Miként veszitek rá a tanulni utáló kisgyereket a tanulásra?

lehet h nem volt érett még az iskolára ????

vedd ki az isiből és vissza az oviba....

Egyetértek az elsővel. A mai iskolákkal az a baj, hogy iszonyatosan mechanikusak, szinte ölik a kreativitást. Egy igazán okos, kreatív gyerek, akinek pörög az agya, szó szerint szenvedni tud - és ez nem butaságot jelent, sőt!

A tesztrendszer nem a gondolkodó lényeknek való, hanem a kis robotoknak. ("Ha felgyullad a piros lámpa, nyomd meg a zöld gombot" - és így tovább.)

Egyrészt lehet, el kellene gondolkodni azon, nincs-e a közeletekben egy másik, ilyen szempontból jobb iskola, ahol a tanárok a gyereket tanítják, nem pedig a tananyagot darálják le?

Emellett, ahogy az első írja: fel kell kelteni az érdeklődését! Nem TANULÁSról van szó, hanem a világ megismeréséről, ami annyira, de annyira érdekes! Beszélgessetek, lapozgassatok enciklopédiákat (vannak direkt kisgyerekeknek valók, képekkel), nézzetek ismeretterjesztő csatornákat.

Menjetek állatkertbe, múzeumba, csodák palotájába... Szívni fogja magába a tudást, és észre sem fogja venni, hogy tanul vele.

Amúgy Első: vicces, mert hasonlóan voltam én is, és végül én is jogász lettem. :) Most ügyvédjelölt vagyok.

Egyetértek az első és a harmadik hozzászólóval!

A másodikkal nagyon nem! Isten ments, hogy kivedd és visszavidd az óvodába! Sokkal több hátránya lenne, mint haszna! A gyereket nagyon megviselné, hogy kis időn belül újabb környezetbe, újabb gyerekek közé, új nevelők alá kerülne. (elköszönt az ovitól, majd beszokott az iskolába, ha most visszakerülne az oviba újra be kéne szoknia. Mire beilleszkedne, ismét az iskolába találná magát, ahol új tanárok, új gyerek ...) Teljesen szétzilálná a kis lelkét!!!

Ne stresszeljétek! Ne éreztessétek vele, hogy buta lenne! Ne erőltessétek túlságosan a tanulást! Csináljatok családi programokat, hogy kikapcsolódjon néha.

Meg kell vele értetni, az iskolában sok olyan dolgot tanulnak, ami őt nem fogja érdekelni, de attól, még meg kell jegyeznie. Ha valami nem megy, próbáljátok lefordítani neki a hétköznapok nyelvezetére. Pl.: matekot a mindennapi dolgokra. Számolja meg a tojásokat főzésnél, vagy az akármit, amivel épp foglalkoztok. Adja össze, vonja ki, nézze meg melyik kupacban van több, melyikbe kevesebb...

Olvassátok együtt vele a kedvenc meséjének dvd borítóját, tévéújságot, képregényt, interneten a gyerekoldalakat...

Ha ráébred, hogy érti, hogy önállóan is megérti, akkor előbb-utóbb élvezni fogja.

Én magam is nehezen magoltam be a száraz tananyagokat gyerekkoromban. Soha nem szerettem a kötelező dolgokat, mindig a saját fejem után mentem. Mégis, sikeres felnőtt lettem!

/Négy gyermekem van, és mi is szenvedünk a tanulással, a kötelező tananyagokkal... De mindent megteszünk, hogy élvezzék az életet a gyerekek! Bevallom, sokszor nekünk is nehezünkre esik megérteni a mai iskolai feladatokat :-) /

"Kisfiúnk általános iskolában elsős és totál apatikus, ha a tanulásról van szó..."

Összegezzük:

Tehát intelligens, érdekli a világ, jó feje van, nem rosszalkodik sokat, sok mindent tud amit a korabeliek nem.

