Miért úgy áll sok nő a gyerekvállaláshoz, hogy a gyerekszámot a leendő egyetemhez köti?

"az egyetem ingyenes, ha megvan a megfelelő pontszám"

Te tuti budapesti vagy, vagy valamelyik egyetemi városba születtél, ugye???

Sem nekem, se a férjemnek nem volt ingyenes az egyetem/főiskola, mert a gólya egy békés megyei kisvárosba dobott le annak idején. Bizony nagy költség volt Szegedre/Gödöllőre eljutni, és ott lakni.

Emellett a könyvek/fénymásolás sem volt ingyen, nem tudom, neked hogy adták ingyen.

Csp már nem járt, így bizony pénzbe kerültünk a szüleinknek. Nem is kevésbe.

Úgy készülünk, hogy mi lesz, ha...

Ha egyetemre szeretnének menni, ne a pénz legyen az akadály, mert mi még mindig itt lakunk, itt találtuk meg lehetőségeinket, a munkánkat, a megfelelő otthont. Ha mégsem mennek továbbtanulni, akkor másképp támogatjuk, mondjuk egy asztalosműhellyel, vagy kozmetikaszalonnal, vagy ha nem igényel egyéb eszközt a munkájuk, akkor másképp segítjük, vagy épp elutazzuk a gyűjtött pénzt, majd meglátjuk. :)

A diploma pedig nem egy darab papír, mert bizony a munkánk múlna rajta, ha nem lenne. Másképp nem tudnánk nekik ennyit gyűjteni.

Én megértem azokat a szülőket, akik mindenáron meg akarják kímélni a gyereküket attól, hogy kicsit besegítsenek diákmunkával az egyetemi tanulmányaik finanszírozásába (maga a tanulás lehet ingyenes, de az albérlet, sőt, a koli sem az, az étkezés is drágább, mintha otthon étkezne, plusz ha már egyetemista, akkor azért csak van hetente pár kávézás, buli.... orvosin a tankönyvek is rendkívül drágák például, stb.)

Azt látom a környezetemben, hogy végső soron pedig azok a fiatalok járnak jobban, akiknek be kell szállniuk egy kicsit ebbe. Egyet sme ismerek közülük, aki megengedte volna magának, hogy a 10 féléves egyetemet 15 félév alatt végezze el, sokkal felelősségteljesebb, felnőtthöz méltóbb a gondolkodása, hozzáállása a dolgokhoz, eleve csak azért vállalja a nehézségeket, amit igazán akar csinálni.

Viszont jópár olyan fiatalt ismerek, annak idején csoporttársaim között is nem egy volt, akik lakást is kaptak, amikor az egyetemi városba kerültek, végiglinkeskedték az egyetemet, bőven volt pénzük bulikra, a szigorlatokat húzták-tolták maguk előtt (már kreditrendszer volt, de még a bolognai rendszer előtt), és éveket húztak rá a suli elvégzésére, mert nem is akarták igazán, nem is éreztek érte felelősséget. kevesen is vannak közülük, akik tényleg azon a területen dolgoznak a mai napon.

Nem arra akarok persze kilyukadni, hogy direkt jó, ha a család nem tud támogatni valakit, dehogy! De semmiképpen sem kéne, hogy lesüljön a szülő képéről a bőr, ha a gyerekeinek dolgoznia kell egyetem mellett, vagy azért, mert született anno egy (két, stb.) testvére. Ne vicceljünk már:)

Kérdező, te amúgy tudsz gondolkodni? Vagy csak azt látod, ami épp az orrod előtt van? Ennyire nem tudod meglátni a körülöttünk lévő nagy egészt?

Ha lenne egy kis eszed, akkor nem írnál ilyen orbitális baromságokat!!

az egyetem ingyenes? mond, te tényleg jártál egyetemre?

Nos sorolom:

kollégium: havi 25 ezer

utazás: havi 15 ezer

Jegyzetek: havi lebontásban 10 ezer

Ennivaló: kb havi 25 ezer

helyi bérlet: havi 3500

tisztálkodószerek és tisztítószerek: havi lebontásban 3000

szórakozás(múzeum, mozi, fröccsterasz, pizzázás) havi 20 ezer

És ebbe még nincsenek benne a hirtelen felmerülő költségek, gyógyszerek, új ruhák.

És diákmunka: kérlek dolgozz te orvosi mellett, ha tudsz, én örülök ha van egy kis szabadidőm és kikapcsolhatok.

Vegyünk egy egyszerű, manapság népszerű szakmát. A lányod műkörmös akar lenni. A suli 212 ezer ft, de tanfolyam közben gyakorolni kell, az anyagok fogynak, egy szorgalmas diák esetében ez simán 30 ezer ft. Elvégezte az alapképzést, kellenek továbbképzések, alkalmanként számoljunk 25 ezerrel (tandíj + anyagköltség). Ahhoz, hogy beüljön egy szalonba dolgozni, kellenek színek, eszközök, ez kb 100 ezer ft. Vállalkozó lesz, járulék havonta 50 ezer, bérleti díj 30, könyvelő havonta 10. Első fél év garantáltan veszteséges.

Nem ment egyetemre a gyerek, mégis sokat kell költeni, hogy boldogulhasson.

