Csak szerintem vannak túlhajszolva a gyerekek az iskolában?

A modern kutatások nagyon sok mindent megfejtettek már az emberi gondolkodásról és az életkori sajátosságokról. Az iskola rendszer azonban nem követi ezen kutatási eredményeket és ezt sajnálatosnak tartom.

Egy egyszerű példa, hogy senki nem tud 20 percnél hosszabb ideig figyelni (egy 6 éves persze még ennyit sem). A tudást tapasztalati alapon a legegyszerűbb és legbiztosabb megszerezni (pl. ha előbb építesz egy cseresznyemag kilövő dugattyút, utána már nem olyan nehéz megtanulni, mi is az a dugattyú és mire való, de mondhatnék vagyont terhelő zálogjogot is, mindegy. Ha láttad a való életben megvalósulni, akkor megjegyzed, ha könyvből olvasod, nagyon sok munka kell azonos eredményhez.) Hiába mondod el egy 20 hónapos babának, hogy a háromszög alakú forma a háromszög alakú helyre megy, mert ő tapasztalat alapján tanulja ezt meg, vagyis ki fogja próbálni. Jó lenne egy iskolai rendszer, ahol az ember sajátosságaira épülne az oktatás.

Arra a felvetésre válaszolva, hogy most tanultok a legtöbbet, igazán ez attól függ, hogy mit tekintesz tanulásnak. A tanulás folyamata is olyan, hogy gyűjtöd az információt, gyűjtöd, gyűjtöd, és egyszer majd összeérik és letisztul. Akkor most mikor tanultál? Amikor összeszedted az építőkockákat, amikor tervvé állt össze, vagy amikor megvalósult és a letisztult tudás alapján következtetéseket tudsz levonni? Sokaknál 25-30 éves korban van egy nagy letisztulási folyamat, amikor hirtelen rájönnek, hogy amit eddig tanultak, azt értik, érzik. Ez a rendszerezési folyamat magával hozza azt is, hogy a feles információkat az agy kivakarja a hosszú távú memóriából, mert nem kell.

Nem jó, hogy ennyit terveznek egyszerre betömni a gyerek fejébe, mert a gyerek ki fogja tenni a megtelt táblát, és ami benne volt, az is katyvasz lesz. Szerintem sokkal jobb lenne egyszerre kevesebb lexikális tudást tanulni, és biztosítani a lehetőséget, hogy a gyerek érdeklődése felébredjen. Akit érdekel ugyanis valami, az magától, szórakozásból tanulja azt. Ha valami nem érdekel, akkor kínszenvedés. Az, hogy érdekli-e a gyereket egy adott téma, az (saját vélemény persze) nagyban függ az oktatás módszerétől, az iskola légkörétől és a tanár személyiségétől, természetesen a gyermek habitusa mellett. Azt is látom, hogy emellett az órarend mellett rengetegen járnak még külön magántanárokhoz is. Szülőként is nehéz megküzdeni a kerettantervnek a gyermek felé állított követelményével, mert nem tudjuk, mit is mondjunk a gyereknek, hogy alul se motiváljuk, de meg se törjük.

Volt olyan napja a 6 éves lányomnak, hogy reggel 7:45-kor kezdett és délután 15:30-ig megállás nélkül órája/tanulása volt. Egyedül egy 45 perces ebédszünet szakította meg a folyamatot. Ha ezt hozza a mindennapos testnevelés, akkor én ebből szeretném kivenni a gyerekeim.

Persze ezzel egy diákot sem szeretnék arra rábeszélni, hogy ne tanuljon. Az a helyzet, hogy most ezzel kell megbirkózni, mert ez van. Ebből kell a legtöbbet kihozni. Szerintem érdemes kis energiát arra is fordítani, hogy megtaláljátok a saját érdeklődési körötöket, mert olyan munka felé kell majd tendálni, amit élvezettel tudsz csinálni majd 30-40 éven át.

Ott kezdődik a baj, hogy az alaptanterv szerint heti 35 (kilencedikben), aztán 36 órának kell lennie.

Aki ezt kitalálta, annak biztosan elgurult a gyógyszere.

Nagylányomnak az a "szerencséje", hogy tesiből fel van mentve :-)

Kisebbik lányom most hetedikes. A múlt tanévben kéthetente háromszor volt négy órájuk, kétszer hat, ötször pedig öt. Ez így teljesen normális volt. Idén - szintén két hétre vetítve - kétszer van hat, nyolcszor pedig öt. És persze jövő héttől nyelvvizsga-előkészítő, második félévtől meg indul a matek felvételi-előkészítő.

Mondjuk, ahogy én emlékszem, anno 26 éve minden nap hét órám volt a szakközépben, reggel 7,40-től 2,05-ig voltam minden nap a suliban.

A táskacipelésről. Hivatalosan a kisiskolások testsúlyának 10 %-a lehet a tanszer súlya. Múltkor megemeltem a harmadikos unokahúgom táskáját. Ha nem volt 6 kiló, akko egy se... Gimnazista lányomnak szerencséje van, mert bár ők is rohangálnak teremről teremre (esetenként a második emeletről az alagsorba, majd vissza), de legalább vannak szekrényeik, ahova a nem kellő cuccokat be tudják zárni.

Én jelenleg még sulis vagyok.

Arra emlékszem, hogy elsős koromban már HÁROMSZOR volt hat óránk! Plusz még 2 sportot is űztem, és még ott volt a tanulás is... Nálunk keddenként nincsen tesi óra, és 6 óránk van... Magyarul, minden egyes órára kell vinni kb. 2 egy -két kilós könyvet, aztán ha buszozok és állnom kell, természetesen leszakad a hátam 🙃