Az angol parlamentben egy-egy felszólalás, beszéd közben, miért állnak, ugrálnak fel, majd ülnek éppoly hirtelen vissza a helyükre, látszólag össze-vissza, a képviselők, illetve azok kisebb-nagyobb csoportjai? Mi ennek a szokásnak a lényege?

Az eddigi egyrészt mosolyogtatóan tautológiás, másrészt értelmes ötletelésűen is tévesnek tűnő válaszok után, feltettem ezen kérdésemet az Angol Parlament Tájékoztatási Szolgálatának.

Ezt a választ küldték ma "postafordulta"-gyorsasággal:

《 Amit kérdez, az a „Catching the Speaker's eye” néven ismert hagyomány. Az alsóházban a képviselők csak akkor szólalhatnak fel, ha a házelnök felszólítja erre. A képviselők megpróbálják „elkapni a házelnök tekintetét”, hogy kiválasszák őket. Állással vagy félig állva próbálják felhívni a beszélő figyelmét, jelezve, hogy szeretnének beszélni. A parlamenti képviselők „asztali” kérdéseket tesznek fel a minisztereknek, és minden minisztérium rotációs alapon válaszol a kérdésekre. A képviselő „táblázatot” tesz, azaz a kérdést az asztali iroda jegyzőinek történő átadásával vagy elküldésével értesíti, és ezeket a kérdéseket az Ügyrend minden nap felsorolja. A kérdések órája akkor kezdődik, amikor a házelnök felhívja azt a képviselőt, akinek kérdése az első helyen szerepel a Rendelési Lapon. A képviselő egyszerűen feláll, és azt mondja: „Első számú, házelnök úr”, mivel a kérdés szövege rá van nyomtatva a Rendelési Lapra. Miután a miniszter válaszolt az eredetileg előterjesztett kérdésre, általában a kérdést feltevő képviselőt hívják fel elsőként, hogy további (kiegészítő) kérdést tegyen fel ugyanabban a témában. Amikor a miniszter válaszol erre a kiegészítő kérdésre, a házelnök felhívhatja a többi képviselőt, hogy terjesszen elő kiegészítőket, általában felváltva a Ház kormánya és ellenzéki oldala között. A képviselők gyakran felkelnek a helyükről, hogy felkeltsék a házelnök figyelmét. Ezt „a beszélő szemének elkapása” néven ismerik. 》

G.f.