Szülők! Ti elfogadnátok óvónőnek vagy tanítónőnek transznőt, aki előtte férfi volt?

Persze, de egy szót sem szólhat róla a gyerekeknek, sem arról, hogy mit hisz, mitől érzi magát nőnek.

Óvónőnek kevésbé, viszont 5. Osztálytól felfelé nyugodtan taníthatná a gyerekeim, gimiben pedig külön örülnék neki.

Ha a feladatát, munkáját normálisan ellátja, akkor igen.

Nem hiszem, hogy ezen múlna, hogy szimpatikus-e, meg hogy a gyerekek szeretik-e. Mert végül is ez a fontos, hogy a gyerekek szeressék.

Azért ez nem pont olyan, mint egy sima szexuális érdeklődés. Az láthatatlan, ez látványos, nem lehet eltüntetni teljesen. Ha másban nem is, a hangján észrevehető lehet a dolog.

Nálam minden észrevehető erősen megosztó dolog tabu listán van a kisgyerekeknél. Nagyobbaknál mehet.

Talán csak akkor tudnám jobban elfogadni, ha nem válaszol a kérdéseikre a helyzetével kapcsolatban.

Önmagában a transzneműséggel nincs bajom, éljenek ellenkező neműként azok, akik így jobban érzik magukat, de egészen biztosan kiakadnék, ha a gyerekem azzal jönne haza az iskolából, hogy szeretné, ha a következő életében az ő lány lelke fiú testbe születne. Ez a testbeszületős lélek dolog számomra pont olyan, mint a szellemidézés meg az energiaküldés, meg akármi vallás, nem iskolába való, esetleg csak olyan formában, ahogy jóváhagyom(semleges ismeretterjesztésként, ahol nem befolyásolja a kedvenc tanára, hogy jobban higgyen abban, amiben a tanár is, még ha akaratlanul is)