Hogyan bátorítsam?
Kisfiam most fogja kezdeni az iskolát. Az ovi utolsó évétől nagyon várta már az iskolát, s most hogy itt van a nyakunkon, hallani sem akar róla. Sír, ordít, hisztizik, hogy ő márpedig nem megy. Próbáltam faggatni, mi állhat a háttérben, de nem igazán tudja megválaszolni. Igyekszem vele megértetni, hogy nem kell félni tőle, ügyes, okos, talpraesett gyerek, minden rendben lesz.
Akik átélték ugyan ezt, mit tanácsoltok? Hogy fogadtassam el vele, hogy igen, ez az élet rendje?
én megbeszéltem vele h az első hónapot sajnos ki kell bírnia mert az oviba csak akkor mehet vissza :)
hát kicsit átvertem de mire letelt addigra már imádta a sulit :)
szerencsére ö mindig ilyen volt kezdeti pánik és látnia kell h ha akar vissza tud lépni belőle
persze nem fog de akkor is neki ez kell h biztonságba érezze magát
nem tudom h mi az oka
de szerintem ezt derítsd ki miért nem akar menni ?
beszélgess vele erről h mitől fél és azt old fel
ne pedig azt mond h ez az élet rendje - az neki félelmetes dolog lehet
Köszönöm a választ.
Annyit sikerült kiszedni belőle, hogy szerinte "az iskolában semmit sem szabad". Ebből arra következtetek, hogy a túlzott szigortól fél. Szerintem attól is tarthat, hogy nem fog tudni az iskolai elvárásoknak megfelelni.
Igazából nehéz vele erről beszélgetni, mert amint szóba hozom a témát, vagy elkezd kiabálni, hogy fejezzem be, vagy pedig ott hagy...
Arra nem is gondoltam, hogy az "élet rendje" ijesztően hathat rá... :(
Bizonyára fél a változástól, az ismeretlentől, szerintem a felnőttek is szoronganak, ha pl. új munkahelyre mennek, idegenek között fogják tölteni a napjaikat. Ezzel nincs gond, azt kellene tudatosítani benne, hogy a többi gyerek, sőt még a tanító néni is izgul, nekik is egy új helyzetről, ismeretlen emberekről van szó.
Ha volna lehetőséged rá, kereshetnél valakit, akivel egy osztályba fognak járni, ha csak egyszer is találkoznak előtte pl. a játszótéren, biztonságot adna a fiadnak, hogy van egy ismerős arc.
Másrészt viszont lehet, hogy az oviban ráparáztatták őket, nem feltételezem, hogy direkt, de ha sokat mondták, hogy az iskolában ezt meg azt kell már tudni, az elég rossz lehet…
Az én fiam is lelki beteg így a suli előtt (ő belül szorong annyira, hogy nem eszik, rosszul van, hány). Sokat beszélgetünk, de csak akkor, amikor jobb kedve van. Mi éppen ma cimkéztük fel együtt a füzeteket, rendeztük be a tolltartót, stb... és ez tetszett neki. Ő attól fél, hogy nem teljesít jól, mi lesz, ha valamit nem tud. Na meg a többi gyerektől, mert csak 1 valakit ismer. Egyébként meg jó eszű, talpraesett gyerek, de sajnos nálunk genetikailag ott van a szorongás.
Segíteni sajnos nem tudok, de látod, nem vagytok egyedül.:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!