Mennyi és milyen különórákra járatjátok a gyerekeiteket?

A lányom alsós korában mindenre járt, ami belefért az idejébe. (ugrókötelezett versenyszerűen, táncolt, hegedült, énekkaros volt, közlekedési szakkör, szolfézs...), de mindent ő akart csinálni. Mondtam, hogy amíg nem megy tanulás rovására, addig csinálhatja. 8 évig kitűnő volt, élvezte, hogy sokmindent kipróbált, nem volt vele gondja. Most 11.-es egy erős gimiben, örül, ha néha eljut edzeni.

A fiam 7.-es, ő heti 2x megy fociedzésre. Másra nem akar, jobban szeret itthon lenni délutánonként.

23 vagyok, akinek a fiát ismeretlenül, de annál nagyobb “élettapasztalattal” :D lekoravénezte itt egyik utánam következő.

…durva azért, hogy ha tizenévesen nem a “jóvanazúgy” suli és az otthoni kütyüzésen túl is csinál valaki valamit, azt már bántó kritikával kell illetni.

Tanult ember ilyet nem csinál, de valószínűleg nem egy körben mozgunk és a gyerekeink sem.

Én magam is 40+-osan tanulok, dolgozom, a gyerek apjával mindketten képzett, tanult, többdiplomás, fejenként legalább 2 nyelvet tárgyalási szinten beszélő emberek vagyunk- nekünk NORMÁLIS az, hogy az életünk része a sport (nekem a versenysport nem, az apjának 30 felettig tényleg az élete része volt és kapaszkodj meg kedves koravénező: nem buta sportoló, mellette képes volt ő is mérnök lenni- másoddpilomáját a BME-n szerezte, az elsőt a hazájában egy párezer kilométerrel odébb…)

Nem kell fekete-fehérben látni a világot: ez csak tanulatlan körökben divatos.

Vannak olyan típusú családok, gyerekek (akik nyilván alapszemélyiségük mellett a szüleik példamutatása által is tanulnak, tapasztalnak, motiválódnak), akik aktívabbak, tevékenyebbek, törekvőbbek, mások kevésbé.

Nincs ezzel semmi baj.

A baj azzal van, amikor megy a gondolkodás nélküli, rosszindulatú ítélkezés meg koravénezés… pedig nem is ismerjük egymást.

A kérdező feltett egy kérdést, mindenki normálisan válaszolt rá: a gyerekeink és mi magunk is különbözőek vagyunk: más habitusú, más élethelyzetű, más társadalmi státuszú, más igényszintű emberek… nyilván a gyerekeinket sem lehet egy kaptafára venni, de sértegetni sem kellene.

Lehetsz te is kedves koravénező, rosszindulatú válaszoló ugyanúgy büszke a nem annyira aktív vagy nem zenélő vagy nem versenysportoló gyerekedre, mint én az enyémre, hiszen ő is valamiben biztosan jó- nekem ez nem fáj, sőt… én sem antiszocizom le a te gyereked meg nem minősítelek, ha megelégszel azzal, ami van… te életed, te döntésed.

Kérdező: azért ne keseredj el, ha a te gyerekedet is több dolog érdekli és bátran próbáljátok meg a hatos felvételit, ha valóban van benne lendület, kedv és a tanáraival együtt családilag is úgy látjátok, hogy odavaló (érdemes megkérdezni a vele foglalkozó pedagógusokat, tudnak jókat mondani!)

Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen annyira tevékeny, aktív élete, jó körülményei és okos, kitartó gyereke, mint akire én büszke lehetek. Ha szakkörökkel, azzal, na nem, akkor meg más módon :D

Heti angolra nem adnám be, hacsak nem leckét kell írnia azon. Az felzárkóztatásra jó, ha az iskolában le van maradva. Nyelvet nyáron, intenzív tanfolyamon érdemes tanulni. Anno három év angolórás bohóckodás után egy kiscsoportos nyári tanfolyam hozott fel két hónap alatt gyenge alapról közép nyelvvizsgáig.

Heti egy alkalom előrelépésre nem jó, akkor legalább heti három kell úgy, hogy a gyerek a többi napon önszorgalomból elővegye.

Amúgy én gyerekként zeneiskoláztam, bár akkor még nem volt ennyi töltelékóra, és imádtam. Szerintem jó ha a gyereknek van ilyen jellegű elfoglaltsága, ettől csak épül.

32-essel sok mindenben egyetértek, de a stílus... vannak még rajtad kívül is értelmes emberek, vannak értelmes és még sokkal tehetségesebb vagy megszállottabb gyerekek:-) Nem kellenek ezek a "nem egy ligában játszunk" megszólalások (már több helyen olvastam itt, szerintem tőled). A gyakori nem a professzorok Batthyány köre, csak egy trollokkal megtűzdelt asszonysutyorgó. Nem itt kell önigazolást keresni, mert megmosolyogtató. Szerintem.

