Hogy érzed, kedvel a gyereked tanítója?

Igen, jó a kapcsolatunk vele. A gyerek jólnevelt, jól tanul, tiszta és szorgos, mindig mondják hogy látszik hogy sokat van vele foglalkozva, most elsős. Illetve mi sosem voltunk azok a "problémázós" szülők akik mindig panaszkodnak valamire. Meg azok sem, akik naponta kikérdezik hogy evett-e a Béluka és ugye felvette-e a sálat és miért nem figyelték hogy mitől lett koszos a térde.

Továbbá segítünk, ott vagyunk a programokon, időben beviszünk/befizetünk mindent. Ezek mind-mind így voltak oviban is. Nagyjából ezek a jó kapcsolat titkai (tanárcsaládban nőttem fel, bár én nem lettem az de szüleim azok)

Csak remélem.

Nem egyszerű eset az elsősöm, és voltak nehézségeink, amit próbálok kompenzálni. Ennek hozományaként viszonylag gyakran beszélek a tanítónénivel (bár nem tudom, más mennyit, lehet mások is kommunikálnak vele ennyire gyakran), aki rendkívül türelmes, kedves. Remélem nem csak munkaköri kötelességből (és közben kíván engem a háta közepére)

"Meg azok sem, akik naponta kikérdezik hogy evett-e a Béluka és ugye felvette-e a sálat és miért nem figyelték hogy mitől lett koszos a térde. "

Hát, én pont ilyen szülő vagyok, akit ezek is érdekelnek. És mivel a gyerekem nem mesél, így kénytelen vagyok a tanítónénitől kérdezni.

Nem erény, de ettől még nem lesz problémás egy szülő, hogy kíváncsi arra, amit a gyerek otthon nem mond el.

És azt gondolom, hogy ha a tanítónéninek teher 2 mondatban elmondani, hogy a gyerek ma sem evett, vagy hogy elesett az udvaron, de nincs semmi gond, csak kicsit majd bekékül, akkor az nem tanítónak való.

Persze ha ezek mellett, vagy pont ezért nem kedvel a gyerek tanítója, akkor így jártam. Nem engem kell szeretnie, hanem a gyereket, abban pedig nincs hiba.