Mit tegyek, ha ilyen a pedagógus a kislányommal?

A kislányom 10 éves, zárkózott természetű. 1. És 2. Osztályban délutáni oktatásra járattam, ahol a tanító nénivel tanultak. A tanítónő nyugdíj előtt áll, ez az utolsó osztálya, akiket még kivisz. 2 év után kivettem az oktatásról, mivel nem láttam értelmét az egésznek. Az oktatás mellett itthon rengeteget kellett gyakorolnunk, és ez kb ugyanannyi időbe telt, mint most, hogy itthon kezdtem tanítani és foglalkozni vele. Egyre rosszabb és rosszabb jegyeket kapott, holott sokszor egész délutánokat tanultunk, és mindig visszamondta az anyagot, még másnap reggel is. Amikor rossz jegyet kapott mindig visszakérdeztem az aznapi leckét, délután, amikor hazajött, mert biztos voltam benne, hogy tudja, - nem is tévedtem. Eleinte azt gondoltam, hogy ez valamiféle bosszúállás, amiért nem a délutáni tanórákon taníttatom, de már nem tudom, hogy mit higgyek. Nemrég, amikor a buszt vártuk, hogy korcsolyázni menjünk, a tanító nénivel elegyedtem beszélgetésbe. Megkérdezte, hogy hova megyünk, válaszoltam, hogy korcsolyázni. A tanítónő kikerekedett szemekkel nézett rám, hogy akkor mi lesz a tanulással? Mondtam, hogy a korcsolyapályán tanuljuk meg a verset, ahogy ezt már egy ideje tesszük, és a többit, majd miután hazaértünk. A tanítónő kérdése az volt, hogy: Biztos ön a gyerek tudásában? Háromszor kérdezte meg a kérdést, és én mindháromszor igennel válaszoltam. A tanítónő szó nélkül megfordult, majd elment. Van egy nagyobb lányom is, 16 éves, ugyanebbe az iskolába járt, más pedagógus tanította, ugyanezt tanultuk végig vele is, és ugyanezt mondta vissza ő is, jeles minősítésre. Nem vagyok pedagógus, de a két gyerekemet összehasonlítva nem tudom eldönteni, hogy a nagylányom tanítónője volt túl engedékeny, vagy a mostani túl szigorú. A tanulásba a nagylányom is besegít, és az ő véleménye is az én meglátásomat tükrözi, miszerint a kislányom tudja az anyagot. Ma a kislányom sírva jött haza az iskolából, rákérdeztem, hogy mi történt. Kiborult és zokogva mesélte el az iskolában történteket, miszerint a tanítónő az egész osztály előtt nyilvánosan alázta meg, azt mondta, hogy buta, hogy soha nem tanul semmit, trehány, és, hogy nem fogja továbbvinni a következő osztályba, ha nem tanul eléggé. Alig tudtam megvigasztalni. Én nem nézem jól a dolgokat? Tényleg, még ennél is többet kéne tanulni? Pedig sokszor sötétedés után is még tanulunk, természetesen szünetekkel és nem túlhajszoltan. Tisztában vagyok a képességeivel és csak annyit várok el tőle, amennyit tud nyújtani. Ilyen esetben, teljesen összezavarodik a gyerek. Nem csak a tanítónő illeti jelzőkkel, hanem ezután az osztálytársai is, és nem tudom, hogy azon kívül, hogy itthonról támogatom, még mit tehetnék. A pedagógussal való beszélgetések nem érnek semmit, úgy látom, hogy még ront a helyzeten. Beszéltem már az iskola igazgatójával is, azt mondta, hogy a tanítónő nyugdíj előtt áll, nem tehetnek semmit, amit én tehetek az az, hogy támogatom a gyermekemet, és nem veszem figyelembe a tanítónő megjegyzéseit. Felőlem ez nem gond, viszont a gyerekem személyisége még fejlődőben van, és bármit mondhatok neki, ha a tanítónő az iskolában megalázza, és rombolja mindezt. Így nem lesz önbizalma. A tanítónő jelzői, szavai akkor is hatással lesznek rá és súlyosak. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy buta, hiszen egyáltalán nem az. Nincs buta gyerek. Szülői értekezleten a tanítónő olyan megjegyzést is tett, hogy a gyerekek buták. Milyen az ilyen pedagógus? Mit tudok tenni a gyerekem érdekében? Kérlek, segítsetek!