Én nem tudom, hogy pontokban és diplomákban kell-e mérni az életet. Ha valaki egy adott szakmát szeretne és elvégez hozzá egy sulit az jó, de önmagában egy papír nem jelent túl sokat.

Láttam már számtalan szakmai életútját, nekem az a benyomásom, hogy az életben és szakmában való beválást olyan összetett tényezők befolyásolják, amik közt a pont sehol nincs.

A különórákat másképp kell szerintem alsós és felsős korban tekinteni, az hogy egy 13-14 éves beül egy szakkörre, mert tetszik neki, az egész más, mint amikor egy kicsinek a szülő telezsúfolja a napjait.

Szerintem van egy pont ahol ez kontraproduktív, például az alábbiakban:

- a gyerek megszokja a külső kontrollossagot. Mások szabják meg a célját, az útját, tempóját. Mások értékelik, például jegyekkel, és ezeket teljesítménynutatónak használja a szülő is

- megszokja hogy Mások struktúráják az idejét

- nem tanulja meg a házimunkát és egy normális otthoni életritmust, sütést-főzést, mosás betevését stb

- nem marad szabad ideje, amit kreativitással kitölthetne, nincsen tér spontán szociális interakcióknak, pl átjön a másik kislány és egész du játszanak stb

- mindenki beleőrül a családban a túlfeszített tempóba, a szülő azzal tölti a délutánt, hogy különórákra hurcolja a gyereket.

Nyilván mindenki maga látja, hogy ő mit bír, a gyerek mit bír, én nem akartam senkit kritizálni, de nem is tudom kívánatos outcome-nak tekinteni a maximális felvételi pontszámot, mert nem lesz tőle semmi jobb.

Az előzőelőtti hozzászóló "tanultsággal" való hozzászólására meg nehéz mit mondani, tanult emberek nem szoktak a magasabbrendű mivoltukkal felvágni.

heti 1 ritmikus sportgimnasztika, októbertől indul a jégkorcsolya, ez is heti egyszer.

Én azt látom az enyémen, hogy annyira túl vannak terhelve, hogy mire hazaér, és végez azzal a feladattal amire a napköziben nem maradt idő, már kb csak tv-t néz vagy olvas.

Szerettem volna, ha jár valamilyen zenei és valamilyen tudományos különórára is, de fontosabb, hogy ne útálja meg az egészet, így egyenlőre ez is bőven elég. Legyen inkább gyerek, játsszon. Ha az alap tanulásával nem jut be jó gimibe, akkor az nem is neki való szerintem.

Okos kislány, egy négyese volt tavaly év végén.

Itt nem azzal van a baj, hogy sok a különóra. Az én fiam hetedikes, minden nap jár edzésre, emellett minden hétvégén versenye van. Nem bánom, még úgy sem, hogy talán a tanulás rovására megy (4-es tanuló, szóval semmi gond, de ha kicsit odatenné magát, lehetne jobb is), mert ő választotta ezt az életformát, szereti, és annál is kevesebb ideje van a hülyeségre. Mert ne áltassuk magunkat, kamaszkorban iszonyú nagy a kísértés a káros hülyeségekre, minél kevésbé ér rá, annál jobb.

De ez, hogy már ötödikben arra gyúrunk, hogy 6 osztályos gimi meg külföldi egyetem, nagyon gáz. Egy okos, motivált gyereket felvesznek anélkül is a 6 osztályos gimibe, hogy évekkel előtte direkt erre gyúrt volna, az meg, hogy 10-11 éves korában eldöntöd, hogy márpedig a gyerek külföldi egyetemre fog menni, egyszerűen nevetséges. És ha nem akar, mert ő inkább asztalos lesz? Akkor mi lesz?

Az sem érdekel senkit, hogy Pisikét hány ponttal vették fel egyetemre. Ott van, bekerült, kész. Ez az egész csak arra jó, hogy a nyálatokat verjétek rá, pedig rajtatok kívül senkit nem érdekel, sőt, ha sokat emlegetitek, még ki is röhögnek titeket a hátatok mögött.

Semmilyenre.

Elég itthon a lecke és a tanulás, minden nap fél 3, mire hazaér.

Érdekelne, hogy mire jó ez a sok különóra, pár gyerek jár nálunk is. Van, amelyiknek napi plusz 3 különórája is van és este 8-ra ér haza. Mesélte a gyerekem, hogy ez a kis osztálytársa az összeset utálja, mégis járnia kell.

Én csak sajnálni tudom szegényt.

Tavaly én is vittem heti2x, de azon kívül, hogy rohanás volt az egész délutánunk este 7ig, nem sok értelme volt. Örülünk, hogy most szabadok az esték,néha a délután is, ha nincs sok lecke. Ez talán 2 délután fordul elő.