Mit tegyek, hogy a reggeli iskolába készülés jobban menjen?

Na ez fura lesz, amit írok, de szerintem egyszer hagyd elkésni.Vázold neki a szituációt, milyen rossz lesz neki, amikor a többiek úgy néznek majd rá, mint aki nem tudta teljesíteni a kötelező feladatot (beérni velük együtt időben), és hogy tanárnéni, hogy fog ránézni ha elkésik. És ha 2-3 alkalomnál többször késik, akkor az igazgató elé fogják vinni, ahol szintén szégyenkezhet. Elsőben még nem a barátok véleménye a fontos, hanem a tanítónőjé. De úgy kb. harmadik osztálytól az lesz fontos, hogy az osztálytársak mit gondolnak róla. Szóval inkább azzal érvelj, hogy a tanítónő csalódott lesz, és biztos nem ezt várja tőle. Ha ennek ellenére nem megy magától vagy egy-két szólításra fogat mosni, stb., hagyd őt elkésni.

Vegyél ki egy szabit, ha ezzel te is késel, vagy jelezd, hogy másnap lehet később mész be dolgozni egy órával. De ha a lányod megtapasztalja saját bőrén, hogy milyen rossz érzés a késés és az azzal járó szégyen, akkor magától tudni fogja, hogy többet nem akarja ezt átélni. Muszáj. Én megcsinálnám vele.

Keljetek korabban hogy tobb ido legyen, mondjuk 6kor es segits neki a dolgokban, oltozkodesben pl.

Legyen szigoru, percre lebontott menetrend, hogy mikor mivel kell kesznek lenni. Ha ugy latod hogy nem halad, akkor szolj neki hogy a fogmosasra van meg 5 perced, stb.

2. vagyok

ja és nekem is van 3 gyermekem, nem csak úgy vaktában írosgatok. Sokszor a saját bőrükön tapasztalt dolgokból tanulnak igazán.

2. vagyok

még az jutott eszembe,hogy a késés jelentőségét kellőképpen felfújva kell tálalni a gyereknek. A tanítónőt is bevonnám a játékba, és megkérném, hogy vágjon nagyon csalódott arcot,mikor késve érkezik be a kislányod.

" Az embereket lépten-nyomon megalázzák"

A fenet alazzak meg lepten-nyomon.

"nem baj, ha gyerekként találkozik ezzel a jelenséggel"

De, kifejezetten baj, maradando lelki seruleseket tudsz vele okozni.

Az én fiam is párszor eljátszotta, hogy inkább mással foglalkozott még pizsamában. Én akkor azt mondtam neki, hogy oké, ha nem lesz felöltözve, akkor pizsiben megy iskolába, mert akkor is elindulunk időben, ha nincsen kész. Nála ez hatott. Meg tudja, hogy ha gyorsan felöltözik és megreggelizik, akkor marad egy kis ideje arra, amit szeretne.

Próbáld meg a pizsamás dolgot, bár nem biztos, hogy nálatok is beválik. (És ha tényleg nem öltözik fel, akkor tényleg induljatok el, még akkor is, ha csak fél percre mentek ajtón kívülre, hogy lássa, hogy nem csak fenyegetőzöl, hanem tényleg elindultok vele.)

Fúú nekem meg attól vannak ki az idegeim, hogy újabban minden szircartól sérült lesz a gyerek. Folyton bizonygatni kell a kis carosoknak, hogy jajj mennyire szeretve vannak. Akkor is csak beszélni a gyerekkel, meg lelki szent beszédet tartani, ha rágyújtja a családra a házat.

A gyerek semminek nem látja így a következményét, csak azt, hogy bármit csinál, az jó, mert negatív reakciót sose kap. Na ettől lesz aztán lelki beteg, mert tudod később sok helyen nem fogják azért is szeretgetni, ha fingik.

De csak nyugodtan...én inkább megfogom és a hónom alá csapom, vagy elkésik, slussz passz. Mert nálunk az nem járja, hogy órákig fogok egy dologért könyörögni. Azért nálunk még én vagyok a főnök, nem a gyerek.Lehet caranyázni, de nem érdekel senki véleménye.

Nem is értem, hogy a pszichológia megjelenése előtt hogyan nem pusztult ki az emberiség. Azért az emberi lélek van annyira rugalmas, hogy kisebb kellemetlenségektől nem megy a falnak, sőt, szerintem meg kifejezetten igényli. Hiszen soha sem lelkileg steril környezetben nőtt fel egy gyerek sem.