Miben más az általános iskola ma, mint a mi időnkben?

3 sulit jártunk meg, 3 nagyon más tanárnő volt, illetve egyben dolgozom, ott is minden tanár más(mindenki órájára rálátok alsóban), na meg gyerekem barátainak tanárairól is van infóm.

A nagyon modern semmit sem tanulós, semmire jó jegyet adós, irtó kedves, osztály által elnyomott tanárnőtől a vasszigort tartó kiabálós számonkérős tanárnőig minden van terítéken, szerintem régen is így volt.

Nekem a hagyományos tanítás szimpi, egyik suliban egyik tanárnál sem működik a modern tanítás, mert elnyomják a tanárt a gyerekek, a jobb képességűek lubickolnak a figyelemben, maguktól szívják fel a dolgokat, a rosszabb képességűek olyan szinten segítve vannak(minimalizált elvárásokkal), hogy esélyük nincs fejlődni és nincs ismétlés, sokszor leíratás, memorizálás, hogy megtanulják, és az osztályokban sok a szekálás. Szerintem kell a tekintélyelvűség az osztályokba, hogy a rosszabb magaviseletűek meghúzzák magukat, ne bántsák a többit, mert az nem motiválja őket, hogy fentebb kerülnek az erdei jutalmazós táblán vagy nem kapnak mosolygós arcot meg matricát, és elmondod hogy Danika nem érdemli meg, hogy megüsd, meg lehülyézd, mert mindenki hibázik és mindenkit elfogadunk, mert szerintük megérdemli..

Próbáljatok ki több sulit, de inkább különórákat, hogy lásd, mi jön be a gyerekednek. Az enyém imádja hallani, hogy a verekedős gyerekek rosszak, amikor rosszat mondanak megmondja nekik a tanár, hogy az butaság, és mivel nem akar közéjük tartozni, ezért remekül érzi magát és szereti a tanárnőjét, mert hasonlóan látják a dolgokat/helyzeteket. Amikor nem ehhez a tanárhoz járt, akkor az enyém ki volt utálva, mert nem elég elnéző mások viselkedésével(megütnek, gúnyolnak mást vagy őt), mert verseng, és mert büszke arra, hogy többet tud, jobban halad, gyorsabban felfogja, és mikor segítőkész volt, szorgalmas vagy udvarias és jobb eredményei voltak, akkor elvárta volna, hogy észrevegyék és megdicsérjék és nem tartotta fairnek, hogy az is mosolygóst kap, aki nem tudta a megoldást, feladatot, mert "próbálkozott" és mert "magához mérten" értékelték. Ismerni kell a gyereket és sok különböző tanárral/edzővel kell látni, mert mindenki mást értékel, a gyerek meg akkor fejlődik a legjobban, ha olyannal van, aki értékeli őt, "egy követ fújnak".

Ja és én azt látom, hogy az átlag suliban irgalmatlanul leesett a színvonala a gyerekek tudásának, tudni már nem érték, nem tanulnak füzetet vezetni, nem ismételnek, nem gyakorolnak, nem memorizálnak, és keveset tudnak. 2 suli van, ahol van kötelező olvasmány év közben is, olvasó naplót töltenek és felírják a dátumot. Szerintem ez a fajta új "játszva-tanítási" módszer csak a okos gyerekeknek jó, sokkal jobban szétválik az osztály, 2-3 okosra, meg a többire.. Ez a gyerekem mindegyik osztályában így volt, a többiek egyszerűen nem tanulnak olyan könnyen és kilökik a lábuk alól a sámlit, amit ismétléssel, gyakorlással szépen rendszerezett könyvekkel fel tudnának szedni. Nem tanulják meg attól, hogy látják a virágon a dolgokat séta közben, mi a porzó-bibe, a nagyrésze nem is figyel, nem jó a szómemóriája, másra néz, mint amit mutatnak, nem hallja rendesen, a rosszul tanuló gyerek tapasztalati úton nem tud tanulni. A többi meg bárhogy tud. Szerencsére ez minket nem érint, de a többi gyereken naponta látom és rohadtul sajnálom őket, labdadobálgatással nem rögzülnek a műveletek, mikor elemi megértési gondjaik vannak, amit magyarázással, ismétléssel, gyakorlással, kimodva, átlaluk másnak elmagyarázva kellene rögzíteni. Az okost meg untatja, hogy dobálják a 30 gyerek közt a labdát, és csak egyszer jöhet, addig csendben hallgatja a többit. Marhaság az egész.

