Mit tegyek ha a lányom magántanuló akar lenni?

Iskolán kívül van baráti köre? Mennyire maradna egyedül, ha magántanuló lenne? Mit tervez a jövőre nézve, érettségi utánra?

Lehet, hogy tényleg segítene neki egy kis idő, amíg nem kell mindenképp részt vennie egy osztályközösségben. Később, ha önszántából megy, talán már könnyebben be is illeszkedik. Vagy ha tovább akar tanulni, ott legalább hasonló lesz az érdeklődési kör, biztos könnyebben alakulnak majd a kapcsolatai is.

Én mindig periférián voltam az osztályokban, egészen egyetemig, ott viszont elég központi ember lettem, ezen én is meglepődtem. Nem rajongtam az osztályaimért, de odáig nem jutottam, hogy inkább nem is mennék közéjük. Szerintem ez azért elég végletes gondolat ahhoz, hogy komolyan vegyétek. Ha nem is engeditek magántanulónak, foglalkozni kell vele.

Én megpróbálnék előbb egy másik iskolát, és ezzel párhuzamosan pszichológust is, ahogy az első írja. Szerintem is jót tenne neki, ha kibeszélhetné magából, hogy mit utál a saját generációjában, és miért. A pszichológus a megfelelő kérdésekkel segíthet neki, hogy rájöjjön, hogy hogyan találjon barátokat. Nálunk is voltak az osztályban teljesen különböző személyiségtípusúak, de olyanok is, akik hasonlóak voltak, mint én, és velük jóban is lettünk.

Viszont végső esetben, ha nagyon sokáig mondja még, akkor lehet, hogy hagynám, hogy magántanuló legyen, ha egyébként jól tanul.

Én először elvinném másik iskolába, lehet, hogy tényleg csak nem passzol össze az osztályában lévő gyerekekkel.

Felnőttként is előfordul, hogy nem bírjuk a munkatársainkat és melóhelyet váltunk, egy gyerek is lehet ugyanígy.

Viszont ha a második helyen se tud egy csipetnyit se beilleszkedni, akkor vinném pszichológushoz.

Semmiképp nem engedném. Egyik volt osztálytársam hasonlóan visszahúzódó volt. A szülei hagyták ezt, nem is próbálták a közösség felé orientálódni. Az egyetemen is mindig egyedül volt, később a munkatársaival sem tudott kapcsolatokat kialakítani. Ma már nem élnek a szülei, egyedül él az állataival, utálja az embereket, kerüli még a szomszédokat is.

Inkább próbáld pszichológushoz vinni, vagy járjatok többet társaságba, emberek közé. Elhiszem, hogy az osztálytársai még kicsit éretlenek, tudom, hogy sok neveletlen tini van egy osztályban, de mindig fenntartással vagyok az olyan tökéletes gyerekekkel szemben, akik körül kizárólag csúnya, rossz, gonosz gyerek van. Azért ennyire ne degradáljuk már le a mai fiatalokat. Ha az iskola színvonaltalan, akkor vidd át egy másik iskolába, ahol valóban a tanulás az első.

Valamikor én is a tanulást tartottam a legfontosabbnak, de ma már, idős fejjel azt látom, hogy a kevésbé jó tanulók sokszor az életben sokkal jobban boldogulnak.

Én mindenképpen megengedném neki. Az iskolaváltást nem tartom jó ötletnek, hiszen a problémái megmaradnának, csak épp átvinné máshová. Egy vadidegen környezetbe méginkább nem tudna beilleszteni, arról nem is beszélve, hogy egy osztályközösségben gyakran utálattal fogadják az új tanulót.

Ha a lányodnak nincs depresszióra való hajlama, pszichológushoz sem vinném. Sajnos sok szakember annyira túlterhelt, hogy egy hónapban egyszer fogadják csak a gyereket. Azzal meg nem lesztek kisegítve.

Azok alapján, amiket leírtál, okos nagylányod van, nem hinném, hogy a tanulás, az érettségire készülés magántanulóként gondot jelentene neki.

Írtad, hogy már 9.-ben voltak gondok, akkor meg már épp ideje változtatni. Sajnálom, hogy lyen osztályközösségbe keveredett.

Hogy most gondjai vannak a beilleszkedéssel, az nem jelenti azt, hogy egész életében így marad. Velem is ugyanaz történt, mint a lányoddal, de az egyetemen már be tudtam illeszkedni. Azt meg tudom érteni, hogy a bulizós hülye osztálytársai közé nem akar beolvadni a lányod. Ez az ő dicséretére váljon. :-)