Hogyha elsőben nem osztályoznak, akkor miért adnak %-okat a tudáspróbákra?

"mentem előre mint a gép, csak éppen nem maradt időm/energiám arra, hogy felfedezzem, „mi végre vagyok a világon”, így jó 10 évembe telt a felsőoktatás után, mire rátaláltam."

Miért, szerinted akik szarnak a tanulásra, azok "felfedezik" mi végre vannak a világon? Dehogy! Ha mindenből van elvárás, akkor derül ki, hogy mihez is ért! és mi a konklúzió? Hogy ha a gyerek erős matekból, akkor olyan középiskolába menjen, ahol erős a matek, mert onnan továbbtanulhat olyan irányba! Aki meg jól szaval, meg jó nyelvtanos, az menjen olyan középiskolába, ahol erős az irodalom meg a nyelvtan! Aki meg jól főz, az menjen vendéglátósnak, de aki nem tud, az ne menjen! Aki jól énekel, az menjen énekszakosnak, aki meg jól sportol, az meg olyan középiskolába menjen, ahol erős a tesi! Ez így működik! Nem máshogy! Ha olyan helyre íratjuk be a gyerekünket, mai nem megy neki, akkor azzal nem azt érjük el, hogy "hiába nem tud semmit, de majd megtanulja", hanem azt, hogy csak szenvedni fog a tananyaggal! És meg is utálja később! Én pl. nem mindenből voltam jó tanuló, de matekból sosem voltam rossz. Most már bánom, hogy nem olyan irányba mentem tovább tanulni, ahol a matek szükséges! Pedig mekkora előnyt jelentett volna!

(a 9. válaszoló vagyok)

Kedves válaszoló! Nem gondolom, hogy minden tanítónőre igaz, amit írok, de sajnos a tapasztalataim alapján elég sokukra igen. De természetesen igazad van, nem lehet általánosítani. Bízom benne, ha megkapod a gyereket első szöveges értékelését, akkor az valóban építő lesz, és nem merül ki az osztályzatokat körülíró lózungokban.

A 11. válaszolónak: „Miért, szerinted akik szarnak a tanulásra, azok »felfedezik« mi végre vannak a világon?”

Nem írtam ilyet, hogy az a jó, ha valaki „szarik a tanulásra”. Azt sem írtam, hogy ne legyenek elvárások. Pontosan arról van szó, amit te is írsz, hogy segíteni kellene a gyerekeknek annak felismerésében, hogy ők miben jók – és erre remekül működhetne a szöveges értékelés. Sokkal jobban, mint a mindent számszerűsítő értékelési rendszer, mivel az nem érzékeltet árnyalatokat. Attól, mert Pistike 4-es (85%-os) matekból, még simán lehet, hogy lángelme, és úttorő lesz ebben a tudományban, csak azért 4-es, mert mondjuk sok más dolog is érdekli, és nem tudja betéve a szorzótáblát. Ahogy a kitűnő Gézuka lehet, hogy vért izzad a szuper jegyért, és abban él, hogy milyen jó matekos (és ő valóban keni-vágja a szorzótáblát), el is megy egy 8 osztályos gimibe, csak éppen ott meg gyomorfekélyt kap, mikor rájön, hogy valójában nincs hozzá érzéke, és sajnos a naphosszat tartó magolás sem elég mindenre.

A hozzászólásod alapján muszáj megjegyeznem, hogy szerintem az sem ártana, ha a gyerekeket tanítanánk a kommunikációra, valamint arra, hogy értsék, értelmezzék, gondolják át a dolgokat, mielőtt megszólalnak.

Attól ugyanis, ha valaki – ahogy te tetted – minden mondata végére felkiáltójelet tesz, nem azt éri el, hogy mondandója fontosnak tűnik, hanem inkább azt, hogy úgy érzi tőle az olvasó, hogy kiabál. Kiabáló emberekkel pedig nemigen lehet értelmes párbeszédet folytatni.