Mikor "sok" már egy szülő?

Tényleg leginkább érdekelne, hogy egy pedagógus hogy áll hozzá ehhez.

Természetesen nem fogom ezzel zaklatni hónapokig minden nap, de ez egy új helyzet, ráadásul stresszhelyzet, ahol idegenek vannak, teljesíteni kell, értékelik a gyereket. Nem feltétlen veszi ezt könnyen egy 6 éves gyerek. Az enyém konkrétan semmit nem hajlandó mondani az iskoláról, ha szóba kerül, azonnal másra tereli a szót.

Itt valahogy a napközi és az iskolaotthon keveréke van. 2 tanítójuk van, mindkettővel van minden nap órájuk (legalább 1), és ők vannak délután napköziben is a gyerekekkel felváltva. Ma pl 1 óra kivételével egész nap az osztályfőnökkel vannak.

Nem is gondoltam, hogy majd munkaidőn túl ezzel tartom fel a tanítónénit, eszembe sem jutott hogy ilyet tegyek... de köszönöm a véleményeket, átgondolom :)

" Főleg a gyerek előtt kérdezgetni... annak a jele, hogy nem bízol benne."

Hogy mi van?

Csupán annak a jele, ha kérdezem a tanítót, hogy tudom: más a fontos a gyereknek és más a tanítónak. A gyerek elmeséli lelkesen, hogy véletlen összefejeltek, hogy a kispajtás széken hintázás közben hanyatt esett, hogy a fehér zoknit megint elfelejtette áthúzni... és tök jó, hogy ezt meséli, és meghallgatom, élvezem, de ebből semmit nem tudok meg, hogy hol tartanak, mit tanulnak, figyel-e, lelkes-e, elkalandozik-e stb.

Ezekről pedig a tanítótól kapok választ.

És kapok választ. Már rájöttem, hogy egy elsős tanítónak nem lehet teher a szülő. Ha az, akkor baj van.