Iskola váltás esetén hogyan és mikor mondjam el a tanároknak, hogy a fiamat elviszem másik suliba?

mi anno második után váltottunk sulit, igaz, nyáron, mert elköltöztünk. Igazgatóval beszéltük meg a dolgot, de szóltunk az osztályfőnöknek is (nagyon rendes tanítónő volt). Az új suliban viszont olyan ofőt kaptam, aki az első perctől kezdve utált, szülőin egyedül ő panaszkodott rám, hogy lusta, neveletlen miegyéb vagyok (4,5-4,7 volt az átlagom szinte egész általánosban), de imádtam a sulit, és nem akartam váltani. Aztán ötödiktől egy nagyon szuper ofőt kaptunk, és megoldódott minden gond.

Szóval a lényeg: ha jó fej az ofő, akkor nyugodtam szóljatok neki is, hogy mi a szitu. Akár előre is, akár bizalmasan is. Ha nem, akkor elég csak az igazgatóval beszélni.

Kedves anyuka, nem gondoltál arra, hogy miután kiderült, hogy ennyire problémás magatartású a gyereked, akkor odamenj a tanárhoz és megkérdezd tőle, hogy te miben tudnál segíteni abban, hogy a gyerek magatartása megváltozzon?

Azt hiszed, hogy a másik iskolában nem lesz gond a gyerekeddel?

A tanár jót akar, azt akarja, hogy a gyerek tudjon, rendesen viselkedjen, stb. Ez miért rossz a szülőnek? Nem a tanár ellen kell nevelni a gyereket, hanem vele együtt segíteni neki abban, hogy rendes,jó tanuló váljék a gyerekéből. Minden ilyen szülőnek javasolnám, hogy töltsön el egy iskolában nevelőként legalább egy hetet 30 ilyen gyerekkel, amilyenek az ő gyerekei. Akkor megtapasztalná,hogy milyen a tanári pálya és akkor talán meg is értené a tanárokat.

Kedves 16-os! Te el is olvastad amit leírtál? Ez nem egy hasznos tanács, nem válasz a kérdésre, hanem a kérdező rendre utasítása. Sehol nem írta az anyuka, hogy problémás lenne a gyermeke magatartása...te honnan szedted? Ha te a kérdező írásaiból azt vetted le, hogy a gyermekét a tanárok ellen neveli vélhetően azon üldözési mániás tanárok közé tartozol akik miatt az ember - már aki foglalkozik a saját gyermeke lelki világával is - pánikolva viszi másik suliba a gyermekét. Sok tanár - tisztelet a kivételnek - azt várja, hogy minden diák "egyendiák" legyen, lehetőleg ne legyen vele semmilyen gond, tanuljon, csöndben legyen, és ne kelljen vele foglalkoznia a tanárnak.... Az ilyen ember nem nevelőnek - aki elvileg neveli gyermekeinket a suliban - kellene menjen, hanem idomárnak, állatok mellé. Azokkal nem kötelező beszélgetni, és nem gondolkoznak annyit mint a gyerekek.

Mellesleg minden tanárnak évenként pszichológiai vizsgára kellene menni, mert a tanárok 50-70%-a nem alkalmas a pályára, idegbeteg, és nem tud bánni a gyerekkel. 45 max 50 évesen simán nyugdíjba kellene küldeni őket. Akkor talán rendeződne a helyzet valamennyire.

A kérdezőnek: Remélem gyorsan iskolát váltotok, az ilyen tanároktól mentsen meg az Isten.

Tökéletesen egyetértek a 17. hozzászólóval. Sajnos az általam ismert tanítók zöme nagyon rosszul áll hozzá a gyerekekhez, és nem tudom másra fogni ezt, mint hogy belefáradtak a tanításba. Ami nyilván érthető, csak éppen a rossz hozzáállásukkal gyerekek életét keserítik meg.

A 16. hozzászólónak akkor lenne igaza, ha minden tanító/tanár értékelné a szülők kooperativitását, és legalább minimális pszichológiai érzékkel bírna. De sajnos a helyzet nem ez. A mi tanítóink például igyekeznek hermetikusan elszeparálni magukat a szülőktől, napi szintű kapcsolat kizárva, mert nem lehet felmenni a suliba, a fogadóórára is hónapokat kell várni, majd ha végül véletlenül sikerül „elkapni” őket, akkor dől belőlük a keserűség, és kedvenc frázisaik az „ilyen rossz gyerekkel még nem találkoztam” és az „én már tehetetlen vagyok”. Amikor viszont kérem, hogy üljünk le beszélni, elutasítanak. Ez szerinted mi, ha nem korlátoltság? Persze aztán kiderül, hogy minden gyerek „a legrosszabb” a világon, pláne azok, akiknek netán van saját véleményük, érdeklődésük.

Én nyitottan, kooperatívan, pozitívan álltam az iskola elé szeptemberben, de sikerült belőlem egy folyton görcsölő, aggódó szülőt csinálniuk… szerencsére a gyerekek rugalmasabbak, de nem hiszem, hogy ez lenne a normális.

Én csak azért nem vittem el a gyerem máshová, mert az ismerősem háromnegyede ugyanezeket tapasztalja, így nem találtam még „menekülési útvonalat”.

Mindemellett igen, tudom és megértem, hogy nagyon rossz a pedagógusok helyzete, és támogatok bármit, amivel segíthetünk rajta, azonban ez egy olyan hivatás, amelyben nem lehet erre hivatkozni. Mi lenne, ha egy orvos félvállról műtene, „kicsit hanyagul” varrná össze a sebet, mert neki szar?