Az elsős fiam utál iskolába járni. Minden nap úgy kel fel, hogy utálja és nem megy. Át fog libbenni, vagy meddig "normális" ez?

Én végig, még egyetemre is úgy jártam, hogy inkább nem mennék, most dolgozni se úgy megyek, hogy jaj de jó. Pláne a koránkelés...

Beletörődik, rájön hogy hozzátartozik az élethez, lesznek barátai akik miatt azért csak jó lesz menni.

Vagy egyszerűen nem fogja hangoztatni, hogy hú de utálok felkelni a sötétben és elmászni oda.

Szia! Még alig egy hónapja jár, adj neki időt! Ha a tanító néni szerint a suliban nincs maga alatt, akkor csak simán még nem szokta meg, illetve az is lehet, hogy a társaival nem alakultak ki a baráti kapcsolatok. Én úgy láttam elsőben, hogy a fiúk közt sokáig ment a „harc” a helyekért, de másodiktól már mindenkinek kialakult a pozíciója, és megvolt, hogy kb. ki kivel haverkodik, így lenyugodtak. Ebben az esetben jót tehet, ha szervezel suli utáni programokat más gyerekekkel (pl. megbeszéled a szülőkkell, hogy menjetek ki valahová rohangálni egyet a gyerekekkel). Egész más élmény nekik, ha nem csak a suliban találkoznak, ha van más közös dolguk is.

No meg neked is jó, ha megismered a szülőtársakat.

(Persze lehet, hogy nem erről van szó, akkor bocs, hogy okoskodom. :))

Ha az iskolában aktív, jókedvű, akkor szerintem nem "utálja" az iskolát. Lehet, hogy a korán keléssel, készülődéssel van baj, vagy maga a gondolat, hogy "iskolába kell mennem, ez kötelező, nem maradhatok itthon játszani...", de amint odaér, rájön hogy nem is olyan rossz az. :)

Egy hónap tényleg nem sok idő, szerintem hamar megszokja, főleg ha barátai is vannak/lesznek.

Az én kisfiam enyhe ADHD-s és az oviba menéssel vagyunk így. Öltözik és közben zohorál, hogy "útálok oviba menni, soha többé nem megyek. Nem szeretek oviba járni."

Aztán délután, ha érte megyek, akkor meg hazaindulni nem akar. (Szóval nálunk a tevékenység váltásokkal és az útnak indulással van probléma)

Szia! Hétfőn volt egy műsor ebben a témában a rádióban, hallgasd meg, érdemes!

[link]