikor beiratkoztunk 3 féle baba- mama klubba, szinte minden napra lett igy valamilyen programunk. Hihetetlen mennyire feldobott. Most 6 hónapos és még mindig járunk rendszeresen. Ha ez nem lenne èn bekattannék az biztos.
Nyugodtan menjetek be a városba, vegyél csatos hordozót mint a manduca, ergo baby, bondolino. Találj ki minden napra más úti célt, én ezt szoktam csinálni és segít :-)
Persze igy is van néha mélypont, de ennyi belefét.
Mi is Németországban élünk, én is fogok majd baba-mama klubba járni, szerencsére itt magyar is van.
Hordozókendő kötését youtuberól tanultam én is. Van facebookos hordozós csoport Babahordozás kérdések és válaszok, ill. Így hordozlak néven, oda feltölthetsz fotót, és megmondják hordozási tanácsadók, hogy jól kötötted-e meg, ha pedig nem, adnak tippet, hogy hogyan lehetne jobban.
Én egyszer sem voltam még egyedül babakocsival, főleg, hogy sír benne sokszor, kendőzni viszont nagyon jó, nagyokat alszik, eddig egyszer sem kellett kivenni, amikor boltba, vagy sétálni mentünk. Kenguruba nem tenném, ülni tudás előtt semmiképpen (azután sem amúgy), hanem majd ún. csatos vagy félcsatos hordozóba. Viszont ha 10 hetes, akkor a mei tai is nemsokára szóbajöhet nektek. A kendővel viszont tuti nem nyúlsz félre, az végig használható, és nem olyan bonyolult, mint elsőre tűnhet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!