Idézetet írnátok nekem?

Mentovics Éva: Köszönet a tanítóinknak

Megjelent: 2012. június 08 Találatok: 6095

Nyomtatás

E-mail

Tárt kapukkal várt a suli,

s úgy emlékszem, meglehet,

érkezésünk örömére

néhány aprót csengetett.

Tudjuk, ez a tudás vára,

s mi vagyunk a hercegek,

meg a hercegkisasszonyok,

ám a dolgunk rengeteg;

napról napra idejárunk,

izgatottan érkezünk…

ha tudnátok, mennyi tudást

cipel mindig két kezünk!

Ámde vannak jó tündérek,

akik várnak – így szokás.

Tanítónak hívja őket

tudod, minden iskolás.

Ők tömik a kobakunkat

– van itt tudás temérdek –

és ha néha arra kérnek,

leírjuk az egészet.

Osztunk, szorzunk, s pihenésképp

olvasunk egy szép mesét,

a környezet és a matek

pedig jól megy réges-rég.

Tanítóink fáradoztak

egész évben eleget,

míg tudással töltögették

szorgosan a fejeket.

Köszönjük, hogy féltő gonddal

egyengették léptünket,

kívánjuk, hogy legyen boldog

számukra e szép ünnep!

Mentovics Éva: Köszönöm

Megjelent: 2012. június 08 Találatok: 7679

Nyomtatás

E-mail

Ő tanított betűt írni,

megfogta a kezemet.

Így bíztatott: nehogy feladd!

Ügyes vagy, ez megy neked.

Mosolyával simogatott,

dicsért kedves szóval.

Ha valami rosszat tettünk,

elég volt egy sóhaj…

Ha az utcán átsétáltunk,

kézen fogva vezetett,

ha valamit megkérdeztünk,

máris jött a felelet.

Mesét mondott, dalolt nékünk,

kedves, csengő hangon.

Víg dalait azóta is,

ma is szinte hallom.

E kis virág elmond mindent,

amit én csak érzek.

Az elrepült, dolgos évet

így köszönöm én meg.

Mentovics Éva: Nem hagyunk el végleg!

Megjelent: 2012. június 08 Találatok: 4700

Nyomtatás

E-mail

Ismerkedtünk a számokkal,

betűrengeteggel,

s mi is olyan korán keltünk,

mikor a Nap kel fel.

Kiolvastunk minden könyvet,

mit a táskánk rejtett,

az írásunk napról napra

egyre szebb és szebb lett.

Szorgos kezünk fest és színez

- szinte sose fárad.

Rajzainknak szüleink is

csodájára járnak.

Tornaórán sincs lazsálás,

oly fürge a lábunk,

ugrik, szökken, mint a szöcske,

szinte meg sem állunk.

Iskolánk, egy kis időre

búcsút intünk néked,

de ne aggódj, visszatérünk,

nem hagyunk el végleg!

Pihenjen most asztal, tábla,

füzet, radír, kréta,

tudjátok, a diákoknak

szünet is jár néha!

Úszás, tábor, napfürdőzés…

ám, ha őszbe érünk,

tudjuk, nagyon hiányzol majd,

s újra visszatérünk.

Mentovics Éva: Köszöntő (Pedagógusnapra, vagy évzáróra)

Megjelent: 2012. június 08 Találatok: 8666

Nyomtatás

E-mail

Amikor az első napon

iskolába léptem,

öltözködni, cipőt fűzni

Ő segített nékem.

Ő tanított betűt írni,

s elolvasni őket.

Elültettünk néhány magot,

s lestük, amint nőnek.

Így nőttünk fel mi is szépen,

mint kicsinyke hajtás,

s így lett a sok idegenből

jó barát, és pajtás.

Napról-napra táplált minket

mosollyal, tudással.

Megtanított arra is, hogy

törődjünk egymással.

Lerakta az alapokat -

erős legyen várunk.

Építgessük egyre följebb,

s a tudásra vágyjunk.

Hisz az élet viharában

az a vár áll legtovább,

amelyiknek jó stabilra

építették alapját.

Megtanultuk, amit tudunk,

az sohasem vész el

a sok tudás, legyen fontos -

ne érd be kevéssel!

Bölcs szavai elkísérnek,

bármerre is járunk.

Szeretettel köszöntünk (búcsúzunk) most –

tanítónk, tanárunk.