Tudod, hogy mikor ingyenes az egyetem? Ha otthon laksz, anyu és apu fizeti a rád eső rezsit, telefonszámlát és kaját. Zsebpénzt kapsz, amiből ügyesen fizeted a bérleted meg a szórakozásodat. Szükségleteket nem nagyon mondok, hiszen anyu úgyis megveszi neked a sampont, fogkefét.

És tegyük fel, hogy nem kell jegyzet.. Ha mégis, azt is megoldod zsebpénzből.

Ha vidéki vagyok, akkor már nem ingyenes a lakhatásod és étkezésed. A kollégium 10-25ezer, az albérlet ennek többszöröse. Az étkezés nekem 40ezer, mert nem akarok májkrémes kenyéren élni.

Ha azt az egyetemet nézem, ahol én tanultam, akkor ez máris 50ezer forint. Jegyzet nekem nem kellett, és az első félévtől eltekintve, ahol még előadáson is katalógus van, a munka is megoldható. Később ha nehezen is, de időben belefér a munka. Gyakornokként heti 24 órával, havonta 70ezer körül kerestem. Hááát..ez eléggé létminimum. Persze fel lehet venni diákhitelt, de önmagában az is kevés. Havi 50ezerből semmire se mész. És akkor még csak arról volt szó, hogy államilag finanszírozott.

Aki orvosi egyetemet végez az nem dolgozik mellette, mert egyszerűen nem tud. A végtelen tanulnivaló egy dolog..de az órarendjeiket sem rakják össze annyira szabadon és ha buknak egy tárgyat, akkor nincs ám keresztfélév.. 1 év csúszás.

Én is dolgoztam egyetem mellett, mert időközben szükségszerűvé vált, de nem szeretném, hogy a gyerekem később a pénz miatt aggódjon. Dolgozzon, ha szeretne, és forszíroznám is a dolgot, hogy 16-20 órában legyen gyakornok, ha már a tanrendje is jobban engedi, de nem szeretném, hogy amiatt aggódjon, hogy nem tud magának kaját venni, vagy már 1 éve ugyanazt az egy nadrágot hordja.

Mi nagyon jól keresünk a párommal, de 3. gyereket már nem vállalnánk. Egyébként sem szeretnénk, de ha csak anyagiakon múlna, akkor ugyanúgy nem vállalnánk.

Szeretnénk nekik megadni a tanulás lehetőségét.. ebbe a nyelvtanulás is beletartozik, ami külföldön a leghatékonyabb. (Nyelviskola egy nyár idejére, stb.)

Nem tudni, hogy 15 év múlva hogyan változik az oktatás.. Mi lesz még fizetős az eddigiek mellett.. Emellett magunkra is kell gondolnunk. A nyugdíjunkra. Mert mire mi odajutunk, már nem lesz ilyen.

Mi kőkeményen az anyagiakhoz kötjük a gyerekvállalásunkat.

Ha jártál volna egyetemre, tanulhattál volna a rendszerváltásról és értenéd az ilyen társadalmi jelenségek okai, mint azé, hogy ki miért akarja egyetemre járatni a gyerekét. Vagy, ha gimibe.

És továbbra sem gondolom, hogy a szakmunkások intellektusa alacsonyabb, mert apám az, nekem meg doktorim lett. Tudod, olyan rossz intellektus mégsem örököltem. Te viszont igen, bárkitől is...

Szerintem ez az egész egyetemkérdés egy tágabb kérdéskör sarkítása egy kiragadott részletre.

Az alaptézis az, hogy minden – egészséges gondolkodású – szülő azt szeretné, ha a gyerekének jó lenne, és vélhetően sokan tapasztalatból tudjuk, hogy a család biztos anyagi háttere elég erős „ránckisimító” hatással van, s növeli a lehetőségeket is. Természetesen mindent el lehet érni önerőből is, de ha jobbá tehetem a gyerekemnek az indulást az életben, akkor igyekszem is megtenni.

Mindemellett valóban létezik manapság a „diplomamánia”, amiről írsz, de tulajdonképpen ennek is csupán anyagi okai vannak: egész egyszerűen jelenleg egy diplomásnak alapból több fizetésre van kilátása, mint egy alacsonyabb végzettségűnek. Az más kérdés, hogy én sem értek egyet ezzel, hiszen a diploma egyáltalán nem jelenti azt, hogy valaki intelligensebb vagy jobb munkaerő másoknál, és szükség sincs sok „büfészakos” emberre – míg jó szakemberekből igenis hiány van.

Egyébként persze belemehetnénk abba a kérdéskörbe is, hogy vajon mi a fontosabb, hogy az embernek szerető családja legyen testvérekkel, vagy hogy anyagilag biztonságban legyen – de nem megyek bele, mert ebből aztán irdatlan vitákra jutnánk feleslegesen. :)

Alapvetően úgy kell tervezni, hogy a jövőben elsősorban magasan kvalifikált, többdiplomás, nyelveket beszélő emberekre lesz szükség.

A szülők helyesen teszik, ha úgy tervezik a gyermekek időzítését, hogy minden gyermeküknek meglegyen a lehetősége arra, hogy minimum érettségi + 9 évig (tehát előreláthatólag a gyermek legalább 27 éves koráig) a szülei el tudják tartani, hogy lehetőleg nappali képzési formában tudjanak diplomát, illetve teljes ciklusú egyetemi kiképzést (minimum 3 év BSc, +2 év MSc + 4 év PhD) szerezni.