Melyik a meghatározóbb a gyerek életében? A 8 általános vagy a gimnázium? Miért?

8 általános. Nagyon sok skill-t főleg alsóban fejlesztenek, ami később nehezen pótolható.

Én pl. egyetemen pár építész hallgató helyett csináltam műábát, mert a vetületet nem tudták térbe elképzelni. A térlátás pl. tipikusan kisiskolás korban alakul ki, és fejlesztésre szorul. Ha rossz vagy hanyag a rajztanár azt később már kínszenvedés pótolni. Az alapokat általános iskolában tanulod meg.

8 általános.

Nagyobb időszakot fed le a gyerek életében, több változáson esik át ezalatt a gyerek, tehát sokkal meghatározóbb.

Mindkettő fontos, nem véletlenül találták ki.

Az általános az alaptudást, képességeket hivatott biztosítani. A középiskola pedig már kicsit inkább a gondolkodásra, összefüggések átlátására, a felnőttkori szocializációra és a munkára készít fel - mármint ez volna kb. a célja. Azt most nem boncolgatnám, hogy mennyire is valósul meg.

Igazából a 8 osztály egy alap, talán a gimi azért meghatározóbb, hiszen ott kezdesz el azon gondolkodni, hogy mivel is szeretél foglalkozni, hova mennél tovább.

Szóval, nekem talán a gimi és az egyetem. Ha az iskolás éveimről beszélnek, mindig ezek jutnak eszembe.

Se az alsó se a felső nem tartogatott értékes mérföldköveket amire azt mondanám, hogy ez meghatározó része volt az életemnek.

Az alsót itthon csináltam. Pár emlékfoszlány van már csak belőle. Természetesen tudok íni, olvasni, számolni, de például a környezetismeretre egyáltalán nem emlékszem, hogy miket tanultunk, technikából arra emlkszem, hogy sosem voltam olyan ügyes mint a többiek, ahogy rajzból sem, tesin gyakran kidobósoztunk csak ennyire emlékszem, énekből csak a népdalok maradtak meg. A nagyobb számokkal való szorzást és osztást elvégezném fejben vagy papíron, de minek tenném, ha már a mobilon megtehetem?

Szóval jó volt alapnak, de nem érzem ettől gazdagabbnak az életemet. Nem szenvedtem egyáltalán, sőt, szerettem az alsót, de már kevés dologra emlékszem, ha megkérdeznék kikkel jártam egy osztályba csak pár gyeeket tudnék mondani.

A felsőt külföldön csináltam. Mivel az idegennyelv is új volt ezért csak átvészeltem a 4 évet a tanumányaimat illetően. Megtanultam a dolgokat, de ha arról 4 évről beszélek, inkább azt tudnám elmondani, hogy mi a különbség az adott ország és az itthoni ország oktatási rendszere között. Nem érzem úgy, hogy a tanulmányaim során gazdagodtam volna hasznos tudással vagy hogy megéltem volna azokat a bizonyos mérföldköveket.

Ráadásul ott is megvan az, hogy a gyerekekre alig emlékszem.

Viszont a gimi más volt.

Alapból a 8.-ban hiába felvételizel egy gimibe, az még nem ad se életcélt, se irányt az életedben. Csak azt, hogy hol fogsz még 4-5 évet lehúzni.

9.-ben és 10.-ben megismertük a tárgyakat behatóbban, 11.-ben pedig már tudtuk, melyik tárgyakkal szeretnénk majd komolyabban foglalkozni, faktra jártunk.

12.-ben pedig jött a jelentkezés az egyetemre, az érettségi, a diákévek magunk mögött hagyása, tehát ez így meghatározó volt, hogy egy kamaszként kezdtem, felnőttként végeztem, olyan felnőttként aki már nagyjából tudta mivel szeretne foglalkozni.

Aztán az egyetemen is fontos volt ilyen szempontból, hiszen ott már azt is eldöntöttem miután megismertem a klönböző területeket, hgy mit szeretné dolgozni.

Szóval, összefoglalva, 8 év általános után volt egy alaptudásom, a gimi után volt egy célom, hogy mivel szeretnék foglalkozni és az egyetem alatt lett egy konkrét életcélom.

Ami meg a kapcsolatokat illeti gimiben, igazából ott is mr sok gyereket elfelejtettem, de akik barátokra tetek szert és nem csak felszínes kapcsolatokra, azoka mai napig szoros kapcsolatban vannak, vannak akik azóta már össze is házasodtak és szülők lettek, vannak akik együtt járnak nyaralni.

Az egyetemen szintén sok arc feledésbe merült, de onnan azért már inkább vannak olan kapcsolataim, hogy ha nem is napi szinten beszélünk, de évente egyszer azért érdeklődünk egymás felöl vagy összefutunk.