Felszólalnál a gyereked érdekében így? Tanácstalan vagyok

Szeptemberben kezdte a 9. osztályt. Alapvetően szereti, jó tanul, viszont a matematikával vannak problémáink... Nem csak neki, az egész osztálynak. Az osztály humán beállítottságú (emelt nyelv-emelt történelem tagozat), mégis olyan tanárt kaptak matematikából, aki lenéz és utál mindenkit, aki nem matekzseni. És ennek hangot is ad minden órán... Pl. hogy akinek 2-es, 3-as a tudása, mit keres középiskolába, menjen el inkább utcát seperni, vagy virágkötőnek. Vagy hogy aki év végén éppen kettessel megy át nála, érettségiben ne is reménykedjen. Közben nem magyarázza el a feladatokat, kiadja óra elején, hogy mit olvassanak el a könyvben, felír öt-hat számolást arról a táblára, majd az utolsó 15 percben hívja ki név szerint a gyerekeket a táblához, hogy oldják meg. Ha nem megy, 1-est kapnak és mellé alázza őket percekig.

Mindenért ordít, kizavar gyerekeket a teremből és nyomást gyakorol rájuk azzal, hogy a fele osztály buktatva lesz az érettségin, vagy év végén (pedig szerintem 9.-ben még nem az érettségivel kéne "ijesztgetni"). A lányom világéletében 5-ös volt matematikából, általános iskolában versenyekre járt belőle. Most úgy, hogy iskola mellett különtanárhoz is jár, 3-as lett félévkor... Nem érdekel a jegy igazából, valószínűleg úgyis fizetős helyre megy egyetemre, tehát tényleg elég, ha a kettes megvan. Viszont látom rajta a stresszt a reggeleken, mikor van matek és borzasztóan sajnálom. Ráadásul nekünk mindegy a jegy, de vannak családok, ahol az érettséginél nem lesz mindegy továbbtanulás szempontjából.

Osztályfőnökkel már volt beszélve, mondta utána a lányom és a barátnői, hogy a matekórán az volt a téma, hogy a szülőknek nem háborogni kell, hanem inkább adják vissza az érettségijüket, hogyha nekik a 2-es, 3-as szint elég. Én már itt szerettem volna a vezetőséghez menni, a lányom és a férjem csitított. De azóta beszéltem több szülővel, konkrétan szinte az összessel az osztályból. Ugyanezeket mondják, hogy a gyerekek rettegnek a matekóráktól, dolgozat előtt szabályosan rosszul vannak és azt mondogatják, hogy ők ebből sosem fognak tudni leérettségizni.

Beszéltem egy barátnőmmel, aki 2 éve ment el az iskolából, előtte 15 évig ott tanított. Mondta, hogy nem mi vagyunk az elsők, akiknek problémája van a kedves tanár úrral... 10 éve már egy osztályt is elvettek tőle, mert ott akkora volt a felháborodás, hogy a 25 gyerekből 18-at másik iskolákba akartak átvinni miatta. Rá pár is volt egy hasonló eset, ott azzal lett elintézve, hogy akiket folyamatos bukással fenyegetett, az a pár diák valahogy papírt szerzett arról, hogy diszkalkuliások, és így nem kellett érettségizniük matematikából (erre én is gondoltam, hogy őszinte legyek, kiderült, hogy erre már nincs lehetőség ma). De olyat is mesélt sajnos, hogy amikor osztályfőnök volt, egy kis tanítványa sírva hívta fel az érettségi kijavítása után, hogy az írásbeli vizsgája nem lett meg, de a tanár úr felajánlotta, hogyha elmegy hozzá valamelyik este, biztos tudnak találni pár pontot a ketteshez benne... Kérdeztem, hogyha ennyi a panasz rá, miért taníthat még egyáltalán, mire mondta, hogy az apja miatt, aki anno hatalmas szaktekintély volt, tanítani is tudott, a gyerekek is nagyon szerették és a mostani egyik igazgatóhelyettes legjobb barátja volt.

Én több szülővel is beszéltem ezután is, akikkel így a mindennapokban is jóban vagyunk, össze-összejárunk. Azt beszéltük meg, hogy szeretnénk kérni egy rendkívüli szülői értekezletet az osztályfőnökkel, a két igazgatóhelyettessel és az igazgatóval (+az összes szülővel). Mert ez nem egy tartható állapot, és kifizethetjük mi a világ összes pénzét különórákra, hogyha a dolgozatban pl. teljesen mást kérdez, mint amit órán átvettek.

A lányom könyörög, hogy ne csináljak semmit, merthogy úgysem lesz következménye, maximum annyi, hogy még jobban szívatva lesznek és tényleg nem fog leérettségizni soha. Szerintem pedig erre valami megoldást kell találni.