A gyerek egy olyan érzelmi lény, "ami" úgy tanul leginkább, ha élvezi is ( ez sok százezer év alatt evolválódott így a fajunk esetében). Ha nem élvezi, akkor az totál érdektelen neki, és ott hagyja egy kis idő múlva. Ha nem ő maga sétál el, azaz a teste, akkor a figyelme fog elsétálni. Ez történik most vele.

Ennél fogva az iskolai órák számára rémálmok, egy kellemetlen környezet, amit rossz felidézni, pláne megélni.

Most jön az egyes számú szülői baklövés:

"mit csináltatok az iskolában?" "mi volt az órán?" "mit tanultatok?" "mi volt az iskolában?"

azaz amikor örül, hogy már az iskola kellemetlen környezetét elhagyta, és a békés otthoni- családi biztonságban- idillben (érzelmi biztonságban) van, akkor hirtelen visszarepíted őt fejben abba a kellemetlen környezetbe, és nem is csoda, hogy azt válaszolja: "semmi", "nem emlékszek", "nem tudom" stb stb. Nem akarja átélni újra azt a környezetet, ne is erőltesd. Soha!

Egy elsős gyereknek az iskola az élvezet, a játékos tanulás kell, hogy legyen. Ha ez nem valósul meg, akkor kínkeserves lesz az élete. Ez az iskola, vagy inkább tanár (aki vele foglalkozik) nem jó, legalábbis a fiadnak nem jó. Azt ajánlom, hogy vedd ki rögtön onnan, és írasd át egy másik iskolába. Ha ennek az az ára, hogy esetleg újra elsős lesz, akkor legyen ez, de ott nem tartanám többet.

Milyen jó észrevétel:

"Logopédiára jár kiscsoportos óvódás kora óta. Érdekes, ott figyelmesebb. :-o"

Persze, hogy nagyobb a figyelem, hiszen az oktatás is szórakoztatóbb, több élvezetet nyújt.

Ez is sokat mondó:

" Csak az órákon kívül aktív."

Az óra Unalmas, Érdektelen, Rossz, azaz a tanár nem megfelelő.

Ezer oka lehet ennek:

esetleg szakmailag/ habitusában nem a fiadhoz illő,

vagy nincs is elegendő tudása/ tapasztalata,

vagy sok a gyerek az osztályban,

vagy valami krízis miatt kevesebb idő marad a fiadra

stb stb stb

Ha nem veszitek ki, mert messze van a másik suli, vagy féltek a környezet változástól stb stb:

akkor irány a bolt, és venni ceruzát, papírt, zsírkrétát, festéket, temperát, kifestőket, színezőket, fejlesztő könyveket és élvezetté kell változtatni neki a betűket, a számokat, az olvasást, a számolást. Szóval élvezetesen kell korrepetálni (akár magántanárnál is, ha van pénz).

Menni vele sok sok változatos helyre, és az adott dolgokat amiket lát, azokat lefordítani neki:

zsiráf, és mutatni neki a betűit, vagy üveg, lebetűzni, vagy számokat mutatni, kérdezni, hogy hány tuja- fa- kocsi van a parkolóban, és leíratni vele. Néztek egy természetfilmet, és leírjátok az állatok nevét, először te írod le, utána majd ő, betűzi majd, vagy megszámoljátok az állatokat, vagy séta közben a madarakat stb stb ezeket úgy csináljátok, hogy ne hasonlítson az iskolára, azaz ne vigyétek bele azt az iskolai légkört. Ha nem élvezet, akkor a figyelme elfog szállni, akár otthon is.

(reménykedjetek, hogy másodikban, harmadikban, és még fentebb jobb lesz az oktatása a tanár(ok)nak)

Én iskolaváltáson gondolkodnék a helyedben. Egy normális tanítónéni mellett nem is lett volna szabad kialakulnia ilyen helyzetnek.

Az én lányom is most elsős. A tanító néni a legelső perctől azt hangoztatja, hogy isten ments, hogy a gyerek otthon még tanuljon. Csak játsszon minél többet. A leckét megírják napköziben, otthonra csak akkor marad, ha esetleg valamelyik gyereket hamarabb elviszik a napköziből.

