Anyukák: nektek is elegetek van néha az iskolából?

Most így év végére fáradtunk bele ebbe, a gyerek is, tanár néni is, de én is.

Most fejezi be a 3. osztályt, szeptemberben lesz 4.-es a fiam, és elég problémás, figyelemzavaros-hiperaktív gyerek.

Ebből következik, hogy rettentő szétszórt, hanyag, lusta, következetlen, és nincs benne semmi felelősségérzet. Ő ilyen, így kell elfogadni. (Konkrétan és szó szerint ennyit mond a pszichiáter is, a velünk történő foglalkozás is abban merül ki, hogy el tudjuk viselni(fogadni) a sajátságait.

Az iskolával a következők miatt lett tele a topánkám:

Folyton rajtam kérik számon, ha nincsenek kész a leckék, nincs bepakolva, és nincs meg a felszerelés.

Nekem gyerekkoromban semmilyen segítségem nem volt, anyám tojt rám. Egyedül tanultam, egyedül pakoltam be, én toltam az orra alá az ellenőrzőt, stb. Végül is én jártam iskolába.

A saját gyerekemmel természetesen sokat foglalkozom, ennek része, hogy "piszkálom" az iskolai feladatokkal, bepakolással, leckét rendszeresen megkérdezem, stb.

Ember vagyok én is, így időnként pl. elfelejtem megkérdezni, kapott-e aznap feketét/pirosat/érdemjegyet/beírást, és hát nincs aláírva azonnal.

Másrészt amelyik napokon dolgozom, fél kilencre (este) érek haza, a gyerekeket elterelem feküdni, jó esetben kilencre sikerül, de még fél tízkor mászkálnak, pisilni kell, inni kell, stb. Nem akarom tovább húzni a lefekvést azzal, hogy átnézem a táskát. Ha nincs kész a lecke, amúgy se lehet már leültetni és még egy órát nyúzni. (Nagyon nemszeretem leckéknél simán van egy óra, mert minden mást csinál, csak nem figyel.)

Most a fiam jár iskolába, neki kell elvégeznie a saját feladatait.

Ebbe beletartozik szerintem, hogy nem én pakolok be helyette. Ha egy-egy alkalommal pótlok valamit, akkor hamar az lesz a vége, hogy közli, hogy bepakolt (tojt rá), én meg megcsinálhatom helyette. Őt meg nem is érdekli, mert majd az anyja... Ezt elsőben eljátszottuk. Nem hülye a gyerek. :)

Így viszont gyűlnek a feketék.

Amiben tudok, és van értelme, tényleg segítek. Pl. kerestem megfelelő (korának és érdeklődésének) könyvet, amiből nyáron olvasónaplót készít, vettem hozzá extra dizájnos füzetet, hogy szívesen vegye elő, stb.

De nem fogom helyette megírni, beragasztgatni a képeket, rajzolni, meg ilyenek. Ez az ő dolga, neki kell az érdemjegyért megdolgozni.

Ami úgy fog kinézni, hogy összecsapja, elkapkodja. Előre tudom, hogy engem vesz elő a tanárnő, mert "többet kéne figyelni rá".

Szóval most gyakorlatilag másodszor járom ki az általános iskolát, épp csak nem kell beülnöm a tanórákra. Belefáradtam.

Komolyan mondom, vizsgák előtt nem ültem annyit egy-egy könyv mellett, mint most a gyerekkel. Ráadásul úgy érzem, hogy ez a mindennapi tortúra a tanulással a kettőnk kapcsolatán is sokat ront.

Muszáj nekem ezt csinálni?

Tényleg trehány anya vagyok, ha úgy gondolom, hogy lassan tíz évesen a gyerek felelőssége, hogy kész-e a lecke, be lett-e pakolva, és hány ceruzát hagyott el a héten?