Hogyan kell alsóssal tanulni ha egy órát nyavajog egy 2 perces feladaton, leesik a ceruza, forog a széken, siránkozik, bámul és csak ül?

Ismerős. Dióhéjban nálunk az lett belőle, hogy a gyerek ismétli az elsőt. Mert ugyanazokat a cirkuszokat verte le a suliban, mint otthon. Nagyjából összeraktuk a képet, hogy önbizalomhiány áll a háttérben. A gyerek sokkal többet tud, mint amit ő gondol magáról. A kudarctűrése gyakorlatilag 0. Épp ezért bele se kezd olyanba, aminél nem 100%-ig biztos, hogy első próbálkozásra tökéletesen meg tudja csinálni. Ha valami nem sikerül elsőre, azonnal feladja, hogy ez neki nem megy. A nyáron kapott fejlesztést, meg év közben is jártunk foglalkozásokra. Majd kiderül. Nálunk csak 12-én kezdődik a suli, és pont ezen a napon kell vinnem fejlődésdiagnosztikára a gyereket. Kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény.

Azt a minimális leckét, amit kapott a gyerek, úgy csináltuk, hogy ha jó napja volt a suliban, még azzal a lendülettel rögtön megcsináltattam. Ha nehéz napja volt, akkor óránként szóltam, hogy a lecke még hátravan. Este 7-8ra meglettünk az 1 db feladattal. 🙈

Az enyémek is ilyenek, és mindkettő ADD-s. Én is minden nap a hajamat téptem. Sok-sok türelem kéne, nekem sem volt. Többször kell szünetet tartani, kis lépésekben kell haladni. Sajnos a lányomnak iszonyat mennyiségű matekleckét adtak mindig, órákig írtuk. Volt, hogy én diktáltam le a megoldást, és még úgy is nagyon hosszú ideig tartott.

Túl kell élni. Én néha iszom egy felest közben. Attól nekem vidámabb a kedvem.

#12 Ennél picit összetettebb a dolog. Gondolhatod, hogy nem egy légbőlkapott ötlet volt az évismétlés, hanem több konzultáció eredménye.

Nem tudom, máshol hogy van, a mi iskolánkban az a legfontosabb az első osztályban, hogy a gyerek SZERESSEN suliba járni. Minden más csak ez után következik. Én ezzel az alapelvvel tudok azonosulni, jól tudok együtt dolgozni a tanító nénivel és az igazgatóval is. Persze, a kötelességtudatot IS kell fejleszteni, de nem ez az elsődleges. A legfontosabb, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog, a világ dolgaira nyitott fiatalembert tudjak az útjára engedni. A tanulásnak örömforrásnak és nem stresszforrásnak kellene lennie. Ha ehhez még érni kell egy évet, akkor érni kell egy évet. Nem sietünk sehova.

Elméletileg a feladattudatnak már iskolás korra ki kellett volna alakulnia. Ehhez képest sok felnőttben sincs, akkor ők még mindig nem kezdték volna el az első osztályt. Vannak ilyen gyerekek, alakul folyamatosan.

A lányom is ilyen volt. A kedves tanító

néni szerint a fogyatékosok iskolájában lett volna a helye. Ehhez képest most gimnáziumba jár.

Pont ugynilyen a fiam. Figyelemzavaros, ADHD-s.

Minden egyes 2perces házi feladatot órás veszekedés, hiszti, sírás előzött meg... És még mindig, pedig már 6.-os. Órákat veszekszünk, hogy hajlandó legyen 1x elolvasni az 1 oldalniy tanulnivalót, vagy megcsinálni a 2 matekpéldát.

Most még mindig napközis, pont ezért, hogy legalább az írásbelivel ne itthon küzdjünk. Ha kész a lecke, akkor jöhet haza tanulószobáról.

De amúgy katasztrófa az örökös vita. Pedig ezzel a napi max 15 perc tanulással lazán kitűnő.