#1 vagyok.

Nekünk is a fiatal tanító nénivel gyűlt meg a bajunk. Gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy néhány anyukával összebarizott, együtt jártak jógázni meg mit tudom én, az ő gyerekeik voltak tolva, a többiek meg a futottak még kategóriába épphogy bekerültek. Tanítani nem tudott, fegyelmet tartani sem igazán. Szerencsére első év végén elment szülni.

Az új osztályfőnök egy sokkal profibb, ötven év körüli tanító néni lett, akinek megvolt az a képessége, hogy úgy tartott vasszigort, hogy közben minden gyerek imádta. Ő is vitt be az órába játékosságot, igenis tanított szorzótáblát labdadobálgatással, mégis minden gyerek megtanult mindent. Egyáltalán nem tűrt semmiféle lazulást, a szünetben viszont nyugodtan hozzá lehetett bújni, a lányom rendszeresen rajzolt meg gyöngyöt fűzött neki otthon, annyira szerette. A fiatalnak eszébe se jutott volna rajzolni.

A felső tagozat viszont botrányosan színvonaltalan, már hetedikbe mennek, de még mindig abból élnek, amit alsóban tanultak.

"Igen, tegezik a tanitó nénit, mert 6 évesen nem tudnak még magázódni"

Azt azért elárulom, hogy sokkal fiatalabban is tudnak, ha a szülő megtanítja nekik. És bizony nem minden oviban meg alsóban szokás tegeződni. Sok helyen ma is normális módon magázódás van, ahogy régen kb. mindenhol.

Mint fiatalon pályaelhagyó tanárnő, azt vallom, nem korfüggő az, hogy ki milyen tanár, bár biztos nyom a latban a kor és tapasztalat. Sok mindenről másképp gondolkodok, mióta gyerekem van, de visszamenni tanítani már nem szeretnék. Sajnos nincsenek jó emlékeim. Fiatal korom és tapasztalatlanságom miatt sajnos nem vett komolyan néhány felsőtagozatos gyerek, sok problémám volt. Ráadásul nem tudtam azonosulni velük, nem értettem meg őket.

Tény, hogy a mostani gyerekek már teljesen másképp viselkednek, mint régen. Valószínűleg régen nem lettek volna hasonló problémáim azért. Mindenesetre az én lányomnak fiatal tanító nénijei vannak, és ők valahogy jól csinálják. Nagyon szeretjük őket.

"Azt azért elárulom, hogy sokkal fiatalabban is tudnak, ha a szülő megtanítja nekik. És bizony nem minden oviban meg alsóban szokás tegeződni. Sok helyen ma is normális módon magázódás van, ahogy régen kb. mindenhol."

A gyerek a beszélő környezetben tanul meg beszélni. Egy 6 éves akkor tanul meg magázódni, ha hallja maga körül. Én, mint szülő nem tudom neki megtanítani, csak akkor, ha rendszeresen hallja, ahogy magázom magam körül az embereket. Ez pedig iszonyú ritkán fordul elő.

Pesten nőttem fel, a 80-as években jártam oviba, és mi már akkor tegeztük az óvó nénit. A suliban tanultuk meg a magázást. Amikor az én gyerekem elkezdtett oviba járni, mondtam neki, hogy Csókolommal köszönjön, erre az óvó néni kijavított, hogy inkább mondja azt, hogy Szia. Ezzel most mégis mit csináljak? Ha ott ez a szokás, akkor ez van, kész.

Attól függ, milyen tanítónőt fogsz ki.

A tankönyvek szerintem cukik, tele vannak játékos feladatokkal, a mi időnkben szerintem nem ilyen volt. Van nálunk is digitális tábla, meg sokkal jobb felszereltség, mint annak idején.

Szerintem elnézőbbek a tanárok, amiket mesélnek a gyerekek, hogy mi megy a suliba, a hajam égnek áll. Mi pisszenni sem mertünk.

"Kaptunk egy vaskalapos Gizi nénit"

Ez emberfüggő volt régen is meg ma is.