Nap közben, ha nagyon fáradnak, akkor leviszi őket egy órára a játszótérre, és utána újult erővel tudnak figyelni a tananyagra.

(Ezzel együtt pl. a féléves olvasás felmérőn 90-100% között teljesítettek mindegyikük.)

Én is azt tudom javasolni, hogy sokat foglalkozzatok vele. Más szemszögből mutassátok be neki a suliban tanult dolgokat. A hétköznapi dolgokban a legjobb. Ha rájön, hogy nézd már a mindennapi életben is az van, ami a könyvben igazából és összekapcsolja a dolgokat már akkor könnyebb lesz.

A tojásszámolás, az enciklopédia, állatkert stb jó ötletek.

Én még a pszichológust is ajánlanám. Lehet kiderülne, hogy mi is veszi el igazán a figyelmét.

A mi sulinkban a tanár nénik olyat szoktak játszani, hogy hozott a postás egy-egy gyereknek levelet. Kicsi színes mini borítékban van egy-egy szót tartalmazó kártya. Aki kap levelet a postástól annak ki kell venni a küldeményt és elolvasni. Mondjuk utána nem tudom mi van. De azt hallottuk a szülőin, hogy a gyerekek meg is sértődnek azon ha nem kapnak levelet. Tehát úgy érzem élvezik. Játszanak, de mégis olvasnak. Gondolom ezt a játékot lehet továbbfejleszteni. Nagyobb boríték, benne mondat. Esetleg le is kell rajzolni. Valamint lehetne jutalmazási rendszer ha tudja. Mondjuk matrica. Azt szokták szeretni a gyerekek. Vagy színező, vagy valami vágyott dolog, persze idővel. Sok kis valamit kell összegyűjtenie, ha összegyűlt akkor lehet a régen vágyott dolog, ami egy nagyobb valami. Be lehet mondjuk váltani. Ott is lehet ilyen pontrendszer féle, hogy ha ezt az ajándékot szeretné akkor ennyi pontot vált be, ha annyit akkor még gyűjtenie kell és akkor azt. Így még matekozik is.

Meg játszátok el a matekot igazi almákkal, dolgokkal.

Valamint a társasjátéknál nincs jobb szerintem, valamint a boltba vásárláson sem. Engedd, hogy ő vegyen meg valamit. Te várd meg kint. Tanuljatok arról mi mennyibe kerül. Tapasztalja meg, hogy mennyi pénz kell, hogyha azt akarja megvenni és mennyi marad esetleg ha olcsóbbat vesz. Stb stb. Sok féle lehetőség van.

De ha írsz konkrétabb dolgokat, problémákat megpróbálok rá írni ötletek. Lehet nem jön be, de egy próbát megér. Illetve lehet itt is lesz jó ötlet.

A f...-on láttam ma egy tök jó képet. Kavicsok voltak befestve színesre és mint egy dominó bemintázva.

Nagyon jó ötlet. Közben festhet. Mikor kész, akkor lehet rá pöttyöket tenni. De ugye megvan a szabály melyikre mennyit lehet, illetve hogy milyen fajta dominók kell legyenek a végére. Aztán hagyjuk, hogy ő milyen sorrendben csinálja. Lehet először az egy pöttyöset csinálja, másodszor az 5-öt ábrázolót. A lényeg, hogy meglegyen a 10 pöttyig minden dominóból az egy. Előtte lerajzolhatjátok együtt, hogy milyeneknek kell lennie, mire végez. Fess vele te is együtt. Számoljatok közbe, és nevessetek.

De akár lehet ilyen csinálni a betűkkel is. Először nyomtatott betűkkel.

Aztán írott betűkkel, filccel ráírva. De lehetnek ezek papírból kirakott kis négyzetekre. Arra könnyebb írott betűt írni. Amikor tanulnak új betűt, akkor bővítitek a készletet. Mikor már van annyi betű, akkor játszatok belőle szókirakót. Aztán ki kell olvasni. Egyszer anya, egyszer a gyerek.

Még ennyi jutott